Kiben kell hinni, a vallásban, a vallások előjáróiban vagy Istenben?

Természetesen Istenben kell hinni.

A további kérdésedre a válasz:

Gyümölcseiről ismered meg a fát. Ha jó gyümölcsöt terem az elöljáró, ha hiteles keresztény és Krisztust követi, akkor lehet neki hinni. De Isten szava az első, ha az elöljáró ellentétes dolgot állít, mint a biblia, akkor megdőlt...

Ez a kérdés egy klasszikus példája egy érvelési hibának. Hogy melyiknek?

A hamis dilemma egy olyan érvelési hiba, amely úgy állítja be a vitát, mintha csak két alternatíva létezne, mikor valójában több, nem mérlegelt választási lehetőség is van. Ez a két alternatíva legtöbbször a lehetőségek skálájának két szélsősége.

A hamis dilemma nem minden esetben korlátozódik két lehetőségre; előfordul, hogy hármat vagy többet is magába foglal. A lényeg azonban, hogy ésszerű alternatívákat mellőz.

Példák

Talán a legismertebb történelmi példa:

„Aki nincs velünk, ellenünk van.”

Gyakran találkozhatunk azonban a következőkkel is:

„Ön most velünk van, vagy a terroristákkal?”

„Ellenfelem az állami iskolák támogatásának növelése ellen szavazott. Nyilván nem tartja fontos kérdésnek gyermekeink oktatását.”

A hamis dilemma eszköze igen jól ismert például a római vallástörténetből, ahol az omenek, az előjelek értelmezésétől annyi minden függött. Az egyik legjellegzetesebb történetben egy praetor vállára a nyílt utcán harkály száll, ami tudvalévőleg a királyi hatalom jelképe. A baj csak az, hogy a királyságot az imént törölték el örökre. Az ügy az augurok elé kerül, akik hivatalból a madárjelek értelmezői. Ők hosszas tanácskozás után a következőt mondják:

1.vagy a madár pusztul el, és azzal megmenekül a praetor és a város is,

2.vagy ha a madár megmarad, akkor a praetor nem maradhat életben.

Azonnal látszik, hogy hamis dilemmát állítottak fel a királyokat oly kevéssé áhító közösség érdekében, nem beszélnek ugyanis az ordítóan szembeszökő harmadik lehetőségről: megmarad a harkály és a praetor is: ez esetben a jel azt jósolja, hogy király lesz belőle. Mivel ez elfogadhatatlan a közösségnek, hamis dilemma elé állítják a praetort (aki egyébként kitekeri végül a harkály nyakát, megadva magát a közösség szempontjainak).

A dilemma alkalmazásának elve jól szemléltethető a kamera és az ábrázolás kapcsolatával: azt látjuk, amit a kamera mutat, és hajlamosak vagyunk elfeledkezni a láthatatlan tényezőről, aki valójában eldönti, hogy mit lássunk. A fenti jellegzetes történetben jól látható, hogyan manipulálták a döntési helyzetet az augurok, miközben látszólag meghagyták a döntést a praetornak, csak a kérdés, amit föltettek, volt kizárólagos (vagy A, vagy B), azaz hamis dilemma, mert valójában a teljes képlet így hangzott volna: vagy A, vagy B, de lehet C is.

Egyébként mibe, hogy a kérdező egy lelkes kis Őrtorony-őrült, és most épp ennek a kérdés kapcsán akar egy kört pedofilpapozni, hogyaszongya azért mert volt ilyen, akkor már az egész másmilyenkereszténység az rossz, bezzeg az őrtoronyban szentek vannak. Aha, az illető ezek szerint nem olvasott még a JT pedofilügyeiről...

Sokan mondanak olyasmikat manapsg, hogy "a katolikus papok vizet prédikálnak és bort isznak. A legtöbb pap maga sem tartja meg, amit prédikál".

Tegyük fel egy pillanatra, hogy ez így van. Akkor is mi következik ebből? Legföljebb az, hogy tehát a papok is elkárhozhatnak. De sehogy sem következik, hogy most már az Isten szava, amelyet a papok Krisztus parancsolata szerint hirdetnek, nem igaz és nem kell azt komolyan venni. Tegyük fel, hogy az orvosok jókora része dohányzik s alkoholt fogyaszt, holott elméletben minden komoly orvos méregnek tartja az alkoholt is, a nikotint is. Mi következik ebből? Hogy most már ne törődjünk az egész orvostudománnyal és egészségüggyel?

Mindenki a maga lelkéért felelős; a pap is! Ha a pap nem tartja meg, amit prédikál, az az ő nagy baja lesz; ha én nem tartom meg, az nekem fog nagy bajt okozni. Okos ember nem a szerint igazodik, hogy más okosan cselekszik-e, hanem a szerint, mi a helyes és mi a kötelessége.

Dehát igaz-e, hogy a papok maguk sem hiszik vagy gyakorolják, amit hirdetnek? A papok közt csakugyan vannak téveteg, vétkes emberek. De csak nem lehet komolyan azt mondani, hogy a papok nagy része egyáltalán nem él a vallás parancsai szerint? Talán hibáz ebben vagy abban a pontban, de olyan papot nem igen találni, aki nem meggyőződésből hirdetné Krisztus igazságait. Sőt a papság túlnyomó többsége magasan az erkölcsi átlagszínvonal felett áll. A legderekabb hazafiak, leghívebb polgárok, legjótékonyabb, legistenfélőbb emberek mégis csak a katolikus papok köréből kerülnek ki. Még a legnehezebb papi kötelesség, a nőtlenség és tisztaság terén is, ha akadnak hibák és helyenkint néha nagyobb bűnök is, a túlnyomó többség mégis csodálatos hősiességgel tartja meg az Egyház felséges, de szinte emberfölötti önfegyelmezést igénylő követelményét s élete végéig híven megőrzi tisztasági fogadalmát. Aki ellenkezőt állít, az vagy tudatosan rágalmaz s egyes sajnálatos eseteket általánosít, vagy nem tudja, mit beszél s a legmagasabb erkölcsi színvonalon álló embercsoportot könnyelműen és igaztalanul vádolja.

Természetesen Istenben kell hinni, mert azáltal minden másban is hiszel, mivel minden ő maga is egyben.

Én úgy gondolom, hogy akkor lehet igazán hinni az Úr létét, ha tudjuk, hogy mi is valójában, vagyis minek kell őt elképzelni, és azt sem árt tudni, mi mik vagyunk valójában, illetve a világ amiben élünk. Szerintem ezek szükségesek ahhoz, hogy teljes legyen a hit ne pedig "vak"(ami nem gond, mert legalább van, csak félrevezethető az ember, akarata ellenére is).

Létezik a tanítás, ami eléd tárja ezeket a dolgokat és meglelheted a valós nézetet az életről. :)

Paul Brunton : Az Önvaló bölcsessége.

[link]

üdv

25/F