Ez nem ellentmondás a keresztény teológiában?

A fiú nem feltétlenül az apja bűneit örökli, hanem apja bűnre való hajlamát(genetikai szinten). Konkrétan a bűneit is örökölheti, ha az apa tudatlanságból vagy szándékosan bűnre neveli a gyerekét. Lelki, szellemi szinten az átok átszáll a fiúra.

Ugyanúgy, ahogy világi törvény szerint az adósság is öröklődik apáról fiúra az örökség erejéig. Tehát ha csak adósságot öröklök apámtól, akkor nincs min végrehajtani, de ha pl. egy házat is, akkor azt el kell adni, és levonódik belőle az adósság.

Bármilyen bűn kiteljesedve halált nemz. Ezért csak vérrel lehet a bűnért megfizetni az árat. Minden kis bűn egy darabka bizalomhiány Isten irányába. A bizalom ha eltörik, nem lehet összeragasztani. Ezért semmivel nem lehet a bűnt megfizetni, ami pótolható. Egy áldozati állat élete viszont egyedi, abból ugyanolyan nincs több. Ezért kellett az Ószövetségben a legszebb állatokat áldozni. És ezért kellett az Újszövetségben az egyetlen szeplőtelen embernek feláldoztatnia, mert a nagy ádámi bizalomvesztést csak így lehet kiengesztelni.

Igen, az eredeti kérdés is jó példa az Új szövetség és az Ó ellentétére.

A megbocsátás az az evangéliumok, azaz Krisztus tanítása.

Ádámék kiátkozása Ó ószövetség.

Megjegyzem, ez utóbbi még a Genezis 1-el is ellentmond, ahol saját képére és hasonlatosságára teremti ALHJM az embert és MEGÁLDJA.

Ádámot pedig JHVH ALHJM azért ÁTKOZZÁK(sic) ki mért hasonlóvá vált hozzájuk (sic)

Ádám és Éva sem volt hibásan létre hozva, tökéletesk voltak mint elméjükben, mind Testükben.

Tökéletesen döntöttek az felől, hogy nem kívánnak Isten vezetése alatt élni, mivel elsőre tetszett az a hazugság, hogy ha esznek Isten tulajdonáról, akkor maguk is Istenek lesznek, és nem kell majd Isten vezetésére várniuk, függetlenül is eltudják dönteni hogyan éljenek, és ez nem jár halállal.

Hogy elhittek egy hazugságot, az nem azért volt, mert hibásan lettek teremtve.

"Tökéletesen döntöttek az felől, hogy nem kívánnak Isten vezetése alatt élni, "

Csak egy kis gyümölcsöt akartak enni, biztosan vitaminhiányuk volt.

" csak vérrel lehet a bűnért megfizetni az árat."

Ez egy primitív felfogás, nem keresztényhez lenne való. Vagy mégis, hiszen ezt vallják sokan?!

Mondjuk ez nem valami krisztusi szellem.

"Hogy elhittek egy hazugságot, az nem azért volt, mert hibásan lettek teremtve."

Vagyis szándékosan teremtette őket Isten ostobának?

Mellesleg igen feslett életre lettek kényszerítve, Ádám bizony gyakta a lánykáit, a fiúcskák megprütykölték Éva mamát, meg a tesók egymást, bátyó a hugicát, vagyis mindenki kamatyolt mindenkivel, ha belegondolok, még a legyet is röptiben, na persze nem volt más választásuk, ha nem lettek volna tökéletesen züllöttek, erkölcstelenek, akkor kihalt volna az emberiség.

Undorító perverz fertő!

Borzalmas!

Kedves Kérdező!

Ha téged a legjobb barátod hátulról hasba szúr és túléled - megbocsátasz neki ugyan, de a tettének következménye ott marad.

Isten nem bocsát meg minden bűnt - már megbocsátoTTA. Múlt idő.

