Ha a vallási történeteket emberi papok, próféták írták, akkor voltaképpen miben különböznek egy írók által jól megírt mesetörténettől?

Minden lehetséges, de az ördög a részletekben van.

A meséket gyerekeknek írják. Egyszerűek, jól érthetőek, képszerűek, hogy könnyebben berögzüljenek. Ez a céljuk.

A vallásos iratok elmélkedések, bölcselkedések. Az ember a bölcsességét használja, próbálja a természetfölöttit megragadni logikus igazságok mentén, vagy néha spirituális tapasztalatai mentén, amit leír, elemez, értelmez.

Harmadik kategória is van, ez pedig a kinyilatkoztatás, amikor az ember nem maga találja ki, amit leír, hanem sugalmazás által. Tehát üzenetet kap, amit leír. Ez olyan is lehet, amit emberi ésszel lehetetlen vagy nagyon valószínűtlen kiötölni, vagy olyan tanokat tartalmazhat, ami emberi ésszel még utólag is csak nehezen érthető, vagy eleve reménytelen. Vannak az ilyen sugalmazott írásoknak ismertető jegyei, ezért meg lehet őket különböztetni a többi írástól.

Szia!

A kérdés az, hogy mit értesz "vallási történetek" alatt. Mert ha a Bibliát akkor a válasz egyértelműen az, hogy igen sokban.

A bibliai könyvek ugyanis egymáshoz illeszkedve, mintegy egymást folytatva a Föld és az ember történetét beszélik el Isten megváltási terve szempontjából, a teremtéstől egészen az újjáteremtésig, tömören, vázlatszerűen, de átfogó módon. Elmélkedő vagy tanító könyvek is ékelődnek az ún. történeti könyvek közé, amelyek az emberi élet összes döntő problémáját felvetik és megvilágítják. Van például olyan bibliai könyv, amelynek az emberi szenvedés a fő témája (Jób könyve), van olyan, amelyiké az igaz szerelem (Énekek éneke). A szerzőknek az az egybehangzó állítása kapcsolja össze ezeket a könyveket, amely szerint ők nem a saját ismereteiket és gondolataikat közlik, hanem Isten szólt hozzájuk, és elhívta őket a prófétai szolgálatra, azaz megbízta őket üzenete közvetítésével. Első hallásra megdöbbentő ez az állításuk, sok kételyt és kérdést is támaszthat. De mindenesetre elgondolkoztató, hogy oly sok tanú – az összes bibliai szerző – állítja ezt, és tanúságtételük annyira megegyező még részleteiben is.

A legjelentősebb különbség talán az Istenről és az emberi élet minden dolgáról való tanításuk bámulatos összhangja. A legkülönbözőbb keretben, megközelítésben és megfogalmazásban szólnak ezekről, de állításuk – alapelvileg és a részletekben is – azonos. Emellett pedig egymást kiegészítik és értelmezik. Vannak, akik ellentmondásokat vélnek felfedezni és kimutatni a bibliai kijelentések között.mTudományos feldolgozásra törekvő könyvekben is olvashatunk erről. Mégis azt kell mondanunk, hogy sok esetben csak egy kicsit alaposabb utánjárásra – néhány tényszerű adat ismeretére vagy gondosabb megfigyelésre – van szükség, és máris kiderül, hogy a felületes ítélettel megállapított ellentmondások egyáltalán nem léteznek a valóságban. Máskor kitartóbb keresésre és mélyebb átgondolásra van szükség, de a vizsgálatnak mindig az a vége, hogy a kétely megbizonyosodásra változik, mert a kritikus helyen is a tökéletes egység tárul fel.

Üdv. Péter

A mitológiai történetek sem egyszerűen jól megírt mesék tanulsággal, hanem a kollektív tudattalanból származnak, ahogyan a népmesék is (Lásd: C.G. Jung) és igen, a vallásos ihletés is a kollektív tudattalanból származik. Ez ugyanis Isten területe, szellemi dimenzió.

A görög mitológia például az emberi lélek térképe, az összes emberi komplexus megtalálható bennük (Echo, Narkyssos, Oedipus stb.)és a tudattalanban zajló folyamatok,a beavatás (Iason és az Argonauták) és sok-sok más. Nem is meglepő hiszen a görögök világképe nagyon is ember centrikus volt, sőt, bizonyos szempontból erősen materialista is.

A hinduk a szellemvilágra koncentráltak, onnan vették az üzeneteiket, a héberek pedig.......Istenre. Mivel csak egyetlen Istenük volt, úgy tudtak rá fókuszálni, ahogy senki más.

De igaz az, hogy a mítosz és a népmese gyökerei, a zene és a művészet gyökerei és a vallás gyökerei egy földből erednek: a kollektív tudattalan földjéből. Onnan jön minden álom, inspiráció, ihlet, sugallat. De más a céljuk és más a jelentésük.

Félre értettél. Ez mind igaz. Csak míg a görög mitológia bizonyos emberi pszichés jelenségeket ír le, a népmesék élethelyzeteket és az emberiség közös sorsának menetét (felnőtté válás, tudatosodás, halál stb.)addig az igazi szent könyvek az élet metafizikai valóságát kutatják.

A nyelvezet képi és szimbolikus, de a szent könyvek ennél többet jelentenek, hiszen ott van más is, történelem, törvény, prófétálás és beszámolók stb.

Igen, vannak szimbolikus történetek a bibliában is, ezeknek az igazságtartalma nem abban áll, hogy betűről betűre megtörténtek (aki ezt akarja hinni, teheti, ártani nem árt vele) hanem amit jelképeznek de ezek csak a mitológiai múltba vesző történetek. Ezt a fajta "mit jelképez ez a mese2 látásmódot az Újszövetségre már nem tudod ráhúzni,mert akkor az emberek már nem is értették azt a fajta analógiás gondolkodásmódot, ami az ilyen történteteket létrehozza. Ezért nem értették meg Jézus példázatait sem.

Én annyit tudok ehhez hozzáfűzni, hogy az Ószövetségi emberek közelebbi kapcsolatban voltak Istennel mint most mi. Talán ezt óhajtaná szívem, hogy álmomban én is halljam Őt. De valami talán lelki hanyatlásunkat okozta.

Pl. Isten szeret egy picit "vicceskedni", amikor próbára tette Ábrahám istenfélelmét, mikor mondta neki, hogy szeretett fiát áldozza fel Ő érette az oltáron. És hogy szerette Ábrahám Izsákot, s meg is tette volna, de Isten Angyala megmentette az utolsó pillanatban a fiát.

Van a tudaton túli hallás, amit a szívvel érzünk és nem ésszel, de valahogy ez elcsökevényesedett. Én mindig azon imádkozom, hogy ezt meghalljam és álmodjak és ne a templomokba kelljen hitet "kódulnom" és csak reménykedjek. Sajnos ez nekem kevés.

És sajnos a kérdező is itt tart vagy még itt sem...