Mi haszna a vallásoknak a világban?

A közössègépítésben elég nagy szerepe van, ami egyénileg és társadalmilag is hasznos. Szabályozott keretet ad a hétköznapoknak a misékkel, az ünnepekkel pedig ciklikusságot. Segít hogy az emberek odafigyeljenek önmagukra, a belső pszichés folyamatokra, erre való pl. a gyónás, áldozás, és segít hogy magukon kívül másokra is figyelmet fordítsanak az adományokkal, karitatív tevékenységekkel.

Persze mindezeket el lehet érni más úton is, lehet menni pszichológushoz, életvezetési tanácsadóhoz, lehet járni klubokba, lehet rendszeresíteni találkozókat, de én azt vettem észre, hogy ezeket így egyénileg nem igazán szokták maguknak kialakítani az emberek. Akkor mennek szakemberhez amikor már van valami gond, akkor jönnek rá, hogy magányosak mikor már nem tudják hol kereshetnének új barátokat, stb. Hajlamosak vagyunk túlzásokba esni, vagy hanyagolni dolgokat az életünkben, és a vallások szerepe (az lenne) hogy segítsék fenntartani ezt a testi-lelki, fizikai és mentális egyensúlyt egyénileg és közösségi szinten is. Ezen kívül szerepe lenne abban, hogy beleszólhasson valamilyen szinten szakmailag is vitatott etikai kérdésekbe.

Összességében annyi, hogy nem engedi sem elszállni, sem lealjasodni az embert/emberiséget. Persze ha tökéletesen kiegyensúlyozott emberek élnének békében és boldogságban egymással és a környezetükkel, akkor semmi szükség nem lenne a vallásokra.

"Szerintem vallások 98%-a egy brutális agymosás melynek következtében emberek milliói követnek el öngyilkosságot, vagy válnak pszichopata gyilkossá."

Szerinted. Szerencsére ezt a tények nem támasztják alá és viszonylag kevés a hozzád hasonló fanatikus.

"Én személy szerint nem hiszek abban, hogy az univerzumot Isten teremtette, hiszen semmi bizonyiték nincs rá a tudománnyal szemben"

Szerintem senki se kérdezte, hogy te személy szerint mit hiszel. Ugye itt kérdéseket kellene feltenni, nem pedig hosszasan monológot írni. Csak azért kiírni egy álkérdést, hogy leírhasd a véleményedet, kicsit furcsa számomra.

Egyébként számtalan természettudós pedig hisz Istenben. Vannak köztük fizikusok, csillagászok, biológusok, kémikusok, stb..., nem egy Nobel-díjat is kapott munkájáért. Feltételezem, hogy ők többet tudnak a világról (és Isten nem csak pótlék ismereteik hiányosságának pótlására), mint te, bár ki tudja.

Erről lehetetlen értelmes párbeszédet megejteni. Két különböző paradigmában álló ember között nem jöhet létre termékeny dialógus. (Nevezzük ezt Kuhn törvényének.)

Neked is megvannak a magad axiómái (kvázi-dogmák) és a vallásos oldal képviselőinek is. Két teljesen más axiomatikus tézisrendszerből kiindulva pedig nem tud megvalósulni a rendes érvelés és a kétoldalú véleményformálás. Nincsenek közös alapok.

Magyarán: Teljesen felesleges újra és újra lefojtatni ezt a vitát, csak mocskolódás van belőle, illetve egymás mellett való szükségszerű elbeszélés.

A papoknak elég hasznos volt, bazi jól megéltek két évezreden keresztül és még melózni sem kellett nekik semmit.

Aztán elég jól képben voltak mindenről, a gyónásokból nagyjából mindent tudtak, mi hol és mikor, ki kivel, mit, mennyiért, még azt is tudták, ki lopkodja a tyúkokat, a szomszéd gyümölcseit és rendőrség hiányában ez számított valamit.

Az is képben lehet, hogy mégiscsak kétpólusú volt a hatalom, bár többnyire támogatták egymást a világi hatalommal. Valamennyire mégis működhetett egy halvány fékező erő, hogy ne szálljanak el teljesen, bár volt amikor pont az egyházat kellett fékezni, mert képes volt a szélsőségekre, királyokat átkoztak ki a pápák, keresztesháborúkat hirdettek, sőt, még egyház szakadására is sor került ellenpápák megválasztásával, ami azért is kívánatos állás volt, mert az óriási világi hatalmon kívül is sok kellemetességgel járt, a főpapok dúskálhattak minden jóban, csodálatos palotákban lakhattak, selyemben, bársonyban járhattak az egyház tizedének jóvoltából, amit a parasztok nyomorúságából csikartak ki, nem beszélve az egyházi birtokokról, amiknek teljes haszna őket illette meg, leszámolva a királyi adókat.