Más az, hogy ember vagy és örököltél egy elválasztottságot Istentől (Ádám tettének következménye), és más a személyes bűn, amit te követsz el. Az, amit öröklött bűnnek fordítanak, az valójában a bűnre való hajlam. Nincs olyan ember, aki legalább egyszer ne bukott volna el. Ádám bűne nem az volt, hogy szakított a fáról! Ez nem pontos információ! A hited meglátszik a cselekedeteidben. Mielőtt Ádám szakított - választott Éva és Isten között és Évát választotta. Mielőtt Éva szakított a fáról - és ezen már teológusok is vitatkoznak - hol volt Ádám? Ádám hogyan adta át Isten tanácsát Évának, hogy ennyire félreértette. Isten Ádámnak Éva megalkotása előtt azt mondta, hogy ne egyél arról a fáról. Éva a kígyónak már azt mondta "ne is érintsd". Ádám vajon mesélt-e Évának arról, hogy őt Isten a saját mására alkotta? Valószínű nem, mert Éva olyan akart lenni, mint Isten - miközben már olyan volt. Ádám nem bölcs, hanem szentimentális szeretettel szerette Évát, igen, óvni akarta, ezért szigorúbb szabályt adott neki, nehogy a kis buta valami bajt csináljon és ő elveszítse a szerelmét... nem Istenhez ment tanácsért sem Éva, sem Ádám - hanem önállóan, saját kútfőből úgy döntöttek, megy ez nekünk Isten nélkül is. Ez volt a gond. Ez az, ami elválaszt Istentől. A bűn szava céltévesztést jelent - egy íjászati szakszó volt. Azt jelenti, hogy nem talált bele a közepébe. Isten célja az emberrel a szeretetkapcsolat volt. Amikor az ember úgy döntött, megy ez neki Isten nélkül, elszakította magát Tőle, akkor eltévesztette a célt, mellé lőtt, "bűnt" követett el. A bűn szót Isten először Káinnak említette! Előtte ez a szó nem is fordul elő. De az előtt beszél erről Isten neki, hogy megölte volna Ábelt.

"Az Örökkévaló szívesen fogadta Ábelt és az áldozatát, azonban Kain és az áldozata nem nyerte el a tetszését. Emiatt Kain nagyon megharagudott és elkeseredett. Az Örökkévaló megkérdezte tőle: „Miért haragszol, és miért keseredtél el? Ha azt teszed, ami helyes, elfogadlak téged. Ha pedig nem: Nézd, a bűn lesben áll az ajtód előtt, és uralkodni akar rajtad. De ne engedj neki, hanem te uralkodj rajta!”"

A céltévesztésre való hajlam ott volt benne - közel akart kerülni Istenhez, de a saját esze szerint. Ezért bajba is került, nagy bolondságot csinált: megölte a testvérét, mert annak olyan volt a tette, amit Isten szívesen fogadott. Ahelyett, hogy ha Isten tetszését keresi, akkor megismeri őt és úgy cselekszik, ahogy Istennek tetszik. Persze, könnyebb tenni azt, amit akarunk és aztán felháborodni, hogy az valakinek nem tetszik... Ha egy férfi udvarolni akar egy nőnek, és el is akarja nyerni a szívét - ismernie kell azt a nőt. Ha csak a saját módján szereti, az nem elég! SOHA nem elég. Ha egy nő megelégszik ezzel, az egy másik téma. ... No ennyit Ádám bűnéről.

Az Isten szent - nem tűrheti meg ezért a bűnt. Isten igazságos - tehát a bűnnek ára van. Nos, ha Isten pusztán ilyen lenne, akkor mi "rohadt bűnösök" mehetnénk a pokolba - az örök elválasztottság helyére, ahol nincs jó. De Isten a Szeretet - ezért nem tűrhette, hogy emberek olyan helyre menjenek, amit nem embernek alkotott, hanem lázadó szellemi fejedelmeknek és társaiknak. Azonban senkire nem kényszeríthette rá a saját szándékát, de az ember - bármennyire úgy gondolta, hogy képes rá - nem volt képes Istent úgy szeretni, ahogy az valóban szeretet. Ezért emberré lett, olyan tökéletes életet élt, amilyet nekünk kellene és olyan halált halt, amit nekünk kellett volna. Elfogadhatjuk ezt a fizetséget azért, amit tettünk - de magunk is fizethetünk érte. Ez egy alternatíva. Ahogy Káinnak is volt alternatívája. És akkor még nem beszéltünk a feltámadás következményéről és jó híréről!

