Ha isten teremtett mindent, és isten csak jót teremtett, akkor hogy lett gonosz? Az ördögöt isten teremtette?

"A gonosz Isten hiánya. Mint a sötétség a fényé."

Tipikus csúsztatás!

A sötét valóban a fény hiánya (bizonyos szempontból, emberi érzékelésre alapozva, mert ugye infra tartományban már nem is olyan sötét, de most nem ez a lényeg...)

Ami fontos:

A gonosz NEM Isten hiánya. Ez a probléma teljes félreértelmezése.

A gonoszság AKTÍV, cselekvés vagy legalábbis szándékosság van benne, és valaki/valami ellen irányul.

A jó/szeretet/(Isten) HIÁNYA a KÖZÖMBÖSSÉG vagy semlegesség.

Ha nem teszel sem jót sem rosszat!

Pl. attól, hogy soha nem hallottál Istenről, még nem leszel automatikusan gonosz.

Számodra nem létezik, nem foglalkozol vele, hidegen hagy a léte/nem léte ... vagyis semleges/közömbös vagy vele szemben.

Ettől még nem vagy gonosz.

Ha SZÁNDÉKOSAN úgy cselekszel, hogy árts, másoknak rosszat tegyél AKKOR vagy gonosz.

Ezért hibás egy bipoláris skálán megpróbálni a jó-semleges-gonosz hármast ábrázolni.

Pont annyira fals, és lehetetlen, mint a számegyenes 0-tól a + végtelenig tartó szakaszán a negatív számokat ábrázolni.

"akkor hogy lett gonosz? Az ördögöt isten teremtette?"

A gonoszság a tudás hiányából fakad. Ha tudnád, hogy minden egy, még véletlenül sem akarnál szándékosan másnak ártani. Az "ördögöt" is Isten teremtette és pontosan az szerint a kotta szerint játszik, amit Isten elrendelt neki.

Isten szemében nem létezik jó vagy rossz, hiszen a teremtés tökéletes az első pillanatától fogva. Az, hogy számodra mi tűnik jónak vagy rossznak, csak és kizárólag a jelenlegi tudásod/tapasztalataid határozzák meg!

"Tipikus csúsztatás!

A sötét valóban a fény hiánya (bizonyos szempontból, emberi érzékelésre alapozva, mert ugye infra tartományban már nem is olyan sötét, de most nem ez a lényeg...)

Ami fontos:

A gonosz NEM Isten hiánya. Ez a probléma teljes félreértelmezése."

Már nem azért, de ezzel gyakorlatilag az egész filozófiai etikát megkérdőjelezed. Amit megtehetsz, és gondolkozhatsz egy teljesen más fogalmi rendszerben, mint a szokásos, de igazából ez csak félreértésekre ad okot.

A válaszoló nem csúsztatott, csak esetleg teljesen más definíciókat használtok hasonlóra. Ha megnézel egy tudományos körökben elfogadott morálfilozófiai szakirodalmat, akkor annak a központi témája a rossz és a jó viszonya. Az más kérdés, hogy pl. az is egy elmélet, hogy ha nincs Isten, akkor nincs abszolút jó, tehát a jó és a rossz is relatív - de ez is pont arra mutat, hogy ha kiveszed az abszolút Jót, akkor a hiánya - tehát a rossz is relatív lesz. Önmagában nem áll meg a rossz.

A kereszténység szerint viszont Isten "actus purus" - tehát a tiszta ténylegesség, a létezés teljessége. Benne van maga a jóság és igazság. Innentől kezdve, amit mi a jó ellentéteként definiálhatunk, az nem létezhet önállóan. Szent Ágoston óta azt mondjuk, hogy a rossz igazából léthiány - ugyanígy a közömbösség is léthiány. Ami/aki közömbös abból hiányzik a jóság. Te közömbösségnek hívod, én úgy gondolom, hogy a közömbösség igazából a rossz fogalmának egy szűkebb kategóriája.

Ferenc pápa nemrég azt mondta, hogy a szeretet ellentéte igazából a közömbösség. Pontosan azért, mert a közömbösség is "léthiány". Nem csak a gyűlölet (ami az aktív cselekvés) lehet a jó hiánya, hanem a közömbösség is ugyanúgy a jó hiánya.

Az EGO az ördög.

„Gondolkodj el mélyen azon, amit most mondani fogok.

Fogd fel, és örökre kikerülsz az elme csapdájából.

Azt mondod, nagyon keményen próbálsz a jelenlét lenni.

De vajon tesz-e bármiféle erőfeszítést az,

ami megfigyeli az erőfeszítést, hogy a jelenlét legyél?

