Mit értetek azon a szón, hogy: Isten?

Amit az általános filozófiai, logikai definíció mond már több száz éve:

Akinél nagyobbat nem lehet elgondolni.

És bármilyen meglepő ez bizonyítja Isten létezését is, bár ezt így elsőre nehéz belátni, ez is tény.

Ha el tudod gondolni, akkor csak tőle lehet ehhez információd, hogy el tudd gondolni

"Akinél nagyobbat nem lehet elgondolni"

A gondolatnak nincsenek határai. Nem létezik olyan akinél ne lehetne nagyobbat elgondolni.

Egyébként kérdező, isten alatt többnyire azt a mitologikus lényt értik az emberek, aki által megpróbálnak célt magyarázni a létezésbe, és akin keresztül valami választ próbálnak kreálni ismeretlen kérdésekre.

Ez a keresztények istene.

A leírása a Bibliában van.

Isten=szeretet

Én ezt értem alatta.

Az Isten kifejezés, általános megnevezés.

Bármi istennek nevezhető, amit imádattal vesznek körül, mivel az imádói hatalmasabbnak tartják őt maguknál, és hódolattal illetik.

Az „Istennek” fordított héber szavak egyike az ʼÉl, ami

azt jelenti, hogy ’hatalmas; erős’

PL:Az Ézsaiás 9:6 prófétailag úgy nevezi Jézus Krisztust, hogy ʼÉl gib·bórʹ, „Erős Isten” (de nem ʼÉl sad·dajʹ [mindenható Isten]

A szöveg és a határozott névelők határozzák meg, hogy egy "isteni" személyről, vagy magáról, a Teremtő Istenről beszélünk, azonban Isten ezért is adott magának egy tulajdon nevet, ami a Teremtői mivoltjára is utal vele.

A Teremtőről minden esetben egyes szám első személyben beszélünk, A teremtési beszámolóban ez a szó 35-ször szerepel önmagában, az Isten szavait és tetteit leíró ige pedig minden esetben egyes számban áll.

Az Írásokban az ʼEló·hímʹ szót sokszor határozott névelő (há) előzi meg

A há·ʼEló·hímʹ használata kapcsán F. Zorell megjegyzi: „A Szentírásban ez a szó legfőképpen az egyedüli igaz Istenre, Jahvéra utal. . . ’Jahve az [egyedüli igaz] Isten’;

Jelzőként, az Atya Isten az, akire szintén az élet forrására utalhatunk, a tulajdonnevén kívül.