Biztos hallottad már, hogy mindennek ára van.

Ha egy tömeggyilkos bűnét nézed, nem találnál olyan embert az áldozatok családjában, aki egykönnyen elintézné a tettét egy bocsánattal. Igazából annyira kicsi az esélye, hogy statisztikailag egyenlő a nullával. Miért? Mert az emberben ott van a szabály - mindennek ára van. Hogyan lehet ezt feloldani? Megbocsátok, mert megölte az egyik szerettemet. És? Visszakapom a szerettemet? Nem. A tettének következménye van! Ha megbocsátok, én fizetem az árat a lelkemben, egy részem belehal. Ha nem bocsátok meg, az viszont őt is és engem is felemészt.

A megbocsátás nem törli el a tettet. Csak lehetőséget ad az újrakezdésre - a következmények ellenére és azokkal együtt.

Nem tudom, honnan vetted, hogy a fiú nem bűnhődhet az apja bűnei miatt. Neked is vannak ma olyan tetteid, amiért nemcsak a gyerekeid, de az unokáid is szenvedni fognak - epigenetikailag örökítesz rossz szokásokat is. Ez tudományosan bizonyított tény. (De most nem ez a kérdés.) A Biblia úgy fogalmaz, hogy a bűn következménye negyedik generációig öröklődik - azaz az ükunokákig. Egyetlen kivétel van: a bocsánat ELFOGADÁSA - amely természetesen a felismeréssel kezdődik, aztán a beismeréssel folytatódik, a Bíró kompetenciájának elfogadása és ítélete után jöhet a kegyelem. Nekem is van olyan szokásom, amiről tudom, hogy a nagymamámtól örököltem. Nem is egy. Ez egyfajta örökség. Jó szokásaim is vannak, természetesen, hiszen a nagymamámban, mint minden emberben, volt jó szokás is. Amikor felismerem, hogy mi az, és azt látom, hogy rossz, elfogadom, hogy Isten megbocsátott nekem, és azt is, hogy az ár ki van fizetve - mert Jézus kifizette. Szabad vagyok ettől a rossz szokástól és dönthetek úgy, hogy nem teszem. És meg tudom tenni, hogy jól döntök. Na itt jönne a képbe Jézus feltámadása és annak következménye - de ez most nem téma.

Hogy nincs értelme a megbocsátás ellenére a következményeknek?

A szentimentális, egoista önszeretet valóban úgy gondolja, hogy mindent meg kell bocsátani, amit tett és minden menjen úgy, mintha mi sem történt volna - de csak ha én bántottam meg valakit. Ha engem bántottak - akkor nemcsak fizetni fog, hanem én magam is büntetem... De te is tudod, hogy nem ez a valódi szeretet és nem ez a valódi megbocsátás. Akkor miért is hasonlítanánk ezt össze a Valódival? Szerintem ha ezt átgondolod - akár a Biblia idézetek nélkül is - meg fogod érteni. Nyilvánvaló, hogy értelmes ember vagy! Jó kérdéseket CSAK értelmes emberek tesznek fel - és ez a kérdés jó volt!:)

Bocs, hogy hosszú voltam. :(

Pacsi

Fogalmi zavart érzek a kérdésben...

A bűnök megbocsájtása nem jelenti azt, hogy a bűnnek nincs következménye. Ha én elrabolom és megölöm a szomszéd gyerekét, akkor még ha a szomszéd meg is bocsájt nekem, a gyerekét nem fogja visszakapni soha többé. A bűnnel magunknak és embertársainknak is károkat okozunk, és ez független a bocsánattól.

Ugyebár egy párszor már leírtuk korábbi kérdéseknél, hogy a teremtéstörténet műfajilag egy múltba tekintő prófétai beszéd. A szerző választ keres a világ keletkezésére és arra, hogy miért van bűn a világban. Erre a kérdésre azt a példát állítja elénk, hogy már az első ember is vétkezett és a bűn alapvetően egy gőgös lázadás Isten ellen. Ezzel a magatartással az ember elveszíti az üdvösséget. Az embernek ilyen az alaptermészete.

