Szerinted is így van, ahogy leírta a próféta?

Legyőzhetem a Kietlenséget

Atyám!

Megérek könyörtelen kegyelmedben,

midőn rövidülő napjaim elfogynának,

mindörökké bűvös-bűnös-üdvös kezedben

mintha nekem többé nem ártanának!

Te jobbíthatsz, segíthetsz

az eljövendő évszázadokon.

Ha szívet szívvel egyesítesz,

könnyíthetsz nehéz halálokon.

Meglehet, hitem félelemből ered,

ám sötétségre fekvő szürkület,

mint egyre okosabban értek.

Szent ügyemet ki mondja meg,

ha útban a teljesesség felé

válasz nélkül elvérzek?

Nem segít se tett, se vers, se ének,

se angyali kedvesség,

a kételkedés Júdása csókol.

Elhajló emberiesség

vívódik kiüresedni a Jó-ból.

Talán a rajtunk ülő istenek,

génjeinkben súgó lelkiismeret

írja ránk cifra, szakrális jelünk.

Tudásunk kontrollálja természetünk.

Kereszt és vér.

Golgotán hajlongó, jajgó Anya,

szűzies gyász, a Fiú kálváriája,

megváltás tana...nem hat.

Mesés önfeláldozás

kíséri rögeszmés, vad fogadkozásokat.

Nem bánom, ha nem büntet az álom,

elfertőzött Paradicsomban

szabadon tehetem állatias morálomat.

Nem érint meg, nem is tagadom.

Legyőzhetem a Kietlenséget,

és szeretteim, mint régiséget,

igazság idején visszakapom.

Talán én gyártottam aranyos csodákat,

talán én hazudtam hangzatos ódákat,

titkoltam és tiltottam...

mind magasztalt, felajzott bűnömé.

Talán én akartam buta zavarban

hallucinált Édent az Űr köré.