Az ego-érme másik oldala a tiszta tudat. Válts át

a tudat pozíciójára, amelyben látszik az erőfeszítés,

melyet azért teszel, hogy a jelenlét legyél. Ez éppúgy

látható, ahogy egy rólad szóló filmet néznél.

Aki nézi a filmet, az el van választva önmaga képétől,

ami nem valóságos. Jelen van egy természetes szétválás.

Az, ami megfigyeli az erőfeszítést,

lehet-e más, mint az Önvalód,

az eleven, változatlan forrás?

Csendes és forma nélküli látóként

figyeld meg magad ahelyett,

hogy a frusztrált keresővel azonosulnál.

Érzed a különbséget?

Győződj meg valóságodról a forma

nélküli megfigyelésként.

Te már az a „valahol” vagy, ahova eljutni próbálsz.

Legyen ez teljesen világos a szívedben.

Ennyi – munka elvégezve.” - Mooji – Fehér tűz

Ha van valami, ami bármivé válhat,

azt hogyan lehet megismerni?

Tudatában lehetünk annak,

hogy ez a valami MI vagyunk,

mégis megismerhetetlen.

Ez Isten.

Legyen szép napotok.

"Már nem azért, de ezzel gyakorlatilag az egész filozófiai etikát megkérdőjelezed."

Meglehet. Akkor azt teszem, bár szerintem mégsem, mivel te morálfilozófiai kritikát olvasol ki a leírtakból ("Ha megnézel egy tudományos körökben elfogadott morálfilozófiai szakirodalmat, akkor annak a központi témája a rossz és a jó viszonya."), én viszont a kérdést egy adott, szűk körben vizsgálva tettem a fenti kijelentésemet!

Konkrétan Istennel kapcsolatos, vallási megközelítésről van szó, nem pedig egy vallás semleges filozófiáról, ahol a jó és a rossz kapcsolatát önmagában vizsgáljuk, függetlenül az istenhittől.

Az állítás amire reagáltam: "A gonosz Isten hiánya. Mint a sötétség a fényé."

Ez viszont olyan egyszerűsítés ami szerintem továbbra sem igaz.

Ismétlem:

egy olyan rendszerben ahol csak 0 vagy attól nagyobb pozitív egész számok vannak nem ábrázolhatsz negatív számot!

Egy skálán, ahol csak a feketétől fehérig tartó értékek vannak, nem tudsz színeket (piros, zöld) ábrázolni.

Egy skálán, ahol a maximális jótól a jón, a kicsit jón át a semennyire sem jóig tudsz elmenni, nem tudod a kicsit, közepesen nagyom rosszat ábrázolni. Nincs hozzá eszközöd!

Próbaképp fordítsuk meg a dolgot. Ha a Sátán a maximális gonosz, a tökéletes rossz, akkor vajon a Sátán hiánya elégséges a jósághoz???

Mondhatjuk : "A jó a Sátán hiánya." ?

Ilyen értelmű definícióban láthatóan nem szükséges Isten a jóhoz, elegendő a Sátán hiánya!

Érzed, hogy akár Isten, akár a Sátán HIÁNYA nem az ellenpólus, hanem a középpont, vagyis a semlegesség, a nulla potenciál?

Maga Isten flesselt be attól, hogy kivégezték a fiát, és ennek a ténynek a hatására lett jobb az emberekkel.

Ez mi ha nem kegyetlen gonoszság? Ez az elmélet?

Nem kell messzire mennünk, hisz Istent megismerhetjük saját életünkből.

Nézzünk szét és nézzünk körül a világban! A tökéletesedés felé szeretnénk haladni! Mit csinál az ember?

Teszteket, szűrőket, próbákat, versenyeket, vizsgákat stb. stb.

Isten részéről sem történik ez másképp a mi földi életünkkel. A mi földi életünk is egy nagy próbatétel, egy vizsga időszak, egy próbatétel, egy szűrő, egy iskola stb.

Testi halálunkat követő öröklétünket határozzuk meg e világi életünkkel.

Sajnos ez nem működik ellentét nélkül. Jó-rossz, negatív-pozitív, fent-lent, jobb-bal, előre-hátra, kemény-lágy és rugalmas stb.

Csak az ellentétek szembesítése által derül ki, hogy ki, mire érdemes. Minden tanévzárás bizonyítvány osztással jár. Minden vizsgatétel osztályzással jár. Így ez által minden tett és cselekedet ítélettel, megítéléssel jár.

Ez a lépcső visz mindent és mindenkit a tökéletesedés felé!