Ha a katolikusok olyan nagy hívők, akik mindenkiben Istent látják, akkor miért van az, hogy párválasztásnál bizony ők is a külsőségeket nézik? (nőkre és férfiakra egyaránt gondolok! )

szerintem a valódi párválasztásban a belső hang súgja meg, hogy a másik az igazi, s ez természetesen fordítva. Tudod hogy mondják...Egymásnak lettünk teremtve. Ránézel és tudod, hogy ő az. De ez nem keverendő össze a szexuális ösztönnel/vággyal...ugyanis akikről te beszélsz, azok ilyen alapon válasszák meg a párjukat. Persze, nem mindenki ilyen, csak példának írtam. Amúgy szerintem ez, csak 1 van 1 életben, mindenkinek.

üdv

25/F

Az h valaki vallásos az nem azt jelenti, hogy nincs ízlése.

De fordított esetben meg az lenne a bajod, hogy "né'dd má a katolikusoknak mind milyen ronda nőik vannak". Ha van ízlése az embernek az a baj, ha meg nincs akkor meg az, ugye?

Egyeseknek semmi sem jó, csak beleköthessenek mindenbe.

"A szép asszony ékszer, a jó asszony kincs."

Napóleon.

(Ő is katolikus volt)

Férfi-kínok

Richard Williamson püspök 2010. március 20-i Eleisón-kommentárja

Térjünk rá szerencsétlen korunk egyik súlyos zavarára: a nőknek a férfiakkal szembeni hegemóniájára a nyilvános életben. Az asszonynak – az anyának – otthon a házi ügyek felett királynőnek kell lennie; ez teljesen normális. Mindazonáltal, ha a nő a nyilvános életben játssza a királynői szerepet, akkor ez azt jelenti, hogy a férfi-világban valami nagyon nincs rendben: a férfiak az asszonynépnek se vezetést, se Istenre való irányultságot nem adnak, és a nők ezért úgy reagálnak, ahogy ez természetüknek megfelel, vagyis ösztönösen.

Egy távoli országból való fiatal okos férfi tudatosította bennem újra ezt a problémát. Ez a fiatalember környezetében azt tapasztalja, hogy jelentősen több közlemény szól az asszonyokhoz, mint a férfiakhoz, hogy az iskolai közös neveléstől (a koedukáció) egészen az egyetemekig a lányok rendszeresen jobb jegyeket kapnak, mint a fiúk, mert a lányok inkább jók és szorgalmasak; míg a fiúk kevésbé törik magukat, és általában rendetlenek. Fiatal barátom ezt kérdezi: Tényleg támogatni kell a koedukációt?

Aztán megállapítja, hogy a közös nevelés eredménye a következőképpen néz ki: A koedukált iskolai rendszerben a lányok sikeresebbek, sőt ők alkotják az új „erős nemet”, miközben az új „gyenge nemet” még az ujjuk köré is csavarják, mert ez ettől kezdve ki van szolgáltatva a szépségüknek. Az így kialakuló „asszonyi civilizáció” összes területén a nők veszik át a vezető szerepet. A laboratóriumok még azt is lehetővé teszik a számukra, hogy gyerekeket a férfiak közreműködése nélkül kapjanak. A férfiak nem fontosak többé, inkább zavaró elemet jelentenek.

Fiatal barátom beszámolóját a következő gyötrelmes kérdésekkel zárja: „Hogyan lehetek igazi férfi? Mi a férfiasság jelentése? A férfi erőssége miben kell különbözzön a nő erősségétől? Egyáltalán mit jelent az igazán »erős nő« – és mit az »erős férfi«?”

