Miért azonosítják sokan az erkölcsöt a vallással?

Nekem nem úgy tűnik hogy sokan gondolkodnának így. Pedig vallásos vagyok, sokat mozgok hívő körökben.

Az inkább a nagyon bigott, már inkább fanatizmusba hajló vallásosakra igaz, akik abban keresik az önigazolást hogy másokat próbálnak minél inkább lehúzni. De azért manapság hál'Istennek nincsenek túl sokan, és akik vannak, az esetek többségében ők is valami kis szekta tagjai, ritkán a nagy egyházaké.

Ez a vallás egyik tévtanítása.

Inkább ezeknek az embereknek gyengébb az erkölcsük, hiszen állandó ellenőrzés és komoly büntetés nélkül ők erkölcstelenek lennének.

Persze a józanabb hívők belátják ezt, és ők azt mondják, hogy ateista is lehet erkölcsös.

"hiszen léteznek erkölcsös emberek, akik nem vallásosak, és a fordítottja is igaz.

"

Ez így van. És ez pontosan úgy és azért lehetséges, mert igaz az, amiben a vallásos -keresztény- emberek hisznek. Mert van lelkiismeret és van objektíve jó, amit az -el nem hallgattatott lelkiismeret diktál. Viszont a lelkiismeret hangjára - amiről a vallásos ember tudja, hogy az az Isten egy csatornája, amelynek segítségével szól az emberhez - a vallásos ember gyakrabban hallgat (ez utóbbiból következően). Ennyi az egész.

Ez jól hangzik, csak 2 dolog NEM IGAZ belőle:

"lelkiismeret és van objektíve jó"

Nem igaz. A lelkiismeret TANULT DOLOG, és MINDIG közmegegyezésen alapul. Egy kannibálnak erkölcsös dolog embert enni, egy ókori ember pedig jó erkölccsel tarthatott rabszolgát.

"a lelkiismeret hangjára - amiről a vallásos ember tudja, hogy az az Isten egy csatornája, amelynek segítségével szól az emberhez - a vallásos ember gyakrabban hallgat"

Ez megint csak nem igaz. A vallásosak között semmivel sincs több erkölcsös ember, mint az ateisták között.

Mondjuk azon is lehetne vitatkozni, hogy ez tényleg "Isten egy csatornája"-e?

Ezek ilyen jól hangzó, de NEM IGAZ dolgok, amelyeket a hívők előszeretettel terjesztenek.

Jó kis téma ez:)

Az a helyzet,hogy alapvetően olyan,hogy erkölcs,nem létezik...Nem lehet "megfogni" úgymond.

Mivel minden erkölcsi nézőpont önérdekből történik,tehát nem vagyok jobb senkinél,csak azt követem,ami nekem jó.Mondok egy példát,házasság:Ugye a Biblia azt mondja,házasságban jó élni,ettől lesz boldog az ember,ettől lesz erkölcsös.A boldogság és a jólét lehet igaz,és alapvetően nincs is baj a házassággal.Csakhogy egy házas ember sem lesz erkölcsösebb vagy erkölcstelenebb annál,mint aki nem él házasságban.Mert ha tagadjuk,ha nem,a házasság is számító önérdekeken alapul:Kisajátítom magamnak a másik embert,aki mostantól csak velem feküdhet le,az enyém,az én gyerekeim anyja/apja stb.

Persze ettől még létezik a belső lelkiismeret,ami által tudhatjuk,mi a helyes nekünk és mi nem.De ez nem feltétlen vallásosság kérdése,hanem tudatosságé.

Aki vallásos, annak az Isten által kapott törvények az erkölcs alapja. Aki nem vallásos, annak a társadalmi törvények az erkölcs alapja. A kettő nagyon hasonló jelenleg az európai kultúrkörben, hiszen maga az európai kultúra a keresztény valláson alapul.

A különbség annyi, hogy a társadalmi törvények a társadalom változásával alakulhatnak, az isteni törvények viszont állandóak. A társadalom bizonyos kérdésben elfajulhat, a vallásnál viszont ez nem lehet. Szóval stabilabbnak mondhatók a valláson alapuló erkölcsök. Akiket "idézel" azok ilyen alapon gondolkodhatnak.

"az isteni törvények viszont állandóak"

Azért ezt így nem mondanám! Vagy neked van rabszolgád? Megölöd azt, aki kétféle anyagból készült ruhát hord? 4 feleséged van?

Pedig ezek még csak 3-4000 éves törvények, és 1-2000 éve kezdték elhagyni ezeket.

Szóval az isteni törvények is változnak, csak valamivel lassabban, mint a világi törvények. Meg is látszik rajtuk, mert sok közülük nagyon is elavult.