Isten sem ismeri a jövőt, vagy direkt taszította bűnbe az emberiséget?

"Ha Isten ismeri a jövőt, akkor tudnia kellett hogy Ádámék ennj fognak a fáról, ha úgy teremt, ahogy."

Senki nem evett a fáról, ugyanis a teremtéstörténet nem szó szerinti értelemben vett történetírás, hanem szimbolikus elbeszélés, ahol a mondanivaló a lényeg.

A jövőt pedig igen, ismerte, tudta, hogy ha embert teremt, akkor annak mi lesz a következménye. Lásd: Jel 13,8/b

"tudta, hogy ha embert teremt, akkor annak mi lesz a következménye"

Csak az a probléma, hogy ez egy kívánt következmény.

Ha akarta volna, tervezhetett volna BÁRMILYEN másfélét is.

És nem, nem csak rosszat tudott volna tervezni másfélét, hanem jót is: a mostaninál SOKKAL jobbat.

Akár tökéletest is.

"Senki nem evett a fáról, ugyanis a teremtéstörténet nem szó szerinti értelemben vett történetírás, hanem szimbolikus elbeszélés, ahol a mondanivaló a lényeg."

Az tökmindegy, mert a szimbolikában is ugyanúgy benne van az isteni felelősség, az isteni akarat, sőt, még jobban kidomborodik, hogy ő teremti a bűnt, ő teremti meg azt a rosszat, amit aztán másra akar hárítani.

Na persze mindent be lehet magyarázni, hogy ti. ha valakit Isten agyoncsap, azt ezért teszi, mert szereti, meg hasonlók, még ha szimbolikusan csapja is agyon, vagy szimbolikusan szereti.

#33

Én nem mentem bele ilyen mélységekbe ebbe a témába, mert nincs most hozzá sem kedvem, se időm.

Csak arra mutattam rá, hogy az elbeszélés nem történelem, így felesleges a részletekben elveszni, mikor a teológiai mondanivaló a lényeg.

Bizonyára a másvilág is szimbolikus, meg a megváltás, ha egyszer a bűnbeesés az volt, akkor felesleges valóságos megváltás, elég abból is a szimbolikus.

Ekkor a végítélet szimbolikus képei azt szimbolizálják, hogy a szimbolikus mennyországba kerülnek a szimbolikus örök életre akik hisznek ezekben a szimbolikákban, például a szimbolikus Isten szimbolikus létében és a szimbolikus teremtésben, stb.

Ami igaz, az igaz, ezt a szimbolikát akár el is fogadhatom ateista létemre is.

Persze szimbolikusan.

Ha a bűnbeesés szimbolikus, akkor a megváltás is az, erre rámutattam.

Ám ekkor Jézus léte is szimbolikussá válik és rajta keresztül Istené is, továbbá az egész hitvallás, ezt bizonyára felfogod és felfogja minden értelmes ember.

60%-os:

Egy szentírási szöveg értelmezését mindig a műfaja határozza meg. Súlyos tévedés, amikor azzal vádolják a modern bibliatudományt művelőket, hogy azért értelmezzük szimbolikusan mert így kényelmesebb, meg ha a teremtéstörténet szimbolikus, akkor minden az. Nem, nem az.

A teremtéstörténet történelmi hátterét, eredeti héber szövegét, nyelvezetét alaposan megvizsgálták a tudósok, és ez alapján bizonyították, hogy etiológia, ami azt jelenti, hogy a szerző nem történelmet írt. Ez ilyen egyszerű. Aki tud héberül, annak elég csak eredetiben olvasni az elbeszélést, és maga is láthatja, hogy a szöveg - amit a fordításokban sajnos nem sikerül visszaadni - csak úgy világít a bölcsességirodalmi eszközöktől: szójátékok, szimbolikus nevek vannak benne, ez bizony minden, csak nem történetírás. Erre még rátesz egy lapáttal a történelmi háttér, és a nyelvezet is, de ezekbe most nem megyek bele.

Lukács evangélista írásai (amikben szó esik Jézusról is) megint más műfajba tartozik. A szentíró lényegében történetíróként ír, amikor datál, világtörténelmi eseményekre tesz utalásokat, és Plutarkhosz stílusában írja meg Pál és Péter apostolok életét. Ez bizony megint egy másik műfaj, és ez nem tartozik a szimbolizmushoz.

"Ha akarta volna, tervezhetett volna BÁRMILYEN másfélét is."

Így van, de nem tervezett másféle dolgokat.

"de nem tervezett másféle dolgokat"

Akkor viszont felmerül, hogy miért is tartjuk őt egy végtelen istennek?