Akik keresztény neveltetés után lettetek ateisták, mennyiben változott az életetek? Könnyebb vagy nehezebb lett, boldogabbak vagytok?

Én voltam első áldozó és bérmálkozó is és 10 évig jártam minden vasárnap templomba (valamikor hétköznap is) az egyik volt osztálytársammal, belőle pap lett.

Mikor felismertem hogy mennyire ellentmondásos az egész, mikor elkezdtem vallástörténelmet tanulni és olvastam olyan könyveket amik nem a vallás ellen szól, de engem kiábrándított a keresztény vallásomból akkor nem tudtam hazudni magamnak, hirtelen ürességet és félelmet éreztem hogy nem létezik semmilyen isten,nincs ki "megóvjon" a bajban nincs kihez reménykedni vagy rimánkodni a bajban vagy kérni bármit is.

Ez nagyon furcsa és félelmetes érzés ha előtte hittél egy természetfeletti lényben.

A legrosszabb amitől egy hónapra szinte depressziós is lettem (még a munkahelyemen is észrevették) hogy a halál után nincs semmi, és kész vége nincs tudat megszűnik az egész mint mielőtt megszülettünk csak ez "örökké" fog tartani.

Viszont felszabadultság érzés is volt bennem hogy nem kell mindenféle vallásos szabályok szerint élnem vagy félnem isten haragjától vagy büntetésétől vagy hogy pokolra jutok az örök szenvedésbe stb...

# 4

"Vallásosnak lenni talán jobb volt: küldetéstudatot és önigazolást adott."

Persze a céltalan élet unalmas, ezért is szoktak az emberke hobby-t keresni maguknak.

#7 vagyok.

#5: Hogy ez mennyire igaz rám is.. Elképesztő. Félelemérzet, üresség, depi. egy rövid ideig bennem is ezek voltak, mielőtt teljesen ateista nem lettem. Köszi, hogy leírtad. :)

# 8

Most már ugyan úgy tekintek a kereszténységre mint a Jehova tanúira vagy a hit gyülisekre.

Ilyenkor azért át látja az ember.

#9

Igen, pontosan.