Miért akarnak az emberek örökké élni?

"Aki jobban belegondol ezekbe a dolgokba, az nem attól fél a halál pillanatában, hogy elmúlik örökre, hanem attól, hogy bekerül egy rendszerbe, ahonnan nincs kiszállás!"

Igen, így van, és aki még jobban belegondol ezekbe a dolgokba, megérti miért szól minden tradicionális szakrális beavatási út, miért szól minden vallás

a halált túlélő erőkről.

A szakrális beavatás a halál kapuján való tudatos átlépést célozza meg. Ennek a néphagyományban is van egy kevésbé tudatos, de határozottan fellelhető nyoma, mely népi imádságok arról szólnak, hogy irgalmazzon az alvásban való haláltól, mert hogy tudatosan akarja átlépni a halál küszöbét. Mert akkor van esély, hogy az örvénylő létforgatagból - Saṃsāra - kikerüljön, elérje a beavatott - bodhiszattva-tudatállapotot, ahonnan már tudatosan térhet vissza, mint tanító, megszabadulva a sok szenvedést okozó létbe belevetettségtől. A buddha-tudatállapot a tudatállapotok feletti állapot- isteni állapot, sőt.

A tudatállapotok hierarchikusak - ez tapasztalható, akár egy napon belül is, más szinten vagyok, ha bámulok ki fejemből bambán, más szint volt egy lovagi tornán a harcos szintje, más szinten vagyok, ha egy matematikai feladatot oldok meg, és más szinten ha egy alkotói folyamatban ihletetten vagyok. Ezeket fel kell ismerni magamban, meg kell tanulni tudatosan emelni a szintet. Költői képekben lehet erről olvasni Dante isteni színjátékában, mely egy nyugati beavatási mű,templárius beavatási mű.

Szia

Talán ezért: Salamon király azt írta, hogy Isten „az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta” Prédikátor 3:11

Szoros összefüggés van a kérdésed és az idézett vers között.

Tudatában vagyunk az idő múlásának, és foglalkoztat minket az örökkévalóság. Erről szól az, amit Salamon király írt, hogy Isten „az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta” Prédikátor 3:11. Normális körülmények között örökké szeretnénk élni, nem akarjuk, hogy az életünk valaha is véget érjen.

Az, hogy "soha nem fogják megtudni, mi mindent tett az igaz Isten kezdettől fogva mindvégig." arra utal, hogy az ember soha nem fogja tudni TELJESEN megismerni Isten munkáit. Nézd a tudomány milyen gyorsan fejlődik, desokkal többet nem tud, mint amit eddig ismer. Képzeld el ha egy tudós nem csak pár évtizedik kutathatna egy témában, hanem végtelül sok évig! Vajon mit fedezne fel ugyan abban a témában ávszázadról évszázadra.

"az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta” Hamarosan teljesen ki lesz elégítve az a természetes emberi kívánság, hogy egy „örökkévalóságon” keresztül éljünk, s ekkor képesek leszünk „felfogni Isten alkotásait elejétől végig”. Igen, az egész föld az osztálytermünk lesz, Jehova lesz a Tanárunk, az élet pedig érdekfeszítő, véget nem érő felfedezőút lesz.