Ha Isten büntet azért ha nem úgy dönt az ember ahogy ő akarja, mi értelme eleve a szabad akaratnak?

"Mivel rengeteg ember él ma is Isten nélkül, a gondolatmenetednek semmi alapja."

Ezt jól megmagyaráztad:) Csakhogy nagyjából mindenki úgy gondolkodik, ahogy te, az ateisták közül. Te is úgy vagy ateista, hogy tudod, hogy van Isten, látszik a kérdésedből, de ellene lázadsz. Tehát csak az én gondolatmenetemnek van értelme, ellentétben a tiéddel.

Nem véletlen nem válaszolsz az ateistás kérdésemre, mert tudod, h igazam van.

"Ez az abszolút jó is teljesen értelmetlen. Minden embernek más a jó, meg eleve relatív is a jó, szóval eleve egy paradoxon az abszolút jó elképzelés."

Ez csak akkor lenne igaz, ha a materializmus lenne igaz. De a materlializmus már rég megbukott. Isten van, és abszolút levezethető, sőt le is vezették, hogy Ő az abszolút jó.

De felőlem azt hiszel, amit akarsz, hisz látszik, hogy tisztába vagy a dolgokkal. Magad felelsz magadért. Ne pocsékold az energiádat, hogy Istenre rázod az öklöd, mert egyrészt tök felesleges, másrészt csak és kizárólag magadnak ártasz. De ezt te is tudod.

Kérdés még mindig: mi bajod a bűntelen, abszolút jóval. Mi bajod a léttel?

"Csak egy kitalált figura kitalált szabályai által megbéklyózva lenni nem szeretek."

Tehát akkor most mégsem büntetés? Meg eddig a halál utáni dolgokról volt szó, Isten tekintetében. De ha szerinted nem létezik, akkor nem tud a halál utáni dolgokra hatni. Így akkor abban egyetértünk, hogy igazam van az eddigiekben.

A váltásod: ha az életben sem a jót, a szeretetet szereted, akkor is baj van veled, és magadnak ártasz.

De ma a materializmus dúl. Pontosan melyik szabályok azok, amelyek által megbéklyózva érzed magad?

Nekem nagyon úgy tűnik, hogy különösebb átgondolás nélkül utálkozol Isten felé. Magad sem tudod, hogy mi a bajod pontosan

Mi van akkor, ha semleges vagyok? Akkor nem utálom őt, nem gyűlölöm, mégis oda küld. Elég komcsi felfogás, hogy aki nincs velem, az ellenem van. Egy végtelenül szerető Istentől pedig főleg ellentétes.

Egy szerető, bölcs Isten nem küld semmi rossz helyre, csakmert nem hittél benne, hanem megnézi milyen ember voltál, mennyi rossz szándék, rosszakarat volt benned, és mennyi szeretet a többiek iránt. Hogy nevelted a gyereked, ha volt, mennyire tettél meg mindent, hogy boldoggá tedd, azt akit szerettél. Mennyit ártottál tudatosan másnak. Ha az alapján szelektál, hogy szeretted-e ŐT, az nagyon önző és kicsinyes, és nem akarom elhinni egy szerető Istenről, hogy ő ilyen. Ezért valószínüleg az ateisták jobbakat gondolnak róla, mint ahogy sok hívő elképzeli őt. Innen a sok vita, mert nem tudják elképzelni, hogy egy szerető lény olyan önző lenne, mint ahogy a hívők leírják. Remélem, ha van Isten - felőlem akár lehet is - az nem olyan, mint szerintük.

"Ha olyat kényszerít rám amit én nem akarok, csak azért mert nem helyesli valamilyen cselekedetem vagy a hitetlenségem, az büntetés, ebben mi olyan érthetetlen?"

Válaszok erre kifejtve a következő válaszokban: 1; 4; 7; 11 és 13.

"Elég sok idejétmúlt szabály van a Bibliában, de a legpofátlanabb talán hogy parancsba van adva, hogy az Istent imádd és csak neki szolgálj"

Amennyiben az ószövetségben vagyunk és Izraelita vagy. Ha nem, akkor ez az egy parancs van érvényben: Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket, - mondta Jézus. Problémád megoldva.

A hívő ma már hálából imádja Jézust.

Most még jobban utána kellene nézned a dolgoknak.

"Mi van akkor, ha semleges vagyok?"

Tehát nem tudod, hogy a létben akarsz-e lenni vagy a nemlétben? Nem tudod, hogy utálod-e a bűnt vagy szereted? Nem tudod, hogy utálod-e a rosszat vagy szereted.

Szerinted aki a bűn tekintetében semleges, tehát nem tartja jónak sem, se rossznak, az valójában melyik oldalon áll?

"Ezért valószínüleg az ateisták jobbakat gondolnak róla, mint ahogy sok hívő elképzeli őt."

Ez paradoxon. Hogy gondolhat valaki valakiről bármit is, akinek a létezésében nem hisz?

"Remélem, ha van Isten - felőlem akár lehet is - az nem olyan, mint szerintük."

Ne kezd elölről, olvass vissza. A kérdező már belátta, hogy nem büntetésből kárhoztatja el a keresztény Isten, hanem csak megadja a szíve vágyát

Arról Isten tehet, ha létezik, hogy nem elég meggyőző.

Az ateisták, köztük magam is egyszerűen képtelenek elhinni ezeket a gyermeteg meséket, nincs választási lehetőségük, ha egyszer mesekönyv a számukra a Biblia.

Te például képes lennél elhinni, hogy mondjuk sajtból van a Hold?

Na ennyit a szabad akaratról ebben a vonatkozásban, az, hogy mit hiszel el, mit nem, az nem akarat kérdése.

"Csak egy kitalált figura kitalált szabályai által megbéklyózva lenni nem szeretek."

Tehát félsz egy "kitalált figurától" és a szabályaitól. Érdekes, én nem félek, hogy egyszer csak a semmiből előkerül majd egy Óriás Rózsaszínszarvú Unikornis és megöl, mert nem tetszem neki... :))

Felőlem, legyél ateista, csak egy kicsit azért gondolkozzál is, mielőtt leírsz ilyen megmosolyogtató következtetéseket.

Egyébként rosszul ismered a keresztény teológiát. A pokol az Isten nélküli állapot (az üdvösség meg ugye az Istennel való teljes közösség). Ide nem Isten küld a halál után, hanem te választod. Hogy ha felmerül a kérdés, hogy ki az, aki ezt választaná: jó kérdés, nem tudjuk, hogy van-e egyáltalán valaki, aki meglátta Istent, de mégis inkább a poklot választotta. De ez is egy lehetséges opció.