A keresztény vallás miért nem szereti a természetet, az univerzumot?

A legtöbb kultúra őshonos vallása az animizmus és/vagy sámánizmus volt. Ezen vallások nagyrészt arra épültek, amit a korabeli kőkori szinten élő emberek megfigyeltek a természettel kapcsolatban, a kőkori technikával megmagyarázhatatlan dolgokat pedig természetfeletti dolgokkal magyarázzák. Pl. a villámokat Zeusz szórja, az új növények azért nőnek ki a halottak maradványaiból, mert Földanya úgy akarja, a háborgó vizekért a Tengeristen felelős stb. Az ember halála után vagy másik lénybe reinkarnálódik, vagy egy olyan túlvilágra kerül, ami szintén része a természetnek, egy sámán pl. örökre az elemek szellemével bolyonghat, a vadász az örök vadászmezőkre kