Miért van az, hogy egyes tudósok hisznek Istenben?

Miért olyan nagy dolog ez?

A hit és a tudomány nem egymás ellentétei. Legfeljebb az olyan hit, mint a kreacionizmus.

Egyébként ti a vallásos embereket buta, tanulatlan embereknek hiszitek? Ideje már ledönteni a sztereotípiákat. :)

"Legfeljebb az olyan hit, mint a kreacionizmus"

Főleg, hogy a kreacionizmus az a természettudományokat használja, de véletlenül se gondolkozzunk vagy nézzünk utána a dolgoknak. Ami a szívünkben van azt hazugsággal is megvédjük, ugye?

"Egyébként ti a vallásos embereket buta, tanulatlan embereknek hiszitek?"

Ezek után nem csodálom ...

"Főleg, hogy a kreacionizmus az a természettudományokat használja"

???

Ezt ugye te sem gondoltad komolyan?

6000 éves univerzum, készre teremtett élőlények, Föld a Nap előtt, fény csillagok nélkül, hegyeket felgyűrő víz, stb, aki ilyeneket állít, annak nem sok köze van bármilyen valós természettudományos ismerethez...

Amikor elhangzik egy mondat, hiába egyetlen, annyi értelmezése van, ahány ember hallja. Ennek pedig az az oka, hogy minden embernek mások az ismeretei, mások a tapasztalatai, ezért ugyanazon szó nála más értelmet nyer. Hát még egy mondat. Hát még egy olyan bonyolult érzés, minta hit.

Meg vagyok győződve arról, hogy Einstein "istene" alapvetően különbözik a kérdezőétől, ahogy az enyémtől is. Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy Einstein írt egy kevéssé ismert értekezést arról, hogy ő vallásos-e. Ennek az egyetlen kis kérdésnek ő (magyar fordításban) nagyjából 30 oldalt szentelt. És ebben az is szerepel, nincs meggyőződve arról, sikerült-e elmondania agyértelműen, amit gondol. Mindenesetre az ő vélekedése arról, hogy létezik-e isten, alapvetően más, mint itt a vallásos emberek vélekedése. Valójában ő nem hitt isten létezésében, inkább, úgy fogalmazott, amennyit ő tud a világról, abból felfoghatatlan számára az a bonyolultság, amilyennek megismerte. És - Hawkingtól eltérően - felfoghatatlan, miként jött létre. A "felfoghatatlanul bonyolult világ" és az "ilyen bonyolult világot csak isten teremthetett" annyira eltérő szemlélet, amit itt nem kívánok megmagyarázni. Aki nem érti, úgy se hiszi el.

Van egy másik problémakör. Vannak emberek, akik egész életükben nem fogadták el a vallási tanokat, aztán egyszer csak mégis. Szó sincs róla, nem "hirtelen megvilágosodtak". Az emberi elme bonyolult eszköz, és működésében sok mindent ismerünk, még többet nem. De azt tudjuk, hogy nem viseli el, ha nem tud feldolgozni egy ismeretet. Ebből eredeztethető a depresszió, az öngyilkosság, a befelé fordulás, de a szokatlan harsányság is és legfőképp a vallás. Az agy "bármi áron" fel akar dolgozni. Előéletünk dönti el, mire képes. Ha másképp nem lehet, vallásos lesz, mert akkor a "probléma" már nem az övé, hanem istené. De ugyanígy ki lehet lépni a "problémából" az öngyilkossággal, az "én akkor is gondtalan és boldog vagyok" viselkedéssel és sok más módon.

Hogy egyes tudósok miképpen és milyen istenben hisznek, akkor sejthetjük meg, ha személyesen nekünk elmesélik (ami ugye erősen kétséges). Különben csak mások ellenőrizhetetlen meséit vagyunk kénytelenek elhinni. Abban azonban biztosak lehetünk, nem úgy hisznek istenben, mint mi.

Hogy egyes tudósok - mint Einstein - milyen élethelyzeteket éltek át és abból mi következett náluk e téren, azt sem tudhatjuk. Nagyjából annyit állíthatunk, igen, feltehetően vannak olyan tudósok, akik valamiképpen hisznek istenben. Elvégre ők csak abban különböznek tőlünk, hogy egy területnek sok nagyságrenddel alaposabb ismerői, mint mi. De hogy miképpen hisznek és mi vitte erre rá őket, az pontosan annyira magánügyük, mint a magunk hasonló elképzelései isten dolgában.