A végén tényleg azoknak lesz igaza, akik egy percet sem foglalkoztak vallással?

A hit egyrészt arra jó, hogy kitöltse az úrt, amit még nem tudunk, például gondolhatod, hogy a villámokat Zeusz dobálja haragjában, vagy Ámor nyila talált szíven ha szerelmes leszel, másrészt a vágyaidat teljesítheted vele, mert képzelheted, hogy elmúlásod után van lehetőséged további létre egy másvilágon.

Ha bárkinek ez örömöt okoz, akkor csak higgyen nyugodtan benne, ez a léte biztosan véget ér így is, úgy is.

Szerintem irtóra nem fair olyan feltételt szabni, hogy olyan dologban kellene hinni, ami teljesen valószínűtlen és semmi jele nincs annak, hogy létezzen, ezzel az erővel bármilyen őrültség legitimitást nyerhet.

Őszintén szólva az a véleményem, hogy nem is különbözik ez a fajta hit sem az összes többi téveszmétől, pont ugyanolyan, mint amikor valaki azt hiszi magáról, hogy ő Napóleon.

Ebben csak akkor lenne érdemes hinni, ha tényleg ő lenne, de erre csak 50% az esély, mert vagy ő az, vagy nem.

Mármost ugye ha mi nem hisszük azt, hogy mi vagyunk a Napóleon, vagy egyenesen azt hisszük, hogy nem vagyunk Napóleon, akkor vagy tévedünk, vagy nem.

Az ateista jellegű hozzáállás szerint először be kellene bizonyítani, hogy tényleg mi vagyunk, a hívők koncepciója szerint meg azt, hogy nem mi vagyunk Napóleon.

A kérdező álláspontja szerint az egy jó szempont, ha az ember nem is filózik ilyen dolgokon, feltételezem, hogy Napóleon fejében meg sem fordult ez a kérdés, pedig talán neki egyedül lett volna értelme ezen rágódnia.

Illetve talán meg nem, ha egyszer tudta magáról, hogy az, akkor meg minek vacakolt volna a hittel, hát nem?

Mindenkinek annyira érdemes a vallással foglalkoznia, amennyiben pozitív dolgokat hoz az életébe.

Amit itt írtak: HA lelki stabilitást hoz, meggátolja a bűn elkövetését és irányt mutat.

Ha mindezeket NEM teszi meg, mert pl. nem hiszel benne - vagy pedig egyenesen hátrányos dolgokat hoz - akkor ez NEM a te utad!

;))

Figyelj, akkor már nem mindegy? Már senki sem tud magáról!

Ez jó duma volt! Ez olyan, mint amikor szétlövik a testét egy kommandósnak Vietnámban és halála után megkérdezik, hogy mennyire fájt? Bruhahaa...

Hogy kinek lesz igaza, az nem csak a halál után derül ki.

Ha az ember megtanul átlátni a felszínes világi hiúságokon, amik valójában nem tesznek boldoggá, rájön hogy mindenképp megéri követni a parancsolatokat. Jézus azt mondta, a gyümölcséről ismerszik meg a fa. A jó fa jó gyümölcsöt terem.

A Lélek gyümölcsei pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

A környezetemben ezt tapasztalom:

szeretet: saját gyerekük/családtagjuk iránt, mást tipornak

öröm: mindenki szomorkodva, ingerülten blattyog az utcán, kocsiból káromkodnak

békesség: na ennek a teljes hiánya van, mindenki pörög

türelem: ezen jó nevettem, mert senki sem türelmes, csak a gyogyóban a dilidoki

szívesség: azért néha még van valakiben, ennek örülök

jóság: ez is még nyomokban fellelhető

hűség: a válásoktól eltekintve, ami elég nagy szám, lehet még létezik valakinél

szelídség: ezt nagyítóval kell keresni, talán 43 év után most látok egy szelíd embert a közelemben, de még igazán nem teszteltem

önmegtartóztatás: szerintem ez kihalt mára, azért van ennyi kövér, dohányos, maszturbálós, pornó függés, sajnos még én is az vagyok, de ha levágnám a himbilimbim, akkor megoldódna.