Cserébe harangoztattak egy kicsit, prédikálták a népnek a frankót és beleütötték az orrukat mindenbe, a születéstől a halálig. Hallatlan befolyásuk arroganciájuk nemegyszer elviselhetetlenné növelte a szerencsétlen tömegek sorsát, akiket minden szörnyűséggel rémisztgettek, minden jóval kecsegtettek, amit ma sem szégyellenek megtenni, bár kissé visszafogottabb formában.

Régen könnyebb dolguk volt, lévén szinte általános analfabetizmus közepette azt hirdethettek, amit akartak, de ahogy az általános oktatás színre lépett és a humanizmus elvei terjedni kezdett, szerepük a szegregációval korlátozódott, visszaszorult.

Manapság a szocialista mozgalmak visszaszorulásával ideológiai vákuum következtében újra előtérbe kerül a vallás, dacára tudománytalanságának és a hatalmi elit újra szívesen támaszkodna rá, nagyfokú konzervatívsága miatt, amit két évezredes elmaradottsága miatt tanúsít.

Van e ebben valami jó, az nézőpont kérdése.

Kedves kérdező!

Az ábrahámi vallások szerint az ember bűnben fogantatik. A marxizmus szerint az ember eleve természetéből adódóan jónak születik. Ha az ember eleve jó természetű akkor nem kellene a kisgyereknek megmondani, hogy ne tapossa le a kiscsirkéket mert megdöglenek és az rossz, vagy nem kellene megmondani neki hogy ne vágja arcon az óvodatárs Gyurikát mert az fáj neki és az rossz stb. Ha eleve jó természetű ezt mind tudnia kellene. Vagyis nem kellene a JÓRA nevelni. Mint ahogy a kisgyerek se magát neveli a jóra (mert nem tudja), az emberiség sem magát nevelte a jóra. Ezt az ábrahámi vallások az isteni kinyilatkoztatásnak mondják (Biblia, Korán, Tóra).

"Miután meghalunk lebomlunk oszt kész, nincs vándorló lélek."

Az ateizmus mivel tagadja Isten létezését és azt, hogy az univerzumot teremtette így elveti a létezés értelmét vagyis azt, hogy okkal vagyunk élők. Ez azt jelenti, hogy semmi értelme nincs az életnek és ennyi erővel annak sincs értelme, hogy jó életet éljünk mivel a bűnös ember is ugyan olyan szerves hulladék lesz mint az erkölcsös. Tehát semmi indok nincs rá, hogy mi erkölcsös életet éljünk mivel semminek sincs értelme. ("Jaj annak az országnak amely Istentelen, mert az erkölcsi romlás és nyomor útjára téved." lásd: szocializmus).

Mivel ha az Isteni kinyilatkoztatás nem igaz, és az ember magát nevelte a jóra, akkor van egy ember réteg, aki az értelmileg gyengébb osztály irányítja vagyis neveli. Felettük nincs senki, bármit megtehetnek. Tehát ezek az emberek döntik el mi a jó és mi a rossz. Szerinted létezett valaha is egy "tökéletes" bűntelen emberréteg aki megmondta mi a jó és mi a rossz?

A marxizmus nem beszél ilyenekről, az az osztálytársadalmi ellentétekről szól, meg hasonlókról.

Materialista alapon nézve viszont a gyermekeket tudatlannak tekintjük, akiknek mindent meg kell a világunkról tanulnia, a járástól, a beszédig és a szocializálódás során tanulja meg mindenki, mi a jó és a rossz.

"A marxizmus Karl Marx és Friedrich Engels szerves egységet alkotó tanainak összessége. A marxizmus három fő részre tagolható: a marxista filozófiára, a marxista gazdaságelméletre és a marxista politikaelméletre."

A marxista filozófia állítja, hogy az ember természetéből adódóan jó, hogy majd mindenki a saját szükségletéhez képest kér a közösből. Erre épít az egész szocialista ideológia rendszer. Erre épült Magyarország 45 évig.