Akik keresztény neveltetés után lettetek ateisták, mennyiben változott az életetek? Könnyebb vagy nehezebb lett, boldogabbak vagytok?

Mindenképpen szabadabb. Amikor végre kimondtam magamban, hogy nincs Isten, olyan volt, mintha egy nagy kő esett volna le a szívemről.

Régebben hiába tettem jó dolgokat, hiába voltam kedves és megértő másokkal, egy kicsit mindig olyan volt, mintha a jóságom egy beruházás lenne, ami később fog megtérülni. Ha valami hibát követtem el mindig rémesen éreztem magam, hiszen Isten ugye a nap minden pillanatában szemmel tart, így nem csak magamnak okoztam csalódást is, hanem neki is.

Ateistaként minden tettem a magamé. Most már tudom, hogy minden jó tényleg belőlem jön, a rosszért pedig csak magamnak tartozom elszámolással.