Jézusnak volt szabadakarata, vagy mindenben isten szavát és az előre megírt életútját követte?

Kérem, laikusok NE írjanak a témában! Jézus nem lázadott a földi hatalom ellen, a főpapok értelmezték szándékosan félre a tanítását, hogy elveszíthessék.

Evangéliumi részek:

"Add meg a császárnak ami a császáré, és az Istennek ami az Istené!" - Jézus tanítása.

"Az én országom nem ebből a világból való, ha ebből a világból való volna, katonáim harcba szállnának értem." - Jézus Pilátus előtt.

Jézus a mindenkori hatalom elfogadására tanított.

"Ezzel lényegében számtalan népírtást megindokoltál, hogy a szenvedő fél a felelős."

Nem értelek.

Szerintem semmiféle népirtást nem indokol az amit írtam, nem is volt ilyen szándékom.

Amúgy a tett önmagában vett kategorizálása és a tett elbírálása a körülmények figyelembe vételével két teljesen eltérő dolog.

Egy ember megölése: gyilkosság.

Egy ember megölése jogos önvédelemből: ugyanúgy gyilkosság, csak éppen felmentő körülménnyel.

"Sztálin ideje alatt is mertek rendszerellenes tanokat terjeszteni, a sok "öngyilkos". Tudták, hogy mi jár érte és tették."

Valóban, tisztelet érte a hősöknek, akik felvállalták a fennálló elnyomó hatalommal szembeni ellenállást és ezzel kockára tették az életüket. Nekik nem volt más lehetőségük céljuk elérésére, mint a szembefordulás az elnyomóval.

Jézus esetében ez vajon ugyanígy történt?

Melyik hatalom elleni szembefordulás miatt végezték ki?

Isten vagy a zsidó papok?

Volt (lehetett volna) lehetősége más úton célt érni? (megváltás=Isten megbocsájtása, a nép előtt tanainak hirdetése)

(Az egyiptomi tízcsapással Isten az egyiptomiaknak bizonyította hatalmát. Vajon a zsidó nép számára (annyi véres bizonyítás után /pl. aranyborjú/), pont most nem volt más út, mint ez a fajta megváltás????

Ugyanígy a megbocsájtás előfeltételeként értelmezni egy emberáldozatot ...)

Úgy látom, sok fogalmi zavar van ebben a témában.

Mit állítunk? Azt, hogy volt egy hatalommal rendelkező illető (Jézus), aki nem élt vissza a hatalmával.

Amit megszoktunk és tapasztaltunk ebben a világban, hogy aki hatalommal rendelkezik, az mind vissza is él rendesen a hatalmával.

Itt valójában semmi módon nem jöhet szóba az öngyilkosság. Öngyilkosság az, ha valaki saját maga, saját-kezűleg vet véget a saját életének. Ám Jézus esetében nem ez történt. Jézus egyszerűen szólva nem élt vissza a hatalmával, és hagyta a történések és események folyását beteljesedni.

Mát.26;

53.Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?

54.De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni?

Tehát Jézusnak volt szabad akarata. de mégis engedelmességből az Atya akaratának tett eleget mindenben.

Vegyük példaként Ádám és Éva esetét! Nekik is szabad akaratuk volt "mindenre" (abban a közben és vallumban ahova teremtve lettek). Egy dolgot kért tőlük az Isten, hogy a tudás fájának gyümölcséből ne egyenek, mert meghalnak. Tehát a választásuk, a szabad akaratuk meg volt rá, hogy döntsenek és ők döntöttek is. Jézus is döntött.

Ádám és Éva a halál mellett döntöttek az Istentől való elszakadás mellett. Ezzel szemben Jézus az Atyának való engedelmesség mellett döntött.

Ádám és Éva nem voltak engedelmesek és behozták a halált ebbe a világba.

Ezzel szemben Jézus engedelmes maradt, és kereszthaláláéval visszavette az emberek számára az örök életet.

Rm.5,18.Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása.

Rm.5,19.Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.

Tudod, az egész ott bukik meg, hogy egy Isten három személyben ....

Nehéz úgy csavarni a dolgokat, hogy Jézus egyszer egy az Istennel egyszer meg nem az.

És erre nem megoldás az a nesze semmi..., hogy Jézus egyszerre volt teljesen ember és isten is, mert ez csupán hitetek további misztériuma ( :-) ), amivel a nyilvánvaló ellentmondást próbálja a vallás leplezni.

Csak nem megy....

45 a következőt 1 szám első személyben mondom, mert így érdemes az olvasónak is átgondolnia: az én életvitelemben a legfontosabb: időbe-térbe vetett halandóként bennem van a halhatatlan, örök, a végtelen. Ugyan a végtelen és örök miért tartana szünetet bennem? Az összes (világ)vallás fundamentuma ez: miként emelhetném a halandót a halhatatlanhoz? Az egyházatyák mondták: "Isten emberré lett, hogy az ember Istenné lehessen."

"Aham Brahma" - mondták a hinduk. "Nem lehetsz Buddha, ha nem vagy máris az" - mondják paradoxonban a buddhisták (tehát tudsz róla, hogy benned van ez a lehetőség- meg kell valósítani).

Ehhez képest, hogy nincsisten-fujkereszténység-fujvallás-atudományasszonta - nem sokat ad az embernek, és végtelen sokat elvesz a realizáló embertől, az embernek, akiben potenciálisan jelen van ez a képesség, hogy realizálja. Ez vagy Te!

[link]

Vágd meg e fügét! Mi van benne? Csak mag?

Vágd szét a magvat!

Mit látsz? Semmit? – Ez a semmi a magban,

ez nő meg fává, ez a láthatatlan:

ez a lélek, a mindenség csirája,

ez a valóság, ez a könnyü pára,

tudod-e, Szvétakétu?

Eltűnik, mint ha sót teszel a vízbe,

de ott az íze:

mindenen átcsap az örök lehellet:

az isten él, az isten A Te Lelked:

ez a valóság, melynek nincs halála,

ez a mindenség, ez a könnyü pára:

Ez Vagy Te, Szvétakétu!

"Ehhez képest, hogy nincsisten-fujkereszténység-fujvallás-atudományasszonta - nem sokat ad az embernek, és végtelen sokat elvesz a realizáló embertől, az embernek, akiben potenciálisan jelen van ez a képesség, hogy realizálja. Ez vagy Te!"

Tévedsz!

Erőt ad, hogy nem másra támaszkodsz, nem hajbókolsz, és állod a vihart vagy elbuksz, de büszkén teszed.

Ha már a verseknél tartunk:

Bayard de Montbrun - Desertor Fidei.

Letűnni csendben, mélyen, elpihenni,

Kihúnyni halkan, mint a gyertyaláng,

Törődést, bút-bajt, gondot elfeledni,

Alászállni a lelkek csarnokán;

Beh szép is volna örök lankadásod,

Az enyhet adó megnyugvás, Halál!

Hűs ölelésed, titkos suttogásod –

Csontkebleden a szív vigaszt talál.

De nem! Ne bűvölj! Mást rótt rám a végzet!

Bukjon, ki gyenge; én nem alkuszom!

Nem csalsz te tőrbe, hű barát, enyészet:

Acél vagyok, és úr a sorsomon.

S ha rút világom eltaszít magától,

Reménynek-harcnak mindnek vége van;

Ha Isten földre dől a trónusáról;

Lesz még, akiben higgyek – önmagam!

# 47:

Már várom, hogy a #46-os a te versedből is az ő igazát olvassa ki! :) Mert az is ugyanúgy benne van!

48 látnok vagy! Igen. :)

A felmerő kérdések azonban: ki ellen horkan fel a költő? Kit győz le mérhetetlen önbizalmával? Miért ellenség I? miért hiszik, hogy Ő várná, hogy meghunyászkodjon az ember? Maga képére alkotta - istengyermeknek, és nem szereti? Alkoholista züllött alak az Atya?

Hol az a biztos meghatározás, amit a szeretett tanítvány ír: ὅτι ὁ θεὸς ἀγάπη ἐστίν- "mert az Isten szeretet" Hol van I. van-e egyáltalán I, ha nincs szeretet?

"Isten meghalt, mert megöltétek magatokban, ti emberek"- szól a filozófus- ennek miért csak az első felére emlékeznek áhítattal az emberek?

"Isten közelebb van hozzám, mint én önmagamhoz"- mondta Meister Eckhart- meg lehet ezt ma már érteni? mit jelent nekem, ha ez a legközelebbi, ez a középpont, ez a mindenség fénye az emberi lényegben egy legyilkolandó ádáz ellenségem?

Van különbség a szent alázat és annak romlott változata a megalázkodás között?

A következő költő szerint van. És "aki egyszer egy vad hajnalon" ráébred erre és a fenti kérdésekre azok szerint is:Van. Sorsdöntő, élet-halál kérdést döntő, szavaimat, cselekedeteimet, emberi kapcsolataimat, a világban való életemet, emberi lényegemet meghatározó "érett és tünődő kevésszavú alázat"

[link]

"De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,

hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,

kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,

annak szép, könnyüléptű szivében megterem

az érett és tünődő kevésszavú alázat,

az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,

az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör."

"Jézusnak volt szabad akarata, vagy mindenben isten szavát és az előre megírt életútját követte?"

Sokan nem ismerik Istennek az üdv történetét, ha ilyen kérdések vannak benne.

Ef 1:4 A szerint, a mint magának kiválasztott minket ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek ő előtte szeretet által,

Ef 1:5 Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az ő akaratának jó kedve szerint,

Ef 1:6 Kegyelme dicsőségének magasztalására, a mellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben,

Ef 1:7 A kiben van a mi váltságunk az ő vére által, a bűnöknek bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint.

Jézus azért halt meg, hogy te meg én az Isteni szeretetet elfogadjuk, és abban járjunk.

Csia fordítás: Ef 1:4 ahogy a világ megalapozása előtt őbenne kiválogatott bennünket magának, hogy ő előtte szentek és kifogástalanok együnk.

Ef 1:5 Szeretetéből indítva azonban már eleve különválasztott minket a maga számára a Felkent Jézuson keresztül, avégre, hogy fiaivá tegyen, ahogyan ezt akarata is helyeselte.

Ef 1:6 Tette ezt kegyelmének magasztalására, mellyel bennünket abban a Szeretettben megajándékozott.

Ef 1:7 Ebben a Szeretettben lett ugyanis mienk a váltság, és engedte el az eleséseket az ő vérén keresztül kegyelmének gazdag voltához mérten,