Ennek mi értelme van a Bibliában? Csak én értelmezem rosszul?

"De ki dönti el, és milyen alapon, hogy mi az amit kell? Te, az Istentől kapott értelmed alapján, ahogy írod. És más nem kapott értelmet Istentől, vagy nem annyit, hogy dönteni tudna az értelmezést illetően, vagy hogy gondolod ezt a dolgot?"

A Biblia úgy van megírva, hogy józan paraszti ésszel is érzékelni lehessen a példabeszédeket és a szó szerinti értelmezést. Ez persze minden ép elméjű embernek megadatott. Vannak, akik ezt nem használják, hanem inkább más hibás emberi/teológiai magyarázatokhoz fordulnak. Ezek a hibás teológiák pedig egy vagy több ember elképzeléseit hivatottak propagálni, amihez a Biblia egyes kiragadott igéit használják bizonyításként. Csakhogy a szövegkörnyezetből kiemelve más értelmet is kaphat a mondat.

Természetesen nem mindent tudunk megérteni, mivel ismerni kell az adott kor szóhasználatát, példázatait, de ezzel sincs gond.

De ha gondolod hozhatsz konkrétumokat a Bibliából és én megmondom, hogy szerintem példázat-e vagy sem. (Indoklással)

"De ki dönti el, és milyen alapon, hogy mi az amit kell? "

Egyszerű, amit már nincs pofájuk szó szerint értelmezni, az rögtön képletessé válik, de amíg ki tudnak magyarázni egy logikátlanságot (vagy legalábbis azt képzelik hogy ki tudják magyarázni), addig az bizony szó szerint veendő.

A 42%-os pont hírhedt példa erre az álszent fanatikus felfogásra itt a gyakorin.

"Egyszerű, amit már nincs pofájuk szó szerint értelmezni, az rögtön képletessé válik"

Látod ez is rosszindulat. Azt nem értelmezem szó szerint, amit nem kell. Pl. Jézus példabeszédei is ilyenek.

"A 42%-os pont hírhedt példa erre az álszent fanatikus felfogásra itt a gyakorin."

Megint csak személyeskedés, semmi indoklás. Mi ebben az álszentség? Én minden állításomat igazolom indoklással a Bibliából vagy a természettudományokból vagy a keresztény filozófiából.

De józan ésszel is el lehet dönteni bizonyos esetekben, mi a képletes.

Pl. a Nap lemegy: Nem megy le, hanem este lesz...

Délután három óra van: ezt pl. szó szerint értelmezem.

Lőn este és reggel, első nap: szó szerinti egy természetes nap

egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap: képletes beszéd, nem szó szerint matematikai egyenlőség

Van kérdés? Ha nincs, akkor anyázhatsz tovább, kb. arra elég az elméd:)

"De ha gondolod hozhatsz konkrétumokat a Bibliából és én megmondom, hogy szerintem példázat-e vagy sem. (Indoklással)"

Ráadásul még korrekt is voltam ezzel, h ne vádolhassatok:)

81%-os nagyon mellélőtél:)

Biblia jelentése: "könyvek".

Összehordott sületlenségek gyűjteménye.

Nincs mit értelmezni, és felesleges időpocséklás.

Az "Úr" valószínűleg a fáraó nemi szervét is megkeményítette.

"De ha gondolod hozhatsz konkrétumokat a Bibliából és én megmondom, hogy szerintem példázat-e vagy sem."

Szerintem kis túlzással itt az a teljes Ószövetséget példának lehetne hozni, de Mózes könyveit mindenképp. Mondjuk én az Ószövetséggel kapcsolatban nem is "példázat" kifejezést használnám, hanem a "mítosz"-t. Tudom, hogy ez keresztény füllel még rosszabbul hangzik, pedig valójában nem az: a mítosznak mindig van valóságalapja, a példázatnak nem feltétlenül.

Hogy mégis hozzak egy konkrét példát, legyen az, amikor Mózes botja a fáraó előtt kígyóvá válik. Hogy ezzel mi a gond, az szépen meg van fogalmazva itt:

[link]

Az még "Izráel kegyetlen Istene" volt... Biztosan "Rossz évezredei voltak...". Aztán olyan jóságos lett, hogy az már "Isteni csoda!" Ezért is tettem fel ezt a kérdést:

https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskr..

Szó szerinti értelmezés,amiben nincs ellentmondás.

Az Úr alkalmat akart adni az egyiptomiaknak annak belátására, hogy mennyire erőtlen isteneik állítólagos hatalma, és mennyire értelmetlen szembeszállni Jahve parancsaival. Isten meg akarta büntetni Egyiptom népét bálványimádásukért és el akarta hallgattatni az áldásokkal való dicsekedésüket, amelyeket élettelen istenségeiknek tulajdonítottak. Isten a saját nevét akarta megdicsőíteni, hogy más népek is halljanak hatalmáról, megrettenjenek hatalmas tettei hallatán, és tulajdon népe elforduljon az egyiptomi bálványoktól és csak az ő tiszta imádására szentelje magát. (2Móz 6:9-13).

