Keresztények mi a véleményetek a rengeteg papi pedofil botrányról?

Az, hogy láthatóan szeretik felnagyítani és általánosítani. Jóval több, mint 400 ezer pap van, ebből valóban van néhány pedofil, de összességében igen kis százalék. Még is szeretik kivetíteni néhány bűnét az összesre.

Családokban például sokkal több pedofil eset történik, még se mondjuk, hogy mennyire rossz dolog a család, se azt, hogy minden apuka vagy anyuka pedofil.

#1

Néhány hete pont protestáns, házas lelkészről derült ki a pedofília, igaz az nem kapott akkora reflektor fényt. Egyébként a cölibátusnak a tudomány szerint ehhez semmi köze. Meg mint írtam, a legtöbb ilyen eset családokban fordul elő, vagy a nagy cölibátus közepette szülnek a házasok?

Először is nézzük meg Isten Beszédét a témában, mint tanított Szent Pál apostol, aki Jézus Krisztus apostola volt:

1

Amik felől pedig írtatok nékem, jó a férfiúnak asszonyt nem illetni.

2

De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje.

3

A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképpen a feleség is a férjének.

4

A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.

5

Ne fosszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a bőjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.

6

Ezt pedig kedvezésképpen mondom, nem parancsolat szerint.

7

Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek kinek tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentől, egynek így, másnak pedig úgy.

8

Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is.

9

De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni.

Azt írja tehát, hogy aki nem tud egyedül maradni, az házasodjon meg, és a házasoknak pedig azt, hogy a Sátán kísértése miatt jobb, ha bizonyos időket leszámítva rendszeres házaséletet éljenek.

Nézzünk meg néhány gyakorlati esetet, felszentelt római katolikus papok hogyan élnek a gyakorlatban:

Egy magyar katolikus pap története:

[link]

részlet az "atyával" készített interjúból:

"

egy homoszexuális pap vallomása

Az Atya majd egy évtizedig szerzetes papként élt vidéken. Miután ráébredt másságára, hivatását feladta és szociális munkásként helyezkedett el egy hajléktalanokat segítő intézményben. Ma már homoszexualitását vállalva viszi tovább a szolgálatot, amit pappá szentelésekor fogadott, igaz, nem az egyház berkein belül. A hvg.hu-nak csak névtelensége megőrzése mellett volt hajlandó interjút adni.

hvg.hu: Mikor ébredt rá arra, hogy meleg, és hogyan élte meg?

Atya: Kálváriám serdülőkorban kezdődött. Egy idő után gyanússá vált, hogy a lányokkal soha nincs szerencsém. Mindig voltak leányzók, akik tetszettek, de mégsem alakult ki velük igazi kapcsolat. Huszas éveim elején voltam először fiatalemberrel, ami nagyon megrázó élmény volt számomra. Valóságos tragédiaként éltem meg, az öngyilkosság is megfordult a fejemben, pszichiátriára kerültem. Tíz évig szakmunkásként dolgoztam, érettségit szereztem, majd ezután jelentkeztem egy egyházmegyébe és felvételt nyertem egy szemináriumba.

"

Tehát úgy ment papnak, hogy már a 20-as évei elején homoszexuális kapcsolatot létesített egy fiúval, és a saját bevallása szerint pszihiátriára járt. A kérdésem az:

Szerintetek jó, hogy ilyen öngyilkosságot fontolgató, pszihiátriára járó emberek akarnak másokat tanítani? Akár iskolában, akár valamilyen egyházban? Alkalmas egy ilyen ember erre?

"

A kérdés az volt, hogy valamiféle megalkuvással viszem tovább a szerzetes papi működést, és valahogy integrálom ezt a helyzetet, kialakítok egy titkos életet"

hvg.hu: Volt valaki, akivel meg tudta osztani ezt a belső harcot? Akár barát, akár rendbéli társ?

Atya: Papságom első éveiben jártam pszichológushoz. Bennem a hagyományos keresztény szemlélet élt, miszerint a homoszexualitás bűn. A pszichológus segítsége kevésnek bizonyult, a témának igyekeztem utána olvasni, s kezdtem világosabban látni a helyzetet. Többek között Buda Béla írt a szexuális viselkedésekről egy nagyon jó könyvet, ami közel száz oldalon taglalja a homoszexualitás kérdését. Rájöttem, hogy a homoszexualitás egy variánsa a szexualitásnak. Olyan ez, mint hogy valaki jobb vagy bal kezes. Nincs morális különbség a jobb és bal kezesek között. Jobbal is ugyanúgy lehet simogatni, mint ballal.

