Káin és Ábel történetének mi értelme van? Miért volt Istennek kedvesebb az állat áldozat?

„Valójában csupán arra alapozod a nézeted, hogy elképzeled miképpen gondolkodtak akkor Istenről az akkori emberek.”

Te talán nem? Te is csak elképzeled, hogy mit értettek az emerek a Biblia tartalma alatt, mondjuk azt már nem, hogy talán nem azt amit te.

„Na EZT honnan veszed? A biblia istenének köze nincs a JÓSÁGHOZ, csupán ennyi a probléma, így tőle bizonyosan nem tanulhattam. (...) Nem az ő elveit kérem rajta számon, hanem olyan általános erkölcsi normákat, AMELYEK nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy kijelenthessük valamiről/valakiről, hogy jó, hogy szerető, vagy akár, hogy igazságos.”

Azok az általános erkölcsi normák azért általánosak, mert Jézus Krisztus kétezer évvel ezelőtt megalalpozta őket. Te is Jézustól tanultad, mindazt, amit Istenen számonkérsz. Jézus előtt nem volt alapelv a felebaráti szeretet, meg az ellenségek tisztelete, meg általános emberi méltóság. Hacsak nem buddhisták vagy taoisták között nevelkedtél, akkor mindezt neki köszönheted. A jóságról alkotott képed forrása Isten, akár tetszik nekd akár nem. Csak kétezer évnyi kereszténység annyira átitatta a kultúrát, hogy evidenciának veszed, hogy tudod, hogy mi a jó. Pedig ezt is tanultad, és a tudásod forrása Jézus (akár létezett, akár nem).

Tehát igen, a hivatkozási alapod az, amit el akarsz ítélni. Jézus teljes tanítása az ószövetségi előképeken nyugszik.

Kedves Titus!

NEM!

Nem a Jézusi tanítások alapján döntöm el, hogy mi a jó és mi nem. Részben mert ellentmondó, részben mert olyan elveket deklarál, amikkel nem értek egyet, részben mert nem határolódik el az ószövetség gyilkos Istenétől.

Vannak persze olyan elvek, melyeket ő is hirdetett, és amelyekkel én is egyetértek, de ezek csupán összecsengenek.

Van egy csomó amiben meg teljesen más véleményen vagyok.

Én nem szeretem az ellenségemet, nem bocsájtok meg egykönnyen az ellem vétkezőnek, és nem vetem meg a földi örömöket, lévén szerintem ez az egy élet adatott meg nekem, mint ahogy szerintem mindenki másnak is!

Legfőbb számomra az, hogy nem kívánom másnak azt ami nekem rosszul esne.

Lehetőleg nem oltok ki életet, még egy állatnak sem, mert neki is csak az az egy van. Önvédelemből megteszem persze, a szúnyogot agyon csapom ha sikerül, de végül is csak gyarló ember vagyok.

Ha képes vagyok rá, segítek másoknak.

"A jóságról alkotott képed forrása Isten, akár tetszik nekd akár nem. "

Lehet benne valami. Valóban ad egy viszonyítási alapot, nagyobbrészt azonképpen, hogy amit Isten tesz az rossz, és az ellentéte a jó.

igazságtalan - igazságosnak lenni jó

nem segít, pedig megtehetné - másokon segíteni jó

másokra hárítja a felelősséget - a felelősséget felvállalni helyes (bár néha kényelmetlen)

„Vannak persze olyan elvek, melyeket ő is hirdetett, és amelyekkel én is egyetértek, de ezek csupán összecsengenek.”

Nem pusztán összecsengenek. Nem magad találtad ki az elveid, ami alapján élsz, hanem eltanultad a környezetedtől. Nem magától értetődő, hogy segíteni próbálsz másokon, ahogy az sem, hogy nem kívánod másnak, ami neked rosszul esne. Ez utóbbi konkrétan egy ószövetségi tanítás. Ne gondold, hogy evidens, az ókorban a zsidókon kívül nem vallotta ezt egyik kultúra sem magáénak.

