Az én lelkem még a sátánnak sem kell?

"Isten már eladott az ördögnek amikor deklarálta az eredendő bűnt."

Ezért méltó az ő neve minden káromlásra. Nincs az istennek semmilyen igazsága, csak a hatalma. Olyan mint sztálin.

"Nincs az istennek semmilyen igazsága, csak a hatalma."

Már miért ne lenne?

Egyrészt az erőszak joga, ahogy írtad... másrészt tulajdonjoga is van. Ezen kívül még szerződést is köt veled, csak nem személyesen, és nem is olvashatod el. Szóbeli szerződés, részedről.

Ennyi nem elég?

Na, erre mondják azt, hogy nem vagy abban a helyzetben, hogy ezeket vitasd.

Aztán... majd kiderül.

Vitatkozni akkor lehet, ha a vitapartner válaszol.

Hallottál már hangokat?

Tévedsz.

Jelenleg is az adód elég nagy százaléka megy egyenesen az egyházaknak. Ezen kívül is sok mindenben beleszólnak életedbe: pl. ezért nincs normális őssejtkutatás vagy szexuális kultúra.

Akkor is uralnak téged, ha nem fogadod el.

"Velem sztálin se ment volna sokra mert ha a gulágban halálra vertek volna akkor se csináltam volna meg amit mondanak.."

Értettek azok ahhoz, hogy az ilyeneket megtörjék.

Eleinte nem is sokat vacakoltak velük, golyót repítettek a tarkójukba, aztán elásták őket, de nem sírásóval ám, hanem dózerolni kellett a tömegsírt.

Aztán rájöttek, hogy dolgoztatni is lehet a halála előtt a burzsujt egy kicsit, mégpedig bárhol, ahová normális ember nemigen menne semmi pénzért, így jöttek létre a munkatáborok.

A renitensek fegyelmezésére volt egy csomó eszközük, a verés nem minden, tudták ők azt, csak tudod a börtönökben is van börtön, a fenyítő részleg, mindenféle pokolibbnál pokolibb kínzással, ami még az ördögtől is kegyetlenség lenne.

Sokszor a legegyszerűbb dolgokkal törték meg az embereket, a legtöbbjére az hatott, hogy a családja sorsa is tőle függött, nem volt mindegy, milyen ítéletet kapott, de a sötétzárka, vagy a fűtetlen fegyelmi barakk a mínusz ötven fokban , a csontig ható hidegben igen ösztönző volt, meg az előtte rakásban levő hullák, hiszen 24 órát sem lehetett élve kibírni benne, elásni meg nem tudták tavaszig a keményre fagyott hullákat.

A kiéheztetett embereknek az a gyenge minőségű és csekély élelmezés jelentette az életet, a karcerban pedig egyik nap kapott, a másik nap meg nem enni.

Csakhogy ugye úgy volt megállapítva a koszt, hogy ha rendesen dolgozott és hozta a normát, akkor annyit kapott, amivel még kihúzta egy darabig, de ha kevesebbet dolgozott, akkor kevesebbet kapott, ám az nem volt elég, attól legyengült és másnap már a gyengesége miatt nyújtott rosszabb teljesítményt és ördögi körbe került, már nem tudott talpra állni.

Ne gondold, hogy más nem volt büszkén, dacosan ellenálló, de semmi probléma nem volt vele, meghalt és elásták és minden a legnagyobb rendben volt.

Az engedelmeseket is elásták végül, mert a táborok megsemmisítésre voltak beállítva, azért voltak ott, hogy meghaljanak, csak még előtte építsenek Vlagyivosztokból Murmanszkig vasutat, fát vágjanak, vagy bányásszanak egy kicsit. Azt a munkát, ami a tábor fő tevékenysége volt, nem lehetett túlélni, csak a tábori munkákat, amilyen a szakács, a borbély, stb... munkája volt, de azt a bennfentesek meg hasonlók kapták, a spiclik, a besúgók, meg akik benyalták magukat, vagy fontossá lettek valamiért.

Millió számra hullottak az emberek az enyészet ölébe és később már azért, mert nagyon meghonosodott a kényszermunka, kellett az ország építéséhez, csak ugye ha meghaltak a benne élők, akkor kellett az utánpótlás, mert a bányászat, a vasútépítés nem állhatott le azokon a helyeken, ahová semmiképpen nem kaptak volna rendes módon munkáskezet.

Sztálin szintjén már semmi gonoszság nem volt a dologban, ő termelési adatokat látott, meg halálozási arányszámokat, ennyi, meg ennyi tonna érc, meg köbméter fa, km vasút, hozzá ennyi, meg ennyi halott, akiket még csak agyonlőni sem kellett drága golyóval, mert sok millió töltény az már összességében egy vagyon.

Az ország viszont épült, szépült és még azok is kezdtek eltünedezni a társadalomból, mondjuk a papok, vagy a vallásosak, akikre úgy gondolták, hogy semmi szükség nincs a továbbiakban, például az engedetlenek, az izgágák, a rebellisek.