Már az alapoknál ellentmondásba fullad a keresztény teológia?

Szia!

Megint csak hibás a logikád! Isten nem alkotta meg a bűnt! A bűn kialakult, és Isten pontosan értelmezte a létezését, és megoldást talált a megszüntetésére. A bűn pontosan olyan mint a rák. Önmagát pusztítja el. Ajánlom figyelmedbe a neves, külföldön élt magyar tudós, Selye János gondolatait ezzel kapcsolatosan:

„Bizonyos tekintetben úgy is vehetjük, hogy az önzés az eredendő bűn, nemcsak az ember, hanem minden élőlény számára.” (Életünk és a stressz, 1973, 310. l.)

Ezután úgy szemlélteti állítását, hogy leírja, mi történik az emberi testben, ha annak valamely része egyszer csak az „önzés törvénye” szerint kezd működni: „Ki-kitörhet egy forradalom valamely részlegben, amely elfeledkezik a kollektív önzetlenségről. Ez az, amit ráknak nevezünk. És ebbe nemcsak az egész szervezet pusztul bele, hanem vele együtt a lázadó rész is saját törekvésének áldozatává válik.” (I. m., 295. l.)

Majd hozzáteszi mindezekhez: „A racionális értelem korában szinte megörvendeztet, hogy az emberi magatartást nevelő vallási és bölcseleti tantételeknek tudományosan feltárható biológiai igazság az alapjuk.” (I. m., 293. l.)

Minden rossznak az önzés a gyökere. A Biblia a szeretet, a másokért élés törvényét mondja az élet és a boldogság egyetlen útjának – teljes egyértelműséggel. A bűn – az önzés – életfelfogása és életmódja követését pedig a szenvedés és a halál útjának jelenti ki minden ellenkező látszat ellenére.

Üdv. Péter

Szia!

Nos a Biblia erre is rácáfol. Azt állítja, hogy Isten már a Teremtés előtt elkészítette a megváltás tervét – az igazságosság és a szeretet alapelvének a tökéletes érvényesítésével – arra nézve, hogy miként semmisíti meg a bűnt a Földön, és iktatja ki azt az egész világmindenségből is, kizárólag erkölcsi erővel, hogy a szabadság uralma semmit se sérüljön. A bűn ugyanis nem lesz örökké sem a földünkön, sem a világmindenségben.

Üdv. Péter

Szia

“Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János ev. 3:16)

Megtette. A többi rajtunk múlik.

Üdv. Péter

# 13:

Ez gyakorlatilag szupralapszariánus szemlélet, ami a legijesztőbb teológiai elképzelés, amivel valaha találkoztam. Számomra teljesen elfogadhatatlan az a gondolat, hogy a teremtés teljes művére csak azért volt szükség, hogy Isten egyes kiválasztottakat megválthasson.

Sziasztok!

A #16-os hozzászóláshoz: ne keverjük ide a predesztinációt, mert nem erről van szól. Az Isten nyilvánvalóan kijelentette, hogy Ő azért Isten, mert képes előre megmondani a jövőt (Ézsaiás könyve 46:9-10). Ez a képessége nyilvánvalóan abból adódik, hogy Ő kívül van az időn, számára a múlt a jelen és a jövő egyszerre átlátható.

Sok minden más mellett mi emberek az idő dimenziójában élünk, amelyben egyik esemény követi a másikat. Az idő múlik, és közben minden öregszik. Életünk során megtanuljuk, hogy minden okozat valamilyen oknak köszönhető. Össze is lennénk zavarodva, ha ez nem így lenne. Éppen ezért nehéz elképzelni az első okot, azt pedig még nehezebb, hogy mi volt, ha egyáltalán volt valami, az „Első Ok” előtt. Ahogy megteremtette Isten a világegyetemet és mindent, ami abban van, éppúgy hozta létre az időt is. Mindennek volt kezdete, beleértve a világűrt és az időt is. Következésképpen Isten mind a világűrön, mind az időn kívül helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy változhatatlan (Lásd erre nézve a Bibliából: I.Sám. 15:29; Mal. 3:6, Zsid. 6:17; Jak. 1:17). Neki nem volt kezdete, és nincs vége.

