Nem értitek, valójában mindegy tanulni tapasztalni vagyunk itt?

Kedves kérdező!

Magad is megtapasztalhatod, hogy a szeretet vallásosai milyen toleránsak. :) Amennyiben más véleményt fogalmazol meg, rögtön az ezo kategóriába küldenek, miközben képtelen hülyeségeket fújnak. Maga a vallás rovat is ezo kategória, csak az szent, és ezért komolyan kell venni, különben lejön az isten, és megyünk a kénköves pokol bugyrába! :D

A tanulás egy életfeladat. A fejlődés, a természetes tapasztalás olyan lehetőség, amely értékessé teszi a létezésünket. Úgy gondolom, ehhez önismeret és kitartás, a környezethez való alkalmazkodás szükségeltetik. És a válasz: igen, élni, tanulni, tapasztalni vagyunk itt, eme guruló sárgolyón.

"Az atesistákkal sincs semmi gond, az is egy hit."

Ez nem igaz. "Nem hinni" valamiben nem egyenlő a hittel.

Az ateizmus nem hitvallás, hanem álláspont, felfogás.

"Amennyiben más véleményt fogalmazol meg, rögtön az ezo kategóriába küldenek"

Az ezotéria nem vallás. Ha szerinted meg az, ám legyen. De ne felejtsd el, hogy itt van különálló kategória a vallásnak meg az ezotériának.

De egyébként sem zavartatod magad. Ha kifejezetten a keresztényekhez szól a kérdés, akkor is hirdeted az ezós hitedet.

# 10/ “Vajon kiegyezhet-e, megbékélhet-e a sátán és képviselői Jézussal és képviselőivel.”

A sátán és képviselői mint gonosz lelkek nem léteznek, de az emberek lehetnek néha bizony nagyon gonoszak. A gonoszság hasonlít a ragályos betegségre, melyet az ember megfelelő lelki erő, lelki állapot hiányában könnyen elkaphat, vagy a sötét felhőkre melyek néha egész földrészeket beárnyékol. Olykor rendszerek jönnek létre mint például a Nácizmus vagy a Kommunizmus, ahol majdnem mindenki mindenki ellensége – a lelkek járványos betegsége. Ilyen betegség volt a boszorkányüldözés is, és ilyenek a háborúk is, és némely mozgalmak is, sőt némely felekezetek és hitvallások is.

És mégis, így van rendjén, ugyanis, hogyan tanulhatnánk, hogyan fejlődhetnénk ha nem hibázhatnánk, ha nem tévelyeghetnénk? Mintha már a születésünk előtt, még a túlvilágon, előre megbeszéltük volna a dolgokat:

“majd ha együtt leszünk a földön kérlek üss nagyot a fejemre, hogy érezhessem mennyire fájt annak, akinek én ütöttem a fejére, hogy a fájdalommal leróhassam adósságomat, de leginkább azért, hogy megtanulhassam, hogyan kell megbocsátani. Előre is köszönöm, hálás leszek, hogy kockára tetted a lehetőséget, hogy talán életem végéig gyűlöljelek.”

Jézus tudta, hogy a sátán nem létezik, mégis úgy beszélt róla, mintha szembesült volna vele a pusztában. Azt csak azért tette, hogy tanítványai könnyebben megérthessék tanítását. A sátán fogalma akkoriban nagyon mélyen gyökerezett a népek tudatában, nem lett volna célszerű azt megingatni.

