Ha az emberben eleve megvolt a lehetőség a rosszra, akkor tulajdonképpen mégiscsak rosszat teremtett Isten?

Ozmium kérlek ne játszd a hülyét, nem áll jól egy mérnöknek, aki állandóan használja a szabad akaratát. Nem véletlenül nem ejtettem szót a kereszténységről, sőt I -ről sem, nem véletlenül Kantot, Shakespeare-t, József Attilát idéztem...

A szabad akaratra koncentrálj - és arra, hogy annak révén hogy keletkezik a JÓ ÉS A ROSSZ - egyszerre(!) A morális jó és rossz. Ezt nem használjuk a természet erőire, az ásványi növényi állatvilágra. Ez az ember sajátja.

Szabad akarat lényegében nem létezik, mert akiben gonosz hajlamok vannak, az már eleve bele van kódolva genetikailag mindenkibe, ráadásul a körülmények hatása is erősen befolyásolja döntéseinket, ha egyáltalán van valami döntési lehetőségünk, mert az így kialakult késztetés néha annyira erős, hogy sok szörnyű bűn elkövetője utólag maga is csodálkozik, miképpen tehetett olyan rettenetes dolgot, mint amit tett.

Vérmérséklet, heves indulat, elveszti az eszét, szörnyű haragra gerjed, stb... fogalmaink árulkodnak erről és csak remélni tudjuk, hogy velünk nem történik ilyesmi.

Számos vallás számol is ezzel, hiszen ez annyira kézenfekvő.

Az Iszlám nem hiába mondja erről: legyen meg Allah akarata!

A távol keleti vallásokban is megjelenik ez, ami nem véletlen és a keresztény vallások is számolnak ezzel, pl. elmélkednek az eleve elrendelésről, ami számos helyen és számos módon kifejezésre jut a keresztény hitben.

Sokan próbálják ezt bagatellizálni, pedig nem lehetséges.

Például az, hogy az emberiségből csak kevesen fognak üdvözülni, az eleve elrendeltetett, hiába a két évezred rengeteg hívője, az ösvényen csak kevesen jutnak át, így az intelem egyúttal el is rendeli ezt, bármennyire is akarnák az ellenkezőjét sokan.

Másképpen is megtörténik a predesztináció, a próféciák által például, mert annak be kell következnie, ha a fene fenét eszik is.

A próféciában szereplő személy nem teheti azt meg, hogy ne tegye meg a megprófétált dolgot, így láthatóan nincs választása.

Egyébként is benne van a Bibliában, hogy Isten egyeseket dicsőségre, másokat kárhozatra teremtett, ami jól megfigyelhető a talentum, a kapott tehetség által is, hiszen aki mondjuk botfülű, abból nem lesz Yehudi Menuhin, még ha Stradivári is a hegedűje, bármennyire is szeretné esetleg.

Mindez a hit dolgában is érvényesül, szegény ateisták nem tudnak hinni, ahogy magam sem, pedig próbáltam nemegyszer, így hát megyünk a lecsóba, ha igaz a végítélet, kampec nekünk.

Így inkább azt tartom érvényesnek, hogy egyetlen dolog van, ami örök és ez az állandó változás, illetve ebből következően azt is, hogy ami egyszer megszületik, létrejön, keletkezik, az el is pusztul egyszer.

Ha lenne, Isten sem lehetne örök, mert változik Ő is és a változás maga az elmúlás, a változás előtti állapota már nincs többé.

Isten teremtés előtti állapota, amikor csak lebegett a kavargó semmiben nincs többé, annak vége, hiába volt az örökkön örökké, az az Isten nincs többé.

Valamiképpen megváltozott, hiszen egyszer csak világot teremtett, mert ugye ha nem változott volna meg, akkor vagy állandóan világokat teremtene, vagy nem teremtene soha semmit, ahogy azt addig is tette a róla szóló leírás szerint.

Ezek szerint Istennek is halandónak kell lennie, mert a változás rá is vonatkozik.

Egyébként a kérdezőnek igaza van.

A lehetőség irányai filozófiai értelemben, vagy akár matematikailag is egyenértékűek. Irreleváns az, hogy valamelyik jó, vagy nem jó.

Maga a jó és a rossz definíció kérdése és ha valamit meghatározunk, akkor arról lehet gondoskodni, hogy el is érjük.

Az emberek minőség ellenőrzéssel ezt el is érik, hiszen ezen alapul a sorozatgyártás, valamilyen gyártott, alkotott dolog vagy megfelel a követelményeknek, vagy selejt, nem kell, hogy akarata legyen neki.

Isten is könnyen megtehette volna, ha egyszer mindenható, hogy annyi és olyan lelket teremt a túlvilágba, amennyi és amilyen kell neki, így semmi értelme a keresztény vallásnak, semmi de semmi értelme annak a magyarázatnak, hogy Isten teremtette a világot, hiszen neki a menyországába nincs ehhez szüksége, nem kellenek neki a végítélet utáni állapotok eléréséhez emberek, bolygók, csillagok, sem állatok, sem növények, sem keresztények, sem a Biblia és tök mindegy, hogy bűnösök, vagyunk, vagy nem a kereszténység meghatározása szerint.

32 Ozmium, sorry, tévedtem, összetévesztettelek vkivel - lényeg:

a [morális] jó és rossz az emberek interakciójaként van - tehát ekkor "teremtődik" keletkezik ezért nincs köze az Isteni emanációhoz - és ilyen szempontból rátekintve mindegy, hogy van-e I vagy nincs.

Morálfilozófiához tartozik a kérdés.

