Milyen vallásúak vagytok?

Amikor JT-k odajöttek hozzám, és ugyanezt kérdezték, azt válaszoltam: "Meggyőződéses Náci vagyok!". Nem zaklattak tovább... :) Mielőtt bárki lehurrogna... Létezett, vagy még létezik is a "Náci" vallás, a "Vér vallása". Nem vagyok tagja persze, ahogy más vallásnak sem.

Az én vallásom arról szól, hogy keresem Istent, de nem fogadok el semmilyen törvényt, amit emberek alkottak. Az egyházak pedig emberek alkotta törvények szerint működnek. Keleti vallások közt van pár, ami az ember útjának megértésében segítene, de ehhez nem elég egy emberi élet. Dolgozunk, családot teremtünk, építkezünk... Emellett nincs idő a lélekre. Ez egy ilyen világ.

Ateista vagyok, de ha istenben kellene hinnem, akkor csak a politeizmus jöhetne számításba.

Fortuna, Vénusz, meg Mars egyértelmű, a többi isten hatásköre már kissé összemosódik, vagy csak én nem ismerem pontosan, ki miért felelős, de van ebben valami ráció, hogy különféle speciális, sokszor ellentétes dolgokért más Istent tesznek felelőssé.

Egyetlen elképzelt entitásra nem lehet mindent fogni, nem lehet egyszerre jó is, meg nem, ami a világ jelenségeiben megmutatkozik.

A fénnyel együtt jár az árnyék, illetve nem is csak együtt jár, hanem vannak élethelyzetek, amikor a rossz dominál és ahhoz a sátán figurája túlságosan várszegény.

A zsidó és a keresztény Isten hite talán az óperzsa Ahura Mazdából fejlődött ki, aki nincs egyedül, egyik lénye a jó, amely fent lakik, a másik meg a lent lakó gonosz és a világ a csataterük, de egyetlen Isten, hol ez, hol az az énje kerekedik felül.

Így már sokkal érthetőbb lenne a világ, ha feltétlenül természetfelettiben kellene gondolkodnunk, de számomra inkább az emberben való hit a szimpatikus, hogy alapjában a természete a jó, hogy képes a jóra, és a negatív jelenségek csak betegségek, csak természetellenes dolgok, akár Balzac Jean Valjeanja, aki csak a körülmények hatására tévedt tévútra, de képes volt levetkőzni a rossz oldalát és felszínre tört benne a természetes jóság. A történet valódi negatív alakja a rend és törvény őre, Javier felügyelő, akinek személye demonstrálja a társadalom visszásságait, amely kényszerítő körülményként jelenik meg és sokakat a rossz felé kényszerít.

Ezzel el is jutottunk az emberi társadalmak igazságtalanságaihoz, amelynek orvoslására született meg a kommunizmus, kár, hogy nem vált be, vagy hogy az elmélet és a gyakorlat között hatalmas szakadék tátongott, ilyen vallásban lehetne hinni, ennek lenne értelme, ha lenne a legcsekélyebb lehetőség a megvalósulására.

Lehet különben, hogy a vallásokban éppen ez a szép, hogy a lehetetlent kínálják fel megoldásként, azért lehet bennük hinni, mert ha lehetséges lenne, akkor simán lehetne számítani rá, mint végkifejletre, lehetne kalkulálni a valószínűségét, de ha hisznek benne, akkor a lehetetlen előre lép bizonyossággá, legalább is a hívők gondolataiban, ami tökéletesen elég ahhoz, hogy a hit a megfelelő hatást kifejtse.