"„Mert ha szándékosan vétkezünk(Ádám ezt tette), az igazság megismerésére való eljutás után(ismerte Isten utasítását), akkor többé nincs bűnökért való áldozat(bűnbocsánat)"

Tehát, ha egy gyilkos őszintén megbánja bűneit, akkor sincs számára bűnbocsánat?

Ez érdekes, mert a kereszténység ennek pont az ellenkezőjét hirdette eddig..."

@ kérdező. Ezt az ószövetségről írja a Zsidó levél szerzője. Próbáld tovább olvasni (még két verset). Ja és a 10. fejezet első versét is (egyből kiderül, hogy az Ószövetségről fog beszélni). Ószövetségben a szándékos bűnökért halál járt. A nem szándékosokért volt helyettesítő áldozat. Ugye feltűnt a levél címe? "Zsidókhoz írt levél". A tizedik rész ráadásul összehasonlít is néhány versben. Erre te a keresztényeket szembesíted ezzel... Pont az egyik legnehezebb teológiai levelet szúrtad ki kritizálásra? Tehát Ádámékra így pont nem alkalmazható

"Tehát, ha egy gyilkos őszintén megbánja bűneit, akkor sincs számára bűnbocsánat?"

Tehát: az ószövetségben nincs bocsánat, az újszövetségben pedig ezt máshogy kell értelmezni. Gyilkos, de megtér, gyilkos és a megszentelődés elején van, gyilkos és javában benne van a megszentelődésben, gyilkos és kamu megtérő, gyilkos és nem hisz, stb...? Melyik gyilkosról kérdeztél?

Más: az ószövetségben a zsidók is bűnösök voltak, még akkor is, ha betartották a törvényt. Mert szellemben, azaz az igazi jellemében nem változott. Azért, mert valaki testben nem követ el bűnt, attól még vágyhat rá. Ez az igazi bűn. Erről beszélt itt Jézus:

Máté

5,27 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: [2 Móz. 20,14.] Ne paráználkodjál!

5,28 Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak [Jób. 31,1. 2 Pét. 2,14.] okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.

5,29 Ha pedig a te jobb [rész 18,8.9. Márk. 9,43.47. Kol. 3,5.] szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.

Legtöbb keresztény nem érti ezt a pár mondatot. Azt hiszik, hogy Jézus szigorította a törvényt, pedig csak a bűn igazi jellegéről beszélt, és arról, hogy a törvény nem tud megtisztítani, még akkor sem, ha betartod. Mert az igaz ember nem is kívánja a bűnt. Gyűlöli. Nem akarja megtenni.

Pl. Jézus nem azért nem ölt, nem paráználkodott, mert a Törvény ezt írta, hanem, mert még gondolatban sem fordult meg a fejében. Nem volt benne bűn. Tehát nem csak nem paráználkodott, hanem nem is kívánta.

A Tízparancsolatot úgy is be tudod tartani, ha lekötöznek egy székre. Ebből is látszik, hogy ettől nem szentelődik meg az ember, mivel annak ellenére, hogy le vagy kötözve, magadban azt is tervezgetheted, hogy megölsz mindenkit, ha elengednek.

A Jézus-hívő pedig szellemben születik újjá. Új jelleme van, át kell programoznia az agyát, gondolkodását. Pál tanít erről rengeteget

(Róma 6,11 Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, [1 Pét. 2,24.] de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. - kiemeltem a szövegkörnyezetből, de a jelentése nem változott)

Még órákig folytathatnám, annyira összetett

Nekem tudnom kell, hogy a bűnnek nincs hatalma rajtam

Szerintem a feltett kérdésed jogos, és nagyon is ellentmondásos ez a keresztény teológiában. Hozzátenném azért, hogy nem minden keresztény vallja ugyan azt a teológiát, mert vannak keresztények akik szerint van reinkarnáció, az-az nem Ádám és Éva bűnei miatt hordozzuk magunkban a bűnre való hajlamot, hanem a személyes előző életeinkben elkövetett bűnök következményeit hordozzuk magunkban.

A teremtéssel és bűnbe eséssel kapcsolatban a helyes értelmezés ez, amely értelmezés tökéletesen megfelel az Evangéliumokban felismerhető Jézus tanításával:

"Isten szabadon, mindenkitől függetlenül teremtett meg téged. De mivel saját boldogságára teremtett, ezt már csak a te beleegyezéseddel érhette el. Igen. Szeretni csak szabad döntés alapján lehet! Két lény között a boldogság – és ez Isten és szellemi teremtményeire is áll – a különbözőségek dinamikus harmóniája. Ez áll természetesen két szellemi teremtmény kapcsolatára is.

Azokat a szellemi lényeket, akik igent mondtak az Isten által felkínált boldogság befogadására, angyaloknak nevezitek. Akik pedig nem-et mondtak erre, azok a bukott angyalok.

A bukott angyalok közül azok, akik megátalkodtak a nem-et mondásukban, ördögöknek nevezitek. Ezek vezérét és természetesen csapatát is láttam lehullani az égből (Lukács 10:18). Miután azok számára, akik a nem-et mondó döntésüket megbánták, lehetővé vált a földi élet megteremtése után az, hogy valós bűnbánatuk igazolása jeléül vállalják azt, hogy a Földön visszaszeressenek Engem, Jézust, aki minden rászorulóban ott vagyok (Máté 25:42-46)!

Az eredeti bűn tehát, amelyet Ádám és Éva bűne szimbolizál – az önzés és a felelősség áthárítás –, valójában a ti személyes bűnötök! Olyan Isten nincs, aki más bűnéért bárkit is, s főleg szent Fiát vonná felelősségre! Aki ezt nem fogadja el, az ugyancsak nem meri használni az Istentől kapott értelmét! Aki ezt nem fogadja el, az Istent még egy átlagembernél is gonoszabbnak gondolja!

Tehát azok, akik a megtérés, tehát a gondolkodás-átalakítás szándékával születnek a Földre – vagyis vágykeresztséggel –, lehetőséget kapnak arra, hogy a Szentlélek által újjászülessenek. A mennyek országába csak azok juthatnak, akik újjászülettek! (János 3:3)! Mindaddig újra kell születnetek, amíg újjá nem születtek! Ez alól kivétel nincsen! Veletek és értetek mindent, de helyettetek semmit! Ne áltassátok magatokat! A szeretetnek igazságban, az igazságnak szeretetben kell megnyilvánulnia ahhoz, hogy Isten Lelke által új szellemi lények legyetek! Nem elég hát az, hogy valaki kijelenti: „Jézus! Elfogadlak megszabadítómnak!” Ezt igazolni is kell! Nem elég Engem, Jézust elfogadni igazságnak és életnek! Valójában csak az fogad el Engem, aki ÚTNAK, IGAZSÁGNAK ÉS ÉLETNEK fogad el! Az UTAT nem lehet elsíbolni! A soha senkinek nem ártani, a mindig mindenkinek megbocsátani és a lehetőség szerint másokat szolgáló szeretettel segíteni, nem maradhat ki azok életéből, akik valóban újjászülettek!

Az ALAPALÁZAT és az UNIVERZÁLIS HIT nélkül senki sem juthat az Atyához! Az van az ALAPALÁZAT birtokában, aki a felismert jó mellett kiáll, de ugyanakkor nyitott a jobb irányában. A JOBB pedig csak Én, Jézus lehetek! Nem Pál, nem Mózes! Csak Én! Csak arról mondható ez el, aki tudja, hogy nem a Biblia a forrás, mivel a Bibliában minden benne van, meg az ellenkezője is! Szinte minden felekezet a Bibliára hivatkozik, és marjátok egymást! A FORRÁS a Szentlélek, akinek segítségével a józan ész határán belül igaznak tudjátok elfogadni az Én, a te Jézusod evangéliumaiban elmondott szavaimat.

Azok, akik nem rangsorolnak a Bibliában, soha nem fognak tisztán látni.! Nem, mert képtelenné teszik magukat az UNIVERZÁLIS HIT befogadására. Azért teszik képtelenné magukat az UNIVERZÁLIS HIT befogadására, mert nincsenek az ALAPALÁZAT birtokában. Azért nincsenek, nem lehetnek ennek birtokában, mert nem vagytok bábuk, s így minden Istentől jövő sugalmazásba magatokat is beleviszitek. Ezért oly fontos, hogy evangéliumaimat helyezzétek mindenek elé, és úgy értelmezzétek ahogy mondottam, a józan ész határán belül!

UNIVERZÁLIS HITE annak van, akik hisz abban, hogy ő ember, és joga van ahhoz, hogy mások is embernek nézzék őt. Ugyanakkor tudja, hogy ezt mindenki elmondhatja magáról. Tulajdonképpen az ALAPALÁZAT tartalma az ELSŐ FŐPARANCS. Az UNIVERZÁLIS HIT tartalma pedig a második FŐPARANCS! Igaz, hogy ezt egyetlen speciális hit – ilyenek a különböző vallások – sem cáfolja, de a gyakorlatban egyik sem fogadja el. Azért nem fogadja el egyetlen speciális hit, tehát vallás sem, mert ha elfogadná, akkor megbillenne az alá-fölé rendeltség, az engedelmeskedtetés alapja! Bizony a gyakorlatban nem fogadják el, nem fogadhatják el – csak elméletben – azt, hogy ti mindnyájan egymásnak testvérei vagytok!

Minden speciális hitet valló vallás a többi ilyen vallás hibáiból és a Bibliából él úgy, hogy azonos súlyúnak mondja Pál vagy akármelyik próféta szavait az Én, a te Jézusod szavaival! Bizony az Általam, Jézus által Földre hozott égi béke csak akkor és ott valósulhat meg, ahol az egymás szeretését az Én új parancsom megvalósítása által igyekeztek megélni (János 13:34), és emellett engeditek, hogy mindenki úgy imádja Istent, ahogy akarja!

Azért írtam e kérdésedre kicsit bővebben, mert a továbbiakban még vissza kell majd utalnom ezekre. Most konkrét választ adok a feltett kérdésedre:

Minden földi ember minden földi élete lehetőséget kínál arra, hogy a gondolkodás-átalakítás (Márk 1:15) által beérjen arra az újjászületésre, amely nélkül nincs üdvösség (János 3:3)!

2. Az Isten országában mindenki mindenkivel találkozni fog! Két irányból ölel át itt mindenkit a boldogság. Az egyik Isten színről színre látása, a másik pedig az egymással történő szeretetteljes találkozásaitok.

3. Egy rakétát nem elég egyszer kilőni a cél irányában. A kilőtt rakétát pályamódosításokkal kell segíteni ahhoz, hogy az célba jusson! Az a pozitív döntésed, amelyet már születésed előtt meghoztál, és amelyet vágykeresztség kinyilvánításának lehet mondani, olyan, mint a rakéta kilövése. Az ilyen megtérés kétségtelenül egyszeri! Azok, akik nem hozták meg az ilyen döntésüket – mert ilyenek is vannak –, a Sátán atyától valók, és az ő kedvét keresik (János 8:44). Ezekért nem is könyörögtem (János 17:9)!

De amint a rakéta is rászorul pályamódosításra, úgy neked is rendre ügyelned kell arra, hogy nem tértél-e el az Általam, Jézus által megkívánt iránytól!

Az ősellenségetek két nagyon kívánatos csalival igyekszik akadályozni benneteket abban, hogy célotokat, tehát Engem, Jézust, mint UTAT megéljetek. Az egyik csali a különböző speciális vallások. A másik a Biblia! Ezért mondhattam azokra, akik Engem valóban követni akarnak, hogy nem lehet más sorsuk, mint az Enyém volt a Földön (János 15:20). Engem, Jézust nem lehet a prófétáktól elindulva igazán felismerni. Akik ezt megpróbálták, egy sem jutott el közülük Hozzám! Valójában feláldoztak Engem saját igazuk érdekében! De Tőlem elindulva fel lehet ismerni, hogy a próféták hol, mikor és mit jövendöltek, írtak Rólam! Engem csak az evangéliumaimon át lehet helyesen megismerni, ha valaki kéri a Szentlélek segítségét, és használja a józan eszét!

