Miért állította magáról az ószövetségi Isten (JHVH), hogy mindenható, holott igazából egyetlen cselekedete sem utalt arra, hogy mindenható lenne?

Kezdjük azzal, hogy pont olyan defektusokkal küzdött, mint az ember: féltékeny, haragos, bosszúálló. A harag úgy alakul ki egy emberben, ha valami nem úgy sikerül, mint ahogy szeretné. Egy mindenható pontosan úgy alakítja a valóságot, ahogyan szeretné, ezért mindenható. Nem sikerülhetnek úgy dolgok, hogy később rájön, hogy nem úgy akarta.

Mindentudónak is kell lennie, hiszen az idő felett áll, a teljes idővonal információ áradata egyetlenegy pillanatba sűrítve rendelkezésre áll számára. Egy mindenható teljesen független mindentől, időtől, tértől, mert ha ezek alá lenne rendelve, akkor már nem lehetne mindenható. Sokszorosan igaz ez akkor, ha a tér, idő "szövetét" ő teremtette, így nyilvánvalóan felette áll.

Aztán ott vannak azok a kérdések, hogy miért használt szolgákat (angyalok), miért használt eszközöket (Ezékiel "látomásai", a 10 csapásnál természeti jelenségek, frigyláda, stb). Ha ő az anyag ura, akkor bármit megtehet egy csettintéssel. Szolgákat akkor alkalmazok, ha azt szeretném, hogy az akaratom térben és időben ki tudjam terjeszteni.

Miért kellett neki egy választott nép, amikor az egész emberiség Ádámtól eredeztethető, az embertől, akit személyesen ő alkotott (és nyilvánvalóan a teremtés pillanatában tisztában volt azzal, hogy mi fog történni az emberiséggel). Miért válogatott a teremtményei között, hiszen minden teremtménye az ő szándékát és akaratát tükrözte?

Hogyan lehetséges ellentmondani egy mindenhatónak? Gondolok itt a bukott angyalokra. Isten mindentudó, tehát az angyalok teremtése pillanatában tudnia kellett, hogy mi fog történni. Hogyan tudhattak volna Isten akarata ellen cselekedni bármit is?

Akiknek ez nem tűnik problémásnak, azok ugyan definiálják már, hogy számukra mit jelent a "mindenható" szó, és hogyan egyeztethető ez össze az ószövetségi istenképpel!