Az azonos neműek közt létrejött, kölcsönös egyetértésen alapuló kapcsolat szerintem nem bűn.

Írtam a rend generálisának: a tisztasági fogadalmam nem tudom betartani. Meglepő volt a válasza: söpörjük a problémát a szőnyeg alá, oldjam meg anélkül, hogy kilépnék. Vagyis ezzel az egyház sem tud mit kezdeni. Nem lehet túlzott szigorral fellépni, hiszen emberi gyengeségről, az élethez tartozó dologról van szó, viszont bármiféle legalizálása is elképzelhetetlen lenne. A generális kétértelmű, inkább támogatást sejtető levele után újra visszakaptam a döntés lehetőségét.

hvg.hu: Közbevetőleg: XVI. Benedek pápa megtiltotta, hogy felszenteljék azokat a kispapokat, akikről kiderül, hogy homoszexuálisok.

A.: Ha ezt a szabályt valóban betartják, drasztikus következményei lesznek. Nincsenek konkrét adatok, de sejtések vannak, hogy a kispapoknak, papoknak mintegy 30 százaléka homoszexuális. A papságon belül jóval nagyobb arányban vannak a homoszexuálisok, mint a civil társadalomban. De félreértés ne essék, nem attól lesz valaki homoszexuális, hogy pap a hivatása, ami nőtlenségi fogadalommal jár és össze van zárva egy csomó férfival. Pont fordítva, azért választja sok homoszexuális a papi hivatást, mert érzékenyebbek, mint mások, ami ehhez a munkához, életformához nagy segítség.

Egyfajta legalizálása lenne az életük összekötésén fáradozó meleg keresztény pároknak, ha áldást kapnának. Nem házasságkötésről van szó, hanem egy egyszerű áldásról.

Higgye el nekem, a mai világban homoszexuálisnak lenni megalázó dolog. Olyan helyzeteket éltem meg, amik totálisan a földbe döngöltek és szégyelltem magam mások és önmagam előtt is. Míg egy átlag heteroszexuális minden különösebb nehezítés nélkül megélheti a szexualitását, addig egy meleg embernek bujkálás az osztályrésze. Életemben több olyan helyzet is volt, amikor vasútállomásokon, nyilvános vécében kerestem a boldogságot, nem lévén más lehetőségem. Személytelen, alkalmi kapcsolatokba kényszerültem, mert nem volt, nincs lehetőség az ismerkedésre kulturált viszonyok között. Ha lenne, ha valóban létezne elfogadás, akkor talán nyugodt körülmények között normálisan élhetnénk..."

Azért az elgondolkodtató, hogy "a kispapoknak, papoknak mintegy 30 százaléka homoszexuális". Ez azt jelenti, hogy az említett kb. 400 ezer papból ezek szerint kb. 120 ezer homokos, nem néhány. Szerintem a civil társadalomban nincs 1-2 %-os az arányuk. Én személy szerint nem szeretném, hogy a gyermekeimet homoszexuális tanítsa akár a családról, akár arról, hogy mi az egyház, vagy Istenről.

[link]

részletek:

"

A pedofil papok áldozatainak 80 százaléka fiú, a legtöbben 11 és 14 év közöttiek, és sok tízezren vannak

Mi visz rá egy papot arra, hogy gyerekeket rontson meg? Van-e bűnbocsánat a tette után? Mit tehetne még a katolikus egyház a szexuális abúzusok ellen? Tényleg a cölibátus mindennek az oka? Szexuális abúzust elkövető katolikus papok beszélnek a tetteikről egy könyvben, ami megbélyegzés helyet valódi szembenézést akar.

Mai közmegítélés szerint a pedofília a katolikus egyház történetének egyik legnagyobb botránya. Az elmúlt harminc évben világszerte felszínre került ügyek megrengették az egyházat, a korábban hallgató áldozatok közül sokan mondták el történeteiket...

korábban nem sokan gondolták volna, hogy több tízezer pap követhetett el hasonló bűnöket – ma már ennyi esetet ismert el az egyház a korábbi évtizedekből.

A botránynak csak az egyik fele, hogy mit tettek a nekik kiszolgáltatott gyerekekkel az elkövetők, a másik, hogy hogyan (nem) reagáltak az egyházi feljebbvalók érdemben. A „botrány teológiája” jegyében a fő cél jó ideig botrány elkerülése volt, mert az aláássa a hitet és az egyház hitelességét. Sokáig a Vatikán is arra utasította a püspököket, hogy a papok érdekét vegyék elsődlegesnek - a vizsgálatokban a megszólaló áldozatokat nem vették komolyan, a lebukó papokat pedig másik plébániára helyezték. Ez főleg a nyolcvanas évekig volt jellemző

a papok által elkövetett bántalmazásokról valaha készült legnagyobb felmérés például sok ezer esetet vesz számba, és állapítja meg, hogy az 1950 és 2002 között szolgáló százezernyi amerikai pap 4 százaléka ellen emeltek vádat gyermekek ellen elkövetett szexuális bántalmazások miatt. Ez összesen 4392 papot jelent, az áldozataik 81 százaléka fiú volt. Legtöbben 11 és 14 év közöttiek, de 6 százalék hét évnél is fiatalabbként esett át az első bántalmazásokon.

"Magamhoz akartam szorítani azt a gyereket, érezni akartam a teste melegét. Semmi elismerést nem kaptam. Egy kis vigaszt kerestem... Ez rendben van, gondoltam, ezzel nem ártok a fiúnak. Időnként az mondtam magamnak, hogy ezt nem szabad csinálni, abba kell hagyni, képes vagyok rá. De nem tettem meg"

A Marie Keenan kutatásában szereplő papoknak átlagosan 15-20 áldozatuk volt.

A terapeuta vizsgált kilenc elkövető közül öt maga is pedofília áldozata volt gyerekként. Néhányuknak emiatt súlyos bűntudata lett, annyira, hogy legszívesebben teljesen kizárták volna a szexualitást az életükből – és ez összefüggött azzal, hogy a papságot választották.

Papnak menni

„Gyerekkorom óta meg voltam győződve arról, hogy én egy bűnös, mocskos alak vagyok. A legbiztosabb módja, hogy kikeveredjek ebből, az volt, hogy olyan pályát választok, ahol ilyesmivel egyáltalán nem kell foglalkoznom. A vallásos élet tűnt a legjobbnak. Azt gondoltam, hogy papként majd jót fogok tenni.”

"

Idáig az idézet a cikkből. Itt is előjön, mint a magyar katolikus pap eseténél, hogy sok másként gondolkodó szivárványos mentalitású gondolja úgy, hogy a helyzetét úgy tudja megoldani, ha katolikus papnak megy, ott úgy sem kell megnősülni, meg is van oldva a probléma. Aztán jön az "átlagosan 15-20 áldozat", "81 százaléka fiú, 11 és 14 év közöttiek".

részlet a cikkből:

"

Tiltott simogatások

A diagnózis szerint jóval több pap él át személyes válságot, mint ahányan elkövetők lesznek. Utóbbiaknál sem feltétlenül a szexuális vágy dominál, legalább annyira fontosak az érzelmi igények. Az elbukó papok általában megpróbáltak mindenáron a szabályok szerint élni, amíg ez teljesen lehetetlenné nem vált számukra.

A történet mindig ugyanúgy zajlott: a tanteremben vagy az irodámban a fiúkat rávettem, hogy megérinthessem őket a nadrágjukon keresztül

mondja az egyik megszólaló pap, így folytatva: „Mindig felizgultam, de küzdöttem az ejakuláció ellen. Nem emlékszem, hogy valaha is elélveztem volna. Az súlyos bűn lett volna, gyónáskor nehéz lett volna megmagyarázni... Nem gondoltam a gyerek jogaira... számomra az volt a fontos, hogy meddig mehetek el, mielőtt bűnt követnék el.”

"

Sajnos nem alkalmazzák ilyenkor azt, amit Isten a szavában meghatározott.Azok akik gyakorolják a paráznaságot, hazugságot, spiritizmust, stb, azok nem lehetnek részesei Isten választottjainak.

S valóban az is baj, hogy tiltják a házasságot, pedig Isten ezt nem korlátozza.

Sajnos sok olyan dolgot engednek, vagy korlátoznak, amit Isten teljesen másként lát, vagy mást gondol. Ennek az oka, hogy nem a tisztaságot nézik, hanem a hívek számát....

Azonban Istennek, az engedelmesség a fontos, nem az mennyi ember van a Földön.

Lásd Noé esete, Szodoma-Gomorra.... Jeruzsálem pusztulása a Rómaiaktól....