Bizony igaz, hogy nagyon sok jó szándékú léleknek, akik Mellettem döntöttek születésük előtt, éppen a „pályamódosítás” elmulasztása miatt, éppen a Biblia összekuszált értelmezése miatt, éppen amiatt, hogy különböző speciális vallások hatására engedik bebeszélni maguknak azt, hogy nem is kell Engem ÚT-ként vállalniuk, újra meg kell születniük a Földön mindaddig, amíg újjá nem születnek!

Én, Jézus nem vagyok tudathasadásos! Pedig két kijelentésem alapján feltétlenül az lennék, ha nem lenne reinkarnáció. Egyik kijelentésem: „A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz – sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják. (Máté 7:13-14)” A másik pedig: „Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a Földről, mindenkit magamhoz vonzok. (János 12:32.)” A kevesen találnak meg és a mindenkit Magamhoz vonzok” ellentétes kijelentéseim az újraszületés elfogadásával könnyen összeegyeztethetők!

E harmadik kérdésedre tehát tömören ez a válaszom: Ti, akik Mellettem döntötteket, mindannyian ki vagytok téve annak, hogy jó szándékotok ellenére is a tévedés áldozataivá váljatok, ha lemondotok az ALAPALÁZATRÓL és az UNIVERZÁLIS HIT elfogadásáról!

Nagyon szeretlek, és megáldalak az ÉRTELMES HŰSÉG LELKÉVEL!"

Jézus; A HANG - könyv 4505

Ennek nincs értelme. Isten nem egy valaki, aki mindent megbocsát, vagy éppen nem, Isten a Forrás, az Eredeti Ihlet, amelyből minden létrejött. Isten egy személynél, minden tekintetben nagyobb, több, hatalmasabb, bölcsebb, stb. A bibliai teremtéstörténet, Adámmal és Évával mint főszereplők, csak jelképes tanmese, nem valós történet. Ez az elbeszélés jelképesen a tudat hajnalát ábrázolja, a fejlődésnek azt a szakaszát, mikor az ember látni kezdte az összefüggést tettei és azok következményei között. Az eredendő bűn tehát nem több mint egy fanyar ábránd. Következetesen a keresztény teológia tanítása, hogy Isten csak a saját fia megalázásával és iszonyatos halálával lehetett kiengesztelni, sem több mint teológiai badarság.

Jézus, aki az emberek, a népek (ön-)tudatának felemelését látta feladatának, valóban megváltotta azokat, akik tanítását komolyan veszik, de nem a bűneiktől, hanem a tudat szánalmas állapotából. Nem nehéz elképzelni, tanítványai lelkiállapotát, mikor az első alkalommal találkoztak vele, miután a kereszten látták meghalni. Tudatuk akkor a 'magasba' szökkent, egy ember lehetőségeinek láttára, aki isteni kilétére ébredve a Krisztust hozta kifejezésre.

A bűn megbocsájtása az a büntetés elengedését jelenti. A bűn attól bűn, hogy kárt okoz, hogy valami rossz következménye van. Ha a bűnnek nem volna rossz következménye, azaz büntetése, akkor a bűn nem is lenne bűn.

Megbocsájtani a bűnt tehát azt is jelenti, hogy átvállalni okozott kár helyreállítását. Ha egy gyerek például betöri az ablakot, akkor megbocsájtás esetén a tulajdonos maga állítja azt helyre a saját költségén.

Isten sem bocsájthatja meg a bűnt, csak ha magára vállalja a kár helyrehozását. Ha Isten pusztán csak úgy jókedvében megbocsájtaná a bűnt, az valójában azt jelentené, hogy a bűnt visszaminősíti nem bűnné, a káros dolgot átalakítja nem károssá. Például a gyilkosság ugye bűn, mert világosan érthető az okozott kár. Ha Isten úgymond csak úgy jókedvében teljesen megbocsájtaná a gyilkosságot az valójában valami olyasmit jelentene, hogy senkinek se fájna a gyilkosság.