Kedves fiatal barátom, a forradalom világába születtél, mely szembeszegül Istennel, és ezért teremtett természetét és természetes rendjét megpróbálja megdönteni. Isten rendelkezése lényegében így néz ki: Isten férfit és nőt teremtett alapvetően egymást kiegészítő természettel, hogy házasodjanak és benépesítsék a földet, hogy azután letelepedjenek a mennyben. Isten az asszonynak az érzelem fölényét adta, hogy ő legyen az otthona szíve, hogy gyerekeket szüljön és gondoskodjon róluk. A férfinak Isten az értelem fölényét adta, hogy ő legyen a ház feje, és egész családját a mennybe vezesse. Az asszony a család otthoni életéért, míg a férfi a társadalomban a közéletért felelős, vagyis erre rendeltetett.

Ezért: bármennyire is az asszonyra tartoznak a családi ügyek, és ezekben tanácsát követni kell, mert ő erre van teremtve, ugyanoly kevéssé kell normális körülmények között a közügyekben megjelennie, látszódnia és megszólalnia, mert Isten nem erre alkotta meg.

Ma a probléma abból adódik, hogy az istentelen és gyáva férfiak vezetői vákuumot hagynak maguk után, melyet a nők egyszerűen kénytelenek kitölteni – mindazonáltal a jó nők csak igen kelletlenül.

Kedves fiatal barátom, imádkozzál naponta tizenöt titkot az Istenanya rózsafüzéréből, mely az képes igaz férfiakat formálni. Légy eltelve Istennel, Istennel, Istennel, hogy a nőknek megadhasd azt a három dolgot, amire feltétlenül szükségük van: hogy meghallgassák, szeressék és vezessék őket. Ha azonban Isten nélkül vagy, akkor a nők csak letaposni fognak téged.

A naponta tizenöt rózsafüzér-titkot teljesen komolyan gondolom: ennél kevesebb ma úgy sem elégséges.

Kyrie eleison

2010. június 25.

Honnan veszed, hogy azt nézik? Kijelentesz valamit, amire semmi bizonyítékod nincs. Vagy ha van, akkor írd ide, kíváncsi vagyok én is.

Persze a külsőt is nézi mindenki, de nem biztos, hogy az az elsődleges szempont. Másrészt a külső nagyban tükrözi a belsőt. Az arcelemzés pl. egy külön tudomány -legalább annyira elfogadott, mint a grafológia, ha nem is annyira ismert. A testalkat is utalhat bizonyos belső tulajdonságokra. Pl. elég nehezen tudom elképzelni, hogy egy kövér ember eléggé tevékeny, aktív életmódot éljen. Sőt pont az ellenkezőjére következtetek. 1-2 külső jegyből, persze nem kell mindjárt ítéletet alkotni, de óvatosságra inthet.

Aki csak a külsőséget nézi párválasztásnál az felszines buta ember, teljesen mindegy, hogy katolikus, muzulmán, vagy éppen ateista.

A szépség is mindenkinél mást jelent. Nekem pl. a külső (és belső) tulajdonságok harmóniáját jelenti, és abszolút nem érdekel, hogy éppen mi a trendi. A külső tulajdonságok egy részét mesterségesen is lehet módosítani (haj festés, stb), de ez legtöbbször a harmónia rovására megy. Alapjában véve nem szeretem a külső manipulációját, mert ez általában kialakulatlan jellemű emberre vall, ill. olyanra aki nem vállalja őszintén fel magát.

Tehát, nekem a szépség a harmóniát jelenti. Az pedig alapfeltétele egy jó kapcsolatnak, hogy az emberben harmónia legyen. Ha önmagunkkal is háborúban vagyunk, hogyan várhatnánk, hogy mással jó kapcsolatot tudunk kialakítani? Ilyen nincs.

Persze gondolom te mást értesz szépség alatt. Vajon mit is?

Azt pedig milyen alapon várod el bárkitől is, hogy olyan társat válasszon akire nem szívesen néz rá?

minden embernek fontos a külső a párválasztásnál,ezért.

aki azt mondja,hogy csak a lelket nézi,az hazudik,vagy csak magára erőlteti ezt a nézetet a vallása miatt.