Mellesleg némiképp ellentmondasz önmagadnak, mert azt mondod, hogy nem szereted az ellenséged, kicsit lejjebb pedig azt, hogy nem ölnél meg senkit. Akkor ezek szerint nem ölnéd meg az ellenségedet sem. Vagyis szereted az ellenséged. Jézus sem azt tanította, hogy legyél puszipajtása mindenkinek. A krisztusi szeretet egy ígéret, nem pedig ragaszkodás vagy vonzalom. Agapé, és nem Érosz, Caritas, és nem Amor. Azzal, hogy nem akarsz embert ölni egyáltalán, és segíteni próbálsz, a krisztusi szeretet törvényét igyekszed megvalósítani.

Ez, hogy minden emberben van valami elvitathatatlan érték, ami még a bűnös embert is szeretetre méltóvá teszi, ez velejéig és elvitathatatlanul Jézus Krisztus tanítása, amit ő fogalmazott meg. Hogy minden emerben ott a Logosz, az isteni szikra, ami egy lehetőség a nagyságra, ezen alapszik az egész nyugati gondolkodás.

És lehet, hogy te ezt nem hittanórán tanultad, hanem szüleidtől, tanáraidtól, könyvből vagy filmől, de azért volt jelen a környezetedben, mert kultúránkat átitatta Jézus tanítása.

Igazságosság, könyörületesség, jóindulat, ezek alapján akarod elítélni Istent, miközben ezek az elvek hallgatólagosan mind őrá hivatkoznak. Nem kell, hogy higgy Isten létében, de nem érdemes letagadni a kultúrád alapjait. Mivel az igaz hit cselekedetekben mutatkozik meg, mindaddig, amíg továbbra is így cselekszel, a tetteid tanúskodnak az isteni gondolat érvénye mellett. Az másodlagos, hogy közben mit mondasz ki.

„Titus, minek véded istent?”

Hát, elég nagy önhittség lenne, ha azt gondolnám, hogy Isten az én védelmemre szorul. A keresztény gondolat érvénye mellett állok ki. A kérdés szempontjából másodlagos, hogy Isten egyáltalán létezik-e.

„A jóságot az ember nem istentöl tanulja hanem a saját megtapasztalásai által.”

Én sem azt állítom, hogy tőle tanulja közvetlenül. Átfogalmazhatom úgy, hogy Isten az elvonatkoztatott jóság legtisztább képe, amiből levezetjük a magunk erkölcseit. És igen, ez a kép évezredeken át formálódott és csiszolódott, a bölcsek által, a próféták által, a példamutató emberek által.

Szerintem a két megfogalmazás egyenértékű. Az, hogy évszázadok, vagy évezredek élettapasztalata kristályosodik ki a tanításban, vagy az, hogy van egy mélyebb létező, ami kinyilatkoztatja magát általuk, a kettő lényege ugyanaz: hogy van egy érvényes igazság, ami alapján az életünk tartalmat nyer, ami mentén megszervezhetjük az életünk és a közösségünk, ami alapján megvalósíthatunk valamit.

Szerintem túl nagy jelentőséget tulajdonítasz a kultúrának.

Azok amiket irsz, azokat az emberi intuíció vagy lelkiismeret is látja minden tanítás nélkül, maximum ha olyan a környezet pl barbár népek, akkor hamar ellene dolgozik.

De ez nem keresztény találmány. Én nem szeretem a keresztény gondolatot, mert vagy súlytalan, de mégis ballaszt, vagy pedig, ha szó szerint veszem a bibliát akkor annak meg nem engedelmeskedek.

Amugy pl az ellenség is nem mindegy hogy milyen. Ha annyi hogy csúnyán nézünk egymásra az utcán és nem köszönünk, akkor azt eszembe se jut megölni. Ha viszont bejönne a portámra valaki egy késsel hogy ő most kirabol, esélyes hogy belenézne az ékes balta a fejébe.