Én a mátrix filmet javasolnám főleg a keresztény beállítottságú embereknek. A film jól bemutatja, hogy bár valóságos, hogy a világban egyfajta programozás folyik, amint kilépünk az utcára, bekapcsoljuk a tv-t, vagy a rádiót, viszont van egy rész, amikor a "teremtő" programozó beszél róla, hogy volt tökéletes világ is teremtve jóval azelőtt mielőtt az időben aktuális Neó megérkezett volna, viszont a tökéletes világ egyszerűen kudarc volt, és nem működött. A kereszténység hitében megkapható legnagyobb "ajándék", hogy az ember feltámadhat, és örök életet élhet, tökéletességben. Elképzeltétek már akár csak egyszer is, milyen volna egy tökéletes világ, egy örökké tartó tökéletes világ? Mi értelme volna annak? A kereszténység a tökéletes békének, szeretetnek, egészséget kergeti, mint elérhető állapotot, a feltámadás következtében, de ezek mind felfoghatatlan állapotok, ha nincs mihez viszonyítani. Ha egy ember, ahogyan a Biblia a teremtésben írja, tökéletes ember, akkor nem tudja az állapotát mihez viszonyítani. Nekem is hiába mondták régebben a tanárok, hogy ha nem tanulok, mi lesz a következménye, addig nem értettem meg, amíg nem buktam meg gimnázium elsőben. Egy tökéletes állapotban élő embernek, a tökéletes egészség, szeretet nem érezhető állapot, nem tudja, mihez viszonyítani, olyan, mintha kifogyhatatlan pénzem lenne, költeném folyamatosan, először öröm, és boldogság fogna el, hogy végre elértem ezt az állapotot, majd pár év után, egy semleges érzés cserélné ki a kezdeti örömöt, mert az állapotom állandó lenne, nem érezném kiváltságnak, a tökéletes anyagi állapotot. Ugyanez volt, amikor a jogosítványomat akartam. A munkahelyemen nem tudtam koncentrálni, folyton az járt a fejembe, hogy jogosítványt szerezzek, amikor megszereztem, és megkaptam a sikeres vizsgával járó örömet, a tökéletes öröm nagyon rövid ideig tartott, miután meglett, pár hónap után, már nem éreztem semmit, mert már megszokottá vált, hogy meg van.

Nem állítom, hogy jó érzés rossz dolgokat tapasztalni, éhezést, magányt, fájdalmat, szomorúságot, halált, veszteséget, szegénységet, de ha ezek a tapasztalások nem lennének, én nem igazán tudnék boldog lenni, nem igazán tudnék örülni annak, ha jó dolgok történnek velem. Egy tökéletes mindenki mosolyog, és boldog világ, rendkívül visszataszító, még elképzelve is, egyszerűen kudarc, ahogyan a mátrix filmben is benne van.

# 16/ Alex Fly

“Tehát szerinted Jézus egy közönséges hazudozó volt. Értem. Nincs több kérdésem...”

Következtetésed nagyon szerencsétlen, döcögős. Egy kis simulékonyság a helyén lenne!

Jézus nem volt hazudozó, tanítása néha nagyon radikálisnak tűnik, mégis eléggé zökkenőmentes ahhoz, hogy az őszinte kutató ne akadjon el.

Vegyük csak közelebbről szemügyre Jézus megkísértésének elbeszélését amikor a sátánnal úgyszólván szembesült a pusztában. Az evangélium egy szóval se említi, hogy valaki tanúja lett volna az eseménynek. Szerintem Jézus egyedül volt, nem volt vele senki, se sátán aki őt igyekezett volna elcsábítani, se más szemtanú, de Jézus belátta, hogy, nagyon fejlett, előrehaladt tudatával nem csak a köveket képes kenyérré váltóztatni, hanem megszerezheti az uralmat akár az egész világ fölött. De ugyanakkor belátta azt is, hogy ha világi hatalomra törekszik, akkor elárulja küldetését, hivatását, saját kilétét.

Szerintem, Jézus úgy mondta el az eseményt, ahogy mi még ma is olvashatjuk az evangéliumban, csak azért, hogy tanítványai és mi is megérthessük.

Szóval a megkísértésnek nem volt tanúja, azt Jézus elmondásából ismerjük.

Most vagy úgy történt, ahogy azt ő elmondta és akkor a gondolatmeneted értelmetlen, vagy nem történt meg és akkor Jézus hazudott. Ebben az esetben viszont minek foglalkozzunk azzal, mit tanít egy közönséges szélhámos?