Isten azonban, amikor megteremtette a világot, s eldöntötte annak működését, ezzel együtt egy visszavonhatatlan törvényt is alkotott, amely meghatározza, hogy az ember számára mi a jó és mi a rossz. S ezt a törvényt Isten nem vonja vissza és nem alakítja át. Azért alkotta ilyennek, hogy ilyen legyen, vagyis a bűnnek mindig visszavonhatatlanul büntetése lesz, amit soha, de soha nem von vissza, mert Isten törvénye örök és változatlan.

Aki bűnt követ el az Isten végérvényes elhatározása alapján a Sátán befolyása alá kerül. Nem mondhatja Isten: Ide figyelj Sátán! Meggondoltam magam, visszaveszem azt hatalmat, amit neked adtam, mert nem gondoltam igazán komolyan, hogy neked adom. Isten csak úgy szabadíthatja ki az embereket a Sátán fogságából, hogy közben betartja minden ígéretét és adományaiból sem vesz vissza, vagyis ha betartja úgymond azokat a játékszabályokat, amelyeket egyébként ő maga alkotott.

Az egyik játékszabály az, hogy az emberek egy láthatatlan kötéllel össze vannak kötve, s ha valaki bűnt követ el az mindenkinek több-kevesebb kárt okoz. Mindenki issza mindenkinek főztjét. Az ártatlanok is bűnhődnek a bűnösök miatt, de egyébként a bűnösök is élvezik a hűségesek kitartását. Vegyünk egy banális példát: A levegő szennyezés azoknak is árt, akik nem szennyezik, s akik pedig tisztítják vagy óvják azok a szennyezőknek is jót tesznek.

Az első bűnnel (én személy szerint nem gondolom, hogy Éva esete a beszélő kígyóval tényleg valóságos történeti leírás) az emberiség a Sátán befolyása alá került, amely egyre inkább elhatalmasodott. A láthatatlan kötéllel összekötött emberiségből valaki beleesett egy szakadékba, amely magával ránt megint valakit, azok megint valakit s egyre többen egyre gyorsabban tartanak a szakadék mélyére, egyre nehezebb nem beleesni, sőt bizonyos, hogy végül mindenki beleesik.

Isten nem segíthet csak úgy, mert nem ilyennek alkotta világot. Nem olyan világot alkotott, ahol egy ejnye-ejnye fejcsóválás után minden helyreáll. A bűn kőkemény valóság, a büntetés soha nem maradhat el, mert a bűn mindig bűn marad. Viszont ha Isten emberré lesz, s beáll a kötelékbe, s képes szakadékba esettek minden lefelé húzó erejével szembeszegülni, s a szakadékba nem beleesni, akkor az emberiség szakadék mélyére tartó lecsúszása visszafordul.

A megváltás lényege, hogy az Isten vállalja a bűnös ember sorsát, anélkül, hogy maga bűnt követne el. A bűn végső következménye a halál, Krisztus a bűneink miatt halált szenvedett, de a feltámadásával megnyílt az út az örök életre.

Mit jelent, hogy Jézus Krisztus kereszthalála engesztelő áldozat? Talán bizony Isten vérszomjas, s ha nem lát vért nem tud megbocsájtani? Ez persze szörnyű nagy istenkáromlás.

Aki bűnt követ el, az a Sátán hatalmát növeli, aki viszont valóban tényleg szadista. Aki tehát bűnt követ el az kisebb-nagyobb szenvedést bocsájt mind önmagára, mind az embertársaira. Persze, hogy úgymond Isten haragszik a károkozóra, mindenki többé-kevésbé haragszik, amikor kár éri, s megengesztelődik, ha kár helyre áll. Isten úgymond haragszik a bűnösre, azokra akik egy szadistának a hatalmát növelik és tetézik a bajt. Jézus Krisztus véres kereszthalála nem Isten szadizmusa, hanem a bűn borzalmas következményeinek a kifizetése.