Ez nem ellentmondás a keresztény teológiában?

"Ádám tökéletességében hibázott"

Ez egy ellentmondás, de nem a Bibliában, hanem a fórumozó véleményében. :)

Szia

Nincsen ellentmondás...

"Van egyrészt egy Isten, aki minden bűnt megbocsát, ha őszintén megbánjuk azt." - nem minden bűnt bocsát meg.

Cselekedetek 3:19

"Bánjátok hát meg bűneiteket, és térjetek meg, hogy bűneitek megbocsátást nyerjenek, és így Jehova felüdítsen titeket,"

Tehát a megbocsátás feltétele a bűn megbánása.

"Másrészt van Ádám, aki elkövette az eredendő bűnt (evett a tudás fájáról)." - Ádám szándékosan vétkezett, tudva Isten tilalmát/akratát, de tudatosan megszegte, ami halálos bűn. „Mert ha szándékosan vétkezünk(Ádám ezt tette), az igazság megismerésére való eljutás után(ismerte Isten utasítását), akkor többé nincs bűnökért való áldozat(bűnbocsánat), hanem az ítéletnek valami rettenetes várása” Zsidók 10:26, 27

Ezért nem bocsátotta meg Ádámnak a bűnét, és Isten azóta sem változott. Ha szándékosan megszegjük igazságos alapelveit, nem csak az Ádámtól örökölt bűn miatt halunk meg, a sajátunk miatt is. Mivel Ádám leszármazottai vagyunk, ezért örököltük tőle bűnt. Nem tudott másat átadni az utódainak(Krisztus azért halt meg értünk, hogy kivegyen ebből az ádámi "átokból")

"...(holott elvileg a fiút nem lehet büntetni az apa bűneiért)..." -ez így is van. Senkinek sem kell szenvedni mások bűnéért.

De sajnos ez az emberiség történelme alatt nagyon gyakran előfordult, és előfordul ma is, hogy a szülők nem ismerik Istent, a törvényei nélkül élik életüket ezért a gyermekeiket sem tudják arra megtanítani(amit maguk sem tudnak), és tulajdonképpen az apja/szülei miatt a gyermek is bűnös, istentelen életet él, ami akár generációkon keresztül is folytatódhat. Ezért a bibliai időkben a zsidóknak volt egy mondásuk: „Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele” Ezékiel 18:2.

Isten azonban megmondta a népének, hogy a dolgoknak nem kell így lenniük. Az Ezékiel 18:3 "»Nem fogjátok többé ezt a mondást mondogatni Izraelben. Olyan biztos ez, mint hogy én élek! – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.

Ahogyan Ádám dönthetett, úgy a ma élő ember is dönthet, kinek a törvényei szerint él: vagy enged Sátánnak, vagy a Teremtője útmutatása szerint él. Ha Istent választja az ember, akkor ha meg is kell hallnia ebben a sátáni rendszerben, Isten előtt élők vagyunk, mert bármikor vissza tudja adni az életünket, a János 11:25, 26 szerint:

"Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, életre fog kelni, és mindaz, aki él és hisz bennem, nem fog meghalni soha. Hiszel ebben?”

És te, hiszel ebben?

Rajtad múlik.

"Meg az aztán a kegyelmes isten aki szerint vérontás nélkül nincs bocsánat. Hát már bocs, de én az anyámnak, gyerekemnek, feleségemnek, kutyámnak, macskámnak és a papagájomnak is megbocsájtok vérontás nélkül. Úgy látszik némileg kegyelmesebb vagyok mint az isten."-véled.

Nem szabad összekavarni azt, hogy te elengedsz valami ellened elkövetett dolgot, és a bűnbocsánatot. Ez két különböző dolog. Bűnt megbocsátani csak Istennek van hatalma, képessége. Úgy, mintha az meg sem történt volna. Ez csakis vérontás által működik. Ha te elengedsz valakinek valami vétket, akkor az a valaki nem részesül bűnbocsánatban, mert Isten előtt még felelnie kell a vétekért, ővele nem rendezte a dolgot, ezen felül továbbra is a sötétség hatalma alatt marad (a sötétség szellemi valóság). Amikor Isten bűnbocsánatban részesít valakit, akkor Ő, Isten sem tulajdonítja többé a vétkezőnek a bűnt, és a Sátánnak (mert az is létezik) is kifizeti a kiontott vérrel a díjat.

Jézus szavai:

"Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által."

Tehát a tudatlanságotokat ne tulajdonítsátok Isten gyengeségének, vagy hibájának, hanem inkább érdemes tájékozódni, kérdezni, olvasni, tanulni, stb.

Ez az ősi, primitív időkben gyökerezik, hogy véráldozat kell az istenek kegyeinek elnyeréséhez.

A görögök, meg a rómaiak már megelégedtek az állatok leöldösésével, mert ők már civilizáltak voltak, de a barbár zsidók ragaszkodtak az emberáldozathoz, hiszen amúgy is egy vérengző, bosszúálló Istenben hittek.

Ezt próbálják a keresztények felnemesíteni, az ostoba gyilkolást, öldöklést, kínlódást és próbálják magasztos köntösbe öltöztetni, ez egy modern emberáldozat, egy modern barbárság dicsőítése.

Szörnyű!

@12: mint bizonyára nem újdonság számodra, hogy egyáltalán nem értek egyet a felekezeted tanításaival -ebben az esetben viszont közölnöm kell veled, hogy keresztény szemmel is teljesen korrekt, amit írtál.

@14: az gondolom elkerülte a figyelmedet, hogy az Ószövetség kifejezetten tiltotta az emberáldozatokat. Izrael népe éppen azzal vívta ki magának Isten haragját, amikor ezt a szokást is átvették a környező népektől -ahol viszont mindennapos gyakorlatnak számított...

Ez csak duma, az ószövetségben ugyanúgy ott vannak az emberáldozat nyomai, például Ábrahám esetében, amikor a világ legtermészetesebb módján kéri Isten a fia feláldozását.

A történetet később fésülték át a Biblia szerkesztői olyan változatra, hogy Isten nem fogadja el mégsem az emberáldozatot. Mellesleg sok helyeken is ordítanak a történetek az emberáldozatról, csak kissé máshogy van fogalmazva.

Csak úgy vöröslik a keze a Jehovának a vértől, egy olyan Isten tárul elénk, amelyik imádja a vért, naná, hogy később már próbálták elkenni a dolgot, de mégsem lehetett teljesen, ezért csak átfogalmaztak egyes részeket, de kibújik a szög a zsákból.

Az emberáldozat az emberáldozat, ezen nincs mit szépíteni.