Igazából de, nagyon is lényeges hogy létezik-e a biblia istene mert ha igen, akkor erős kritikával kell hogy illessem, ha nem, akkor viszont a biblia és a kereszténység csak egy ballaszt.

Amúgy a biblia szerint az égő csipkebokorban nem más jelent meg, mint az, akit Jézusnak ismerünk.

Az ó és újszövetség összetartozik, mert egymásra hivatkoznak.

Az lehet hogy más emberek személyiségében nagy szerepe van a kulturális örökségnek, de pl az enyémben semmilyen szerepe nincs, ezért ha azt mondod hogy ismerjem el a keresztény kulturális alapokat akkor az számomra értelmezhetetlen.

Ha meg történelmileg nézzük, akkor a kommunizmushoz hasonló förmedvény lett a kereszténységből az évszázadok alatt,amit csak a felvilágosodás bontott le. Persze nyilván ezek bibliai értelemben nem voltak keresztények, ezt is meg kell állapítani.

Kedves Titus Pulló!

"Nem magától értetődő, hogy segíteni próbálsz másokon, "

Nekem az, miért neked ehhez a vallás kell????

"ahogy az sem, hogy nem kívánod másnak, ami neked rosszul esne."

Nekem az (empátiának hívják). Neked nincs, ezért vallási előírásra teszed?

"Ne gondold, hogy evidens, az ókorban a zsidókon kívül nem vallotta ezt egyik kultúra sem magáénak."

Nem igazán izgat, hogy az ókorban ki vallott hasonló elveket. Nem akkor születtem, és a saját értékrendem felállításához nem kell mások elveihez igazodnom.

"Mellesleg némiképp ellentmondasz önmagadnak, mert azt mondod, hogy nem szereted az ellenséged, kicsit lejjebb pedig azt, hogy nem ölnél meg senkit. "

Mellesleg te nem olvasod el figyelmesen amit írok, és szereted úgy torzítani, ahogy neked kedvező!

EZT írtam:

"Én nem szeretem az ellenségemet, nem bocsájtok meg egykönnyen az ellem vétkezőnek,..."

"Lehetőleg nem oltok ki életet, még egy állatnak sem, ..."

Tudod LEHETŐLEG!

Ez nem azt jelenti, hogy soha!

Megerősítve ezt : "Önvédelemből megteszem persze...+

Miért gondolod akkor (és adod a számba), hogy nem ölnék meg senkit?!

De bizony, jogos önvédelemből vagy a családom védelmében lelkiismeret furdalás nélkül megtenném, ahogy sem az abortuszt sem az eutanáziát nem tarom bűnnek indokolt esetben. Mások élete (és érdeke) nem szent, csak érték a szememben, melyre vigyázok a lehetőségek keretein belül.

---

"Igazságosság, könyörületesség, jóindulat, ezek alapján akarod elítélni Istent, miközben ezek az elvek hallgatólagosan mind őrá hivatkoznak."

Hmmm, igen ezen az alapon ítélem el, bár ezt egyszer már leírtam, de hátha most elolvasod és megérted, hogy szerintem ezek rá egyáltalán nem jellemzők:

"

"A jóságról alkotott képed forrása Isten, akár tetszik nekd akár nem. "

Lehet benne valami. Valóban ad egy viszonyítási alapot, nagyobbrészt azonképpen, hogy amit Isten tesz az rossz, és az ellentéte a jó.

igazságtalan - igazságosnak lenni jó

nem segít, pedig megtehetné - másokon segíteni jó

másokra hárítja a felelősséget - a felelősséget felvállalni helyes (bár néha kényelmetlen)

"

Konkrét példákat is hozhatok, ha esetleg valamelyik tulajdonság esetén kétségeid lennének!