Miért akarják állandóan megtéríteni a vallásos emberek az ateistákat?

#39

1. Attól még, hogy nem szimpatikus, ez a korrekt válasz feltett kérdésre. Ha bárki nem így viselkedne, az kifejezetten gonosz hozzáállás. Valószínűleg minden embernek van hasonló pillanata az életében, függetlenül attól, hogy milyen jellegű információ, az ami a birtokába jut.

2. Attól, hogy vki őrült és a marslakó inváziótól próbálja megmenteni az emberiséget, ezt nem szabad megvetéssel kezelni. A fickó tényleg elhiszi, hogy a fenyegetés valós és a legjobb képességei szerint próbálja megelőzni a katasztrófát, ami tiszteletre méltó. A probléma akkor lenne, ha valaki amellett, hogy hisz benne, a füle botját se mozdítaná, hogy tegyen vmit a világ/embertársai sorsáért.

#41 És szerinted hová fajulna ez a világ, ha mindenki megpróbálná megmenteni a képzelt világvégéjétől a többi embert? Mi lenne, ha én naponta becsengetnék hozzád, hogy de neked akkor is kutya kötelességed 2 méter vastag betonból készült bunkert építened a kerted végébe magadnak és a családodnak a nemsokára kitörni készülő atomháború ellen, meteor ellen ami hamarosan eltalálja a bolygónkat, a frumliszmurik ellen, amelyek le akarják igázni a bolygónkat, a káros sugárzások ellen amelyek elpusztítják az életet, a föld alól kimászó, halálos kórt terjesztő Rangoon-bogarak ellen, meg más ilyen hülyeségek miatt? És ez csak én lennék, a többi szomszédodról, ismerősödről, falu végi idegenekről még csak nem is beszéltünk.

Biztosan te is élveznéd, ha naponta 20-50 ember csengetne be és próbálna téged megóvni a saját kis világvége-félelmeitől, megtéríteni a saját elmebajára. Tényleg olyan lenne a világ, mint egy naagy zárt osztály, miért is lenne ez neked jó? Miért lenne ez bárkinek is jó?

1. Valamit félre értesz. Ez az egész nem a földi boldogság megszerzéséről vagy arról szól, hogy ki mennyire érzi ezt szórakoztatónak. A hittérítő és az őrült számára is millió sokkal kellemesebb tevékenység képzelhető el, mint tudatlan hülyéket győzködni a saját igazukról. Azért veszik mégis a fáradtságot, mert ez a kötelességük.

2. A kérdés tehát nem az, hogy ez élvezetes-e bárki számára is. Hanem, hogy van-e rá jogunk, hogy az egyéni véleményünkkel felül bíráljunk másokat azért, mert úgy cselekszenek, ahogy azt az értékrendjük és a tapasztalataik alapján helyes. A válasz pedig, egyértelmű: ha nem tetszik elzárkózhatunk, de nem hibáztathatunk másokat azért, mert hűek maradnak az értékrendjükhöz.