Cáfolja Istent hogy valami időn kívül álló entitásként akarták definiálni?

"A SAJÁT idejét garantáltan NEM ő teremtette."

Hozok egy egyszerű példát, hátha megérted.

Te egy lemezjátszó feje vagy, számodra az az érzékelhető idő (és tér), amíg a lemezjátszó egy adott sebességgel forgatja a lemezt, és az elejétől a végéig végigszántod a lemezen lévő körkörös barázdákat. Ha végigért, kikapcsolják a gépet, leáll a lemezjátszó, nem érzékelsz semmit.

Ettől még a körülötted lévő világ létezik a maga rendje szerint. Az, hogy ott van-e idő, vagy bármi, a te szempontodból abszolút irreleváns, hiszen képtelen vagy érzékelni, még csak elképzelni sem tudod, mivel sohasem tapasztaltál ilysemit és amúgy is meg vagy győződve róla, hogy a lemez barázdáin kívül nem létezik semmi, és hogy a barázdák maguktól jöttek létre, a káosz ideiglenersen úgy döntött, hogy egységet alkot, de mindez csupán a véletlen szüleménye.

Hozok egy másik példát. Te egy pontszerű lény vagy. Azt hiszed, hogy a világ egy pont, ennyit vagy képes érzékelni belőle. Ha keresztülhalad rajtad egy térbeli lény, azt veszed észre, hogy az adott pontodban megjelenik egy pont, vagy éppen eltűnik. A térbeli lény viszont érzékeli, hogy belőled pontszerűből milliónyi van.

Én azt javaslom, hogy próbál kitörni a pontszerűség korlátaiból!

Mi van, ha az idő csupán egy rendezőelve annak, ahogyan az agyunk besorolja az egymás utáni cselekményeket, de valójában nem létezik. Vagy több "dimenziója" is létezik, és igazából az idő nem lineáris, hanem állandó, csak a mi perspektívánkóbl ezt nem vagyunk képesek érzékelni?

Mi van akkor, ha ez az egész világegyetem csupán szimuláció, az idő múlása, a tér, mindezek érzékelése? Mi különbözteti meg a vlaóságot a szimulációtól, azon kívül, hogy amit személyesen megtapasztalsz, azt valóságnak véled?

Én értékelem, hogy szkeptikus vagy, legyél is az, de ne ess át a ló túloldalára és ne csatlakozz a tagadó szkeptikus nevű idióta szektához, hanem inkább használd a fejed!

"van Isten, ahogy annak lennie kell, kezdet nélkül, és olyan viszonyban van a téridővel, hogy az az ő "anyaga", ugyanúgy kezdet nélkül, mint ő maga."

Ez egy jó gondolat, bár a panteisztikus kicsengése miatt a kereszténységgel nehezen összeegyeztethető. Talán úgy lehetne módosítani (és így még a tudományos világképpel is jobban összeegyeztethető), hogy van Isten a maga téridejében, ami azonban nem egy rajta kívül álló adottság, hanem az ő szerves része, "anyaga". Ez az Isten a legfelsőbb szinten mindent átfogó valóság lenne, aki létre tud hozni alsóbb szintű létezőket, saját téridővel, mint pl. a mi világegyetemünk. Az így teremtett világ tehát Isten által és Istenben jönne létre, de mégis tőle függetlenül, saját szabályok alapján működhetne.

Egy ilyen elképzelés a legtöbb vallás istenképével összepasszol, és konkrétan a tudományos világképnek sem mond ellent.

"az az ő "anyaga", ugyanúgy kezdet nélkül, mint ő maga."

Hát... amiket leírtatok, nem rossz elképzelések.

De az, hogy egy kialakuló téridő anyaga teljes egészében egy végtelen istent formáljon meg az első pillanattól - na, ez egy rendkívül valószínűtlen elképzelés.

Eleve végtelen téridő kellene hozzá. A miénk nem az.

Másrészt gondold csak el az ősrobbanást: mi minden kavargott benne, és mennyi ideig nem voltak még csak atomok sem.

Aztán mennyi ideig csak kavarogtak a gázfelhők, míg az első bonyolultabb dolgok, a csillagok megszülettek?

Ehhez képest egy végtelen isten már a téridő kialakulásának pillanatában teljes képességeivel együtt létezik?

Nagyon nem stimmel ez.

"De az, hogy egy kialakuló téridő anyaga teljes egészében egy végtelen istent formáljon meg az első pillanattól"

Mivel kezdet nélküli, nem értelmezhető az, hogy "az első pillanattól". Végtelen térben és időben olyan értelemben, hogy nincs más rajta kívül, valamint nem volt más előtte és nem lesz más utána. Egy ilyen létező Istennek tekinthető akkor is, ha nem rendelkezik "képességekkel".

"Ehhez képest egy végtelen isten már a téridő kialakulásának pillanatában teljes képességeivel együtt létezik?"

Nem teljesen világos, hogy egy abszolút létező esetében mit értünk "képességek" alatt. Mondjuk egy csillagnak képessége az, hogy fényt sugároz? Vagy a világegyetemnek képessége az, hogy létrejön benne az atomos anyag, ami aztán anyaghalmazokba rendeződik? Szerintem helyesebb azt mondani, hogy természete, minthogy képessége. Ugyanígy Istennek is természete az, hogy végtelen (a fent leírt értelemben) és hogy "teremteni" tud, tehát létrehozhat rajta kívül álló dolgokat. Hogy ez tudatos teremtés vagy sem, azt nem tudhatjuk, de én úgy gondolom, hogy mivel létezik tudat, ezért Istennek (ha van) is tudatosnak kell lennie, vagy legalábbis meg kell legyen benne az az aspektus, ami a teremtett világban a tudatnak feleltethető meg.

"És az ősrobbanással létrejött világegyetemben, abban az időszakban, amikor még nem voltak atomok, már benne voltak azok a törvényszerűségek, amik alapján aztán létrejöttek az atomok."

Ez egy állítás, bizonyíték nélkül. Na és ha nem voltak benne?

" Mondhatjuk tehát, hogy a világegyetem természetéhez tartozik az, hogy bizonyos körülmények között atomok jöhetnek létre benne."

Mondani mondhatjuk, de semmi nem bizonyítja, mert lehet, hogy csak úgy véletlenül puffant így.

" Ugyanígy Isten természetéhez tartozónak tekinthetünk bizonyos dolgokat, akkor is, ha esetleg (a saját idejében!) volt olyan időszak, amikor ezek a dolgok ("képességek") nem voltak jelen."

Most vagy jelen volt, vagy nem volt?

" Tehát a lényegi állandóság mellett Istenben is jelen lehet valamiféle dinamika, esetleg ciklikusság."

Ez most olyan fából vaskarika? Úgy értem, hogy Isten mindent tudó, de mégis képes tanulni?

"A keleti vallások teremtéstörténetei is mintha ilyesmire utalnának."

Pontosan hol is?

A tudatos cselekedet Brahmá érdeme, Visnu nem tehet róla a leírtak szerint.

Mindezen kívül csak valamilyen allegóriaképpen jöhet ez számításba a keresztény Isten vonatkozásában, mert a keresztényeket nem érdekli Visnu, az ateistákat még úgysem, legfeljebb mint egy újabb, egzotikus mesegyűjtemény.