Na akkor most mi a különbség?

Az agymosott talán tényleg erős volt egy kicsit.

És nem becsülöm le a vallásos embereket. Egyik legjobb barátnőm is mélyen vallásos, csak vele azért nem beszélek ilyenekről, mert nem akarom, hogy ilyen hülyeségen vesszünk össze.

Azért tartom "jobbnak" a feladatos dolgot, mert így tartom... hmm... igazságosnak. Így nincs kivételezés... van aki mindenkinek segít, van aki mindenkinek keresztbe tesz...

A fölöttem állós dologról. Szerintem senki felett nem áll, nem állhat senki. Mindenki a maga ura.

Az a véleményem, amit te is megfogalmaztál, hogy az istenek az emberek reményeinek "megtestesült" formája.

Nem egyszer volt már rá példa, hogy a hit (higgyen bármiben is az ember... akár egy teljesen abszurd dologban, egy kőben vagy egy fűszálban)az akarat és a remény óriási segítség lehet például egy betegségből való felépülésnél.

De itt is az a véleményem, hogy nem az a dolog, amiben hittél, segített meg, hanem önmagad vészelted át a bajt, úgy, hogy "önmagadtól kértél segítséget".

Nem vallom magam ateistának, mert ezekkel a megnevezésekkel mindig csak beskatulyázzák az embert. Én egyszerűen nem hiszek. Vagyis... felőlem létezhet Isten. Csak engem ez semmiben nem befolyásol. Egyszerűen egy jó téma, szeretem hallgatni mindkét fél magyarázatait.

Kedves Utolsó! Annak ellenére, hogy a mondatomat (amit direkt arra írtam, hogy kifejezzem, hogy csak magadra, esetleg még a családodra, barátaidra, de inkább magadra számíthatsz) eléggé kiforgattad, és pont az ellentétét hoztad ki belőle, érdekelne a történeted. Pontosan mi is volt, ami ilyen erősen eltérített az eredeti gondolkodásmódodtól? (ha nagyon magánjellegű, akkor esetleg megpróbálhatnád kicsit körbeírni, vagy legalább valami támpontot adni, csak hogy egy kicsit pontosabb képet kapjunk)