Most tényleg, hogy gondolhatják egyesek, hogy lehet szeretni az Istent?
A vallásos emberek magyarázata szerint a mai világ állapota az ember hibája. Én erre azt mondom, hogy az Isten tudott volna olyan világot is teremteni, amiben nincs bűn, gyász, és a többi rossz dolog, hiszen az ember csak halandó, lehetetlen, hogy keresztbe tegyen az Úrnak, ha ő úgy határozott volna, hogy márpedig egy jó világot akar. Az üdvösség elvileg már bűnmentes lesz, nem értem, miért nem lehetett volna azt kezdettől megvalósítani. Eleve az élővilág kifejlődése, amely a természetes szelekció útján történt meg, sem egy jóindulatú Teremtő keze nyomát tükrözi, hiszen maga a folyamat az alkalmazkodni képtelen könyörtelen pusztulásával jár, akin nem segít senki. A világ különböző pontjain is ki tudja hány gyerek hal éhen ezekben a percekben, és az Isten még arra sem képes, hogy ledobjon nekik egy kenyeret a mennyből, noha állítólag Izraelnek mannát hullatott az égből, meg vizet fakasztott a sziklából. Szektás keresztények persze előre legyártott válaszokkal szolgálnak (A Sátán a hibás, az Úr próbára tesz), vagy végső tanácstalanságukba bedobják az "Isten útjai kifürkészhetetlenek" szöveget, ami persze nem válasz arra, hogy egy szerető Atya hogyan képes végignézni a világ legszörnyűbb eseményeit a mennyből. Alapvető emberi kötelességünk segíteni a másiknak, ha tudunk. Isten elvileg jobban tud szeretni, mint mi, nagyobb hatalma van segíteni, sok esetben mégsem teszi.
Én úgy gondolom, hogy ebben az Istenben nem sok szeretni való van. A vallásos emberek (szektások) is valószínűleg csak azért szeretik, mert az istenhit nekik egy mankó az élet nehézségei közepette, és megnyugtatja őket, hogy egy "szerető atya" figyel, vigyáz rájuk. Ez nagyon sok esetben látszik a válaszaikon, amikor olyan elvarázsolt, ömlengős állapotban vannak. Mondják, hogy "az Úr szeretete betölti a szívem stb...", de igazából az egész egy vallásos maszlag, érzelmi túlfűtöttség, aminek semmi köze Istenhez. Valójában csak az történik, hogy belemagyarázgatják Istent a dolgokba (imádkoztam, és meglett a kulcsom, elmúlt a torojfájásom, felvettek az egyetemre, halleluja!). A magam részéről egyébként nem tartom korrektnek szeretetet érezni egy lény iránt, aki miközben neked (elvileg) segít ilyen jelentéktelen, ostoba dolgokban, másokat hagy éhen halni, vagy hatalmas kínok közepette otthagy. Gondolok itt pl. Elisabeth Fritz-re, akit az őrült apja 24 éven keresztül fogva tartott egy patkányokkal teli pincében, és számtalanszor megerőszakolta, az Isten pedig végignézte ezt a mennyből.
Ebben az Istenben semmi szeretni való, nem csodálom, hogy többségében csak az érzelmileg gyenge embereknek van rá szüksége.
Én is kitért vagyok.
Érdemes elolvasni ezt:
A szerző nálam sokkal mélyebben tárgyalja az általam felvetett témát.
"Én erre azt mondom, hogy az Isten tudott volna olyan világot is teremteni, amiben nincs bűn, gyász, és a többi rossz dolog, hiszen az ember csak halandó, lehetetlen, hogy keresztbe tegyen az Úrnak, ha ő úgy határozott volna, hogy márpedig egy jó világot akar."
"Csalás minden: ha a megtévesztésben a minimumra törekszünk, ha az átlagot követjük, ha a maximummal próbálkozunk. Az első esetben rászedjük a jót, mert elérését így nagyon megkönnyítenénk magunknak; és a gonoszt is, mert neki meg túlságosan kedvezőtlen harci feltételeket szabunk. A második esetben rászedjük a jót; mert így a földi életünk során még csak nem is törekszünk rá. A harmadik esetben rászedjük a jót, mert olyan messzire távolodunk tőle, amennyire csak bírunk; a gonoszt is, mert abban bízunk, hogy ha a végletekig fokozzuk, azzal erejét vehetjük. Eszerint a középutat kellene választanunk, a jót ugyanis mindig csaljuk, ám a gonoszt ez esetben, legalábbis látszólag, nem."
Franz Kafka
Isten útjai kifürkészhetetlenek, blabla. Tudott volna másmilyen világot is teremteni akár bűn nélkül is csak akkor nem lenne szabad akaratunk, blabla.
Azért kell a hit, hogy felemelkedjünk abba a szférába ahol a mennyei tündérpalotában a csillámteremből érkezik a szeretet és ömlik le a hivökön keresztül a durva hitetlen még félrevezetett álalpotban lévő, de a tündérpalotára szomjas emberekre.
" a hivökön keresztül a durva hitetlen még félrevezetett álalpotban lévő, de a tündérpalotára szomjas emberekre. "
Több sebből is vérzik a mondat. Egyrészt nem mindenki durva és félrevezetett csak mert nem hívő. Másrészt rohadtul nem vágyunk tündérpalotára,nem is értem,honnan veszed.
Te magad is leirtad, a rossz az az ember hibája. Te választhatod a bűnt is. Nem akadályoz meg Isten ebben. Ha például én fogok egy konyhakést, kimegyek az utcára és elvágom egy random ember torkát, aki történetesen hívő, akkor én ebben nem leszek megallitva. Nem blokkolja le a kezem szúrás előtt, csak a lelkiismeretem vagy másik ember állíthat le. De ha a bűnt választom és elnyomom Isten hangját a lelkemben, akkor megtörténik. És ekkor jössz te és azt mondod, nézd milyen gonosz az Istent mert ezt az embert megölte, pedig jó ember volt. Pedig az igazság, hogy az ember az én bűnöm által halt meg azért, mert én nem hallgattam Isten szavára és nem tartottam be a törvényét, miszerint ne ölj. Tudom egyszerű példa, de válasz arra hogy miért halnak meg ártatlan emberek. Nem Isten gonoszsága, hanem emberê.
Sajnos a legtöbb ember számára aki nem akarja megismerni Istent, és az Ő szeretetét, Isten vagy nem létezik, vagy rákennek mindent ami rossz.
Hozzáteszem semmi nem erősebb Isten szeretetenel, nincs az a bűn, amit nem lehetne leküzdeni. Ha ezt észrevennénk többen, nem lenne a sok kín, nem lenne sok szenvedés a világban.
Nem vagyok szektás, és nem vagyok vallaskarosult, de számomra az Úr szeretete a legfontosabb a világon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!