Isten végtelen perspektívájából nézni a dolgokat nekünk embereknek valószínűleg legalább olyan nehéz, mint amilyen nehéz egy kutyának vagy egy macskának megértenie, hogy mi lehet ezen az Internetes oldalon. Ha Isten végtelen, mi teremtményei pedig végesek vagyunk, nem kellene azon meglepődnünk, hogy felfogóképességünknek és perspektívánknak korlátai vannak.

Üdv. Péter

"ne keverjük ide a predesztinációt, mert nem erről van szól."

Mégis eléggé úgy hangzott... :)

Isten időn kívülisége, idő felettisége elég jó magyarázat ezekre a dolgokra, de nekem akkor is nehezen veszi be a gyomrom, hogy a tökéletes, bűn nélküli világ eléréséhez szükség van erre a tökéletlen, szenvedésekkel teli világra.

Sziasztok!

"...nekem akkor is nehezen veszi be a gyomrom, hogy a tökéletes, bűn nélküli világ eléréséhez szükség van erre a tökéletlen, szenvedésekkel teli világra."

Ezzel nem vagy egyedül. Alfred Kastler, Nobel-díjas fizikus például így szól erről: „Bizonyos lények életének célja azon alapszik, hogy más lényeket halálba küld, amelyeknek ugyancsak ez a célja. Hol van itt az isteni szeretet, amiről Krisztus beszél?... Isten az az erő, mely fenntartja az Univerzumot. De miért van az, hogy Isten egyszerre az az erő, mely... építi az életet, és ugyanez az erő, önmagának ellentmondva, lerombolja?” (Az a különös anyag, 268. l.)

Igen, a rossz kérdése valóban sok embert tart vissza Isten keresésétől és az istenhittől. Gyakran mondják nekem is: Hinnék, ha választ kaphatnék arra, miért van a rossz? Ha Isten valóban létezik, miért nem akadályozta meg a rossz megszületését? Ha Isten létezne, nem tűrné el ezt a sok fájdalmat, háborút, az emberi történelem vérontásait...stb.

A rossz kérdése valóban újra és újra felelevenedő és erősödő kérdése sokaknak. Sajnos csak kevesen ismerik azt az átfogó és mély feleletet, amelyet a Biblia ad ezekre a kérdésekre.

A Biblia határozottan állítja, hogy a rossz nem Istentől ered. Tőle csak „jó adomány és... tökéletes ajándék származik” (Jakab 1,17). Isten számára teljességgel idegen és elfogadhatatlan a bűn: „nem lakhat tenálad gonosz” – olvassuk Zsoltárok könyvében (5,5). Istennek nem állt szándékában az építés mellett a rombolás, a teremtés mellett a megsemmisítés!

A búzáról és a konkolyról mondott példázatában Jézus Krisztus arról szólt, hogy Istentől csak a „jó mag” származik (Máté 13,24). Isten életet teremtett a vetés növekedésére és az örömért, amit a bőséges termés láttán érez a gazda. A rosszat – amit a példázatban a konkoly jelképez – „valamely ellenség” szórta a jó mag, a tiszta búza közé (Máté 13,28). Jézus ebben a példázatában arra utalt, hogy a rossz egy személy cselekvése által jött létre.

Ez a valaki Isten magasrendű teremtménye, egy angyalfejedelem volt, aki lázadása után kapta a Sátán (ellenség) nevet. A Biblia szerint ennek az angyalfejedelemnek semmi oka nem volt arra, hogy Teremtőjével szembeforduljon. Nincs értelmes magyarázata Sátán mennyei lázadásának.

Üdv. Péter

"A Biblia szerint ennek az angyalfejedelemnek semmi oka nem volt arra, hogy Teremtőjével szembeforduljon. Nincs értelmes magyarázata Sátán mennyei lázadásának."

Na ez az, amit végképp nem tudok elfogadni. Hogy egy felsőbbrendű teremtmény bűne miatt szívjon az ember. Ha ez így lett volna, Istennek meg kellett volna védenie az embert a Sátán befolyásától. A mindenható Isten simán megtehette volna.

Ezért én a Sátánt csak jelképes értelmezésben tudom elfogadni, a bűnös emberi természet szimbólumaként. Mert az emberi természet bűnösségében viszont hiszek.