Mózes és Áron ismét beléptek Egyiptom királyának fényes palotájába. Magas oszlopok, csillogó díszek és a pogány istenek képmásáról készített festmények és szobrok vették körül őket. A leghatalmasabb királyság uralkodója előtt állt meg a rabszolgaságba döntött nép két képviselője és kérte, hogy bocsássa szabadon Izráelt, ahogyan azt Isten megparancsolta nekik. A király csodát követelt isteni megbízatásuk bizonyítékául. Mózes és Áron tudta, hogy mit kell tenniük, ha ezt a bizonyítékot kérik tőlük. Ezért Áron most fogta a botot és a fáraó elé dobta. A bot kígyóvá változott. Az uralkodó azonnal "előhívá a bölcseket és varázslókat... Elveté ugyanis mindenik az ő vesszejét és kígyókká lőnek; de az Áron vesszeje elnyelé azok vesszejét" (2Móz 7:11-12). Azután a király még elszántabban kijelentette, hogy az ő bölcsei és varázslói hatalomban teljesen egyenlőek Mózessel és Áronnal; az Úr szolgáit pedig csalóknak nevezte, és teljes biztonságban érezte magát, amikor kéréseik teljesítését visszautasította. Isten hatalma megakadályozta, hogy a fáraó ártson szolgáinak.

Isten keze cselekedte a csodákat, amelyeket Mózes és Áron bemutattak a fáraónak. Azokat nem emberi erű, vagy befolyás hozta létre, amellyel Mózes és Áron rendelkeztek. A csodák meg kellett győzzék a fáraót arról, hogy Mózest a nagy "VAGYOK" küldte, és a fáraónak kötelessége Izraelt elengedni, hogy a nép szabadon szolgálhassa az élű Istent. A mágusok, a varázslók is mutattak be csodákat, de nemcsak a saját szemfényvesztő ügyességükkel dolgoztak, hanem istenüknek, Sátánnak erejével, aki támogatta őket Jahve munkájának utánzásában.

A varázslók valójában nem változtatták botjaikat kígyókká, hanem a nagy csaló segítségével mágiájukkal képesek voltak ezt a látszatot kelteni. Sátánnak nincs hatalma, hogy a botot élő kígyókká változtassa. A gonoszság fejedelme egy bukott angyal minden bölcsességével és hatalmával rendelkezik, de arra nincs hatalma, hogy teremtsen vagy életet adjon; ez egyedül Isten előjoga. Mindaz, ami Sátánnak hatalmában volt, azt meg is tette; utánzatot mutatott be. Az emberi szem számára a botok kígyókká változtak. A fáraó és udvarnokai természetesen azoknak hitték. Külsejükben nem különböztek azoktól a kígyóktól, amelyeket Mózes által Isten hozott létre, bár az Úr azt tette, hogy az élő kígyó elnyelte a látszólagosakat. A fáraó ezt nem tekintette az isteni hatalom megnyilatkozásának, hanem olyan mágia eredményének, amely feljebbvaló volt szolgái varázslatánál.

A fáraó igazolni akarta konokságát, amellyel ellenállt Isten parancsának és igyekezett valami ürügyet találni makacsságára, hogy semmibe vehesse azt a csodát, amit Isten Mózes által tett. Sátán éppen azt adta neki, amit keresett. A varázslók által végzett munkával azt a látszatot keltette az egyiptomiak előtt, hogy Mózes és Áron is csak varázslók és mágusok, és üzenetüket nem lehet olyan tiszteletben részesíteni, mintha az felsőbbrendű lénytől eredne. Így a sátáni csalás elérte célját, megerősítette az egyiptomiakat ellenállásukban, a fáraó szívét pedig megkeményítette. Sátán remélte, hogy Mózest és Áront megingathatja missziójuk isteni eredetének hitében, és így saját eszközei győznek majd. Nem akarta, hogy Izrael gyermekei kiszabaduljanak rabszolgaságukból és az élű Istent szolgálják.

A gonoszság fejedelme előtt azonban még egy mélyebb cél is lebegett a mágusok által létrehozott csodákkal. Jól tudta, hogy Mózes a rabszolgaság igájának Izrael gyermekeiről való széttörésével Krisztust szemlélteti, akinek a bűn uralmát kellett letörnie az egész emberi nemzetség családjáról. Sátán jól tudta, hogy amikor majd Krisztus megjelenik, akkor hatalmas csodákat cselekszik a világ előtt isteni küldtetését bizonyítva. Sátán rettegett Krisztus hatalmától. Azzal, hogy utánozta Isten Mózes által végzett munkáját, nemcsak Izrael kiszabadulását remélte megakadályozni, hanem olyan befolyást kívánt terjeszteni, ami évszázadokkal később aláássa a Krisztus csodáiba vetett hitet. Sátán szüntelenül azon fáradozik, hogy utánozza Krisztus munkáját és megerősítse saját hatalmát, amelyre elszántan igényt tart. Az embereket arra ösztönzi, hogy Krisztus csodáit úgy tekintsék, mint az emberi erű és ügyesség eredményeit. Így Sátán sokak lelkében megsemmisíti a Krisztusban, mint Isten Fiában való hitet, és ráveszi őket, hogy elvessék kegyelme ajándékát, amelyet Isten a megváltás tervében adott.

Kedves evolucionista "keresztények" minek rugjátok az öngólokat? Jó ez nektek?

***"De ha gondolod hozhatsz konkrétumokat a Bibliából és én megmondom, hogy szerintem példázat-e vagy sem. (Indoklással)"

Ráadásul még korrekt is voltam ezzel, h ne vádolhassatok:)

81%-os nagyon mellélőtél:)***

Mint mindig a haverjaikal eggyütt.