Ha létezik szabad akarat, miért lehetséges, hogy egyik ember a szabad akaratát arra használja, hogy a másik szabad akaratát korlátozza?

Ezzel azt akarjátok mondani, hogy a szabad akarat isten szemében előrébbvaló egy másik ember életénél is? Ha én szabad akaratomból megölök valakit, akkor isten azt tétlenül nézi? Vagy ha egy nőt megerőszakolnak, egy gyereket vernek, kiszolgáltatott embereket kínoznak. Tudjuk, hogy tétlenül nézi, hiszen nem avatkozik be.

Ebben az esetben megkérdőjeleződik a végtelen jósága. Tulajdonképpen ez a viselkedés megbocsáthatatlan. Hiszen mindenható. Ebből következően erkölcsi kötelessége lenne beavatkozni, ha nem is a cselekmény elkövetésébe (mert akkor sérülne a szabad akarat), hanem mondjuk a végkifejletbe. Tehát hatalmában állna mondjuk, hogy a gyerek, akit vernek, ne érezze az ütéseket. Az is hatalmában állna, hogy megmentse azt, akit meg akarnak ölni. Akár csoda által is.

Énnekem, civilként és földi halandóként kutya kötelességem az ilyen bűncselekményeket megakadályozni, pedig én nem vagyok mindenható. Ha az isten nem akadályozza meg ezeket a borzalmakat, akkor minimum bűnrészes, cinkos, ebben az esetben pedig bármi elmondható róla de az nem, hogy jó lenne.

Balinthun

Egy mindenhatónak ne essen már nehezére bármit is korlátozni! :) Tehát akkor nem is mindenható az isten? Van még olyan tulajdonsága, aminek valóban meg tudna felelni?

Merete "a ti gondolkodásotok se sokkal jobb,pont fordítottja ennek,hogy ha valami jó történik,ahhoz Istennek semmi köze,nincs is Isten,az emberek a legjobbak,de ha mondjuk megerőszakolnak valakit,akkor arról egyből a "nem létező" Isten tehet és egyből még a szabad akaratot is tagadni kezditek."

Egyrészt nem tagadtam, csak a belőle logikusan levezetett kérdéseket vetettem fel? Másrészt nincs olyan, hogy ha jó történik akkor nincs isten, ha meg rossz, akkor van, mert nincs. Alap kiindulópont, hogy nincs, mert semmi sem utal rá, hogy lenne. Éppen ezért a jó és rossz dolgokat ateisták nem is szokták egy mesebeli figura nyakába varrni. Sokkal inkább a hívők szokása ez.

Én arra vagyok kíváncsi, hogy azok az isteni tulajdonságok, amelyeket rendszerint neki tulajdonítanak a hívők, hogy végtelen az ő irgalma és jósága, és kegyelme, hogyan fér össze a logikai bukfenccel, ami abból adódik, hogy ami az egyik embernek jó (és megengedi neki az isten), az a másiknak rossz (és mégsem tesz ellene az isten). Ugyanis a jóság relatív. A társadalom dönt felőle, hogy mit ítél el és mit enged meg.

Ha nem akadályozza meg az isten a szenvedést, akkor isten EMBERI MÉRCÉVEL személve nem jó. Ha a szabad akaratot védekezésre használod, hogy istent megmentsd és kibúvót keress neki, akkor csak még nagyobb bajba kevered. Az meg egyszerűen abszurd, hogy egy hívő azt állítja, istennek nem áll módjában bármit is megtenni, hiszen default mindenható, nem?