*

33 sok tévedésével polemizálnék:

az ember az emberré levést az embertől TANULJA. (a függőleges testhelyzetet nem venné fel , ha nem látna maga körül embereket! erre van példa, nem Maugli, az irodalom)

Nem veleszületett, hogy milyen lesz, hajlamok, potencialitások vannak, de nem születik senki sem elvetemült gazembernek - az első két évtized alatt alakul ki.

Mondják a pszichológusok - egy bérgyilkos, egy hentes, és egy sebész ilyen "veleszületett " hajlama hasonló: ám mégis az első társadalmilag hasznos tevékenységet végez, a 2. erős intellektust és jóakaratot, segíteni akarást, gyógyítani akarást mutat, míg a 3. egy kártékony gazember.

Ám a 3 csecsemő nem volt rossz.

"szörnyű bűn elkövetője utólag maga is csodálkozik" - na igen, mert elborult az agya, és nem volt tudatos. Ez egyébként normális esetben súlyosbító tényező volt pl az ókori kínai joggyakorlatban - annyira fontosnak tartották, hogy a felnőtt ember TUDATOS és ennek révén felelősségteljes legyen - ez egy társadalom / vagy bármely közösség egészséges működésénél alapvető követelmény.

"eleve elrendelés"

- a sötét Kálvin sötét tana volt - ma már a normális reformátusok is elutasítják. Pont azt a tradicionális lehetőséget veszi el az embertől - amit itt kezdettől fogva próbálok kifejteni, hogy lehetősége van, potenciálisan, mert embernek született, hogy a teljesség felé haladjon.

Az Abszolútum felé.

Felőlem lehet ez egy Középpont, Isten, Allah, Brahman, a Tao - mindegy.

A világvallások ebben a kardinális kérdésben transzcendens egységben vannak.

"jól megfigyelhető a talentum, a kapott tehetség által is, hiszen aki mondjuk botfülű, abból nem lesz Yehudi Menuhin, még ha Stradivári is a hegedűje, bármennyire is szeretné esetleg. "

Yehudi Menuhint (és hugát, Hephzibah Menuhint) agyon kínozták a szülei gyakorlással - 20 évesen egyszer csak teljesen "leállt", úgy érezte nem tud semmit. Elkezdett jógázni - és valahogy visszahozta felépítette magát - ez is jó példázza a fentieket: volt egy alap, veleszületett tehetsége - amit majdnem sikerült tönkretenni a neveléssel - és ő újrateremtette magát - mert az ember teremteni tud.

Ami talentuma van- abból kell dolgozni ez van a bibliai példázatban, nem vár el sem Isten, sem normális ember a másiktól lehetetlent.

"az ösvényen csak kevesen jutnak át" - na, ez valószínű. :)

A többit máskor.

"Isten megteremtette a napot, holdat és csillagokat, és látta, hogy ez JO."

Fura ez, mert ha látta, akkor biztosan van szeme, de akkor miért élt örökkön örökké sötétben, egészen addig, míg azt nem mondta, - legyen világosság -.?

"Hasonloan válekedett a teremtés többi napján is. "

Lőn reggel , lőn este, ez is fura, mert az első napon még nincs Nap, de egyébként is a Földön nincs olyan, hogy reggel, meg este, mert ha valahol reggel van, akkor máshol meg este, a Föld túloldalán pontosan, de egyébként dél is van, meg éjfél is, sőt az összes óra egyidejűleg.

"Isten nem tökéleteset, hanem jot teremtett. "

Hogy mi a jó, az terminológia kérdése és abszolút jó nincs is, mert ami bizonyos szempontból jó, az más nézőpontból meg rossz.

A két szó nem szinonima és a tökéletes nem a jó felsőbb foka.

Jó, nem jó - ezek fogalmak, míg a tökéletes, nem tökéletes - ezek jelzők.

"Bármit teszünk, azt ö jonak találja."

Igen, valószínűleg így vélik a muszlim terroristák is, bár ha belegondolok, hm, 'ne ölj', akkor talán mégis tévednek.

"Ezt legkönnyebben Job könyvével tudom szemléltetni."

Jób története meglehetősen bárgyú. Isten elvett tőle mindent, de ő csak hitt és hitt, megbetegedett, de semmi vész, elmúlt a fiatalsága, de mit számít az, a rózsaszín popós gyermeke szakállas rabbivá vált közben, ugye apa nélkül nőtt fel, aztán öregségére visszakapott valamit, de a mérleg egyik serpenyőjében annyi szenvedés volt már, hogy ha a másikba a Himalája került volna, akkor sem lett volna egálban.

"Ha nem gondolta isten az, hogy jol fog végzödni a történet, akkor sose egyezett volna bele a fogadásba."

Most mondd meg, a sátán tényleg ennyire ostoba lenne? Nem hiszem, hogy a tipp-mix szemernyi oddszot, esélyt adott volna neki.

-"Isten megteremtette a napot, holdat és csillagokat, és látta, hogy ez JO."

-Fura ez, mert ha látta, akkor biztosan van szeme, de akkor miért élt örökkön örökké sötétben, egészen addig, míg azt nem mondta, - legyen világosság -.? "

Az idézet rész nem arra utal, hogy kísérletezett, látta hogy na JÓ BUMM ősrobbant, beindult a gépezet, ahogy Madách mondja "a gép forog, az alkotó pihen", hanem a MI SAJÁT SZELLEMI ÉLETÜNK szempontjából egy nagyon fontos dolog van itt:

az teremtés/alkotás és a megismerés/befogadás nem egyszerre történik, hanem egy akció két része. Amint a légzésnek is két fázisa van, nem történhet egyszerre a kilégzés-belégzés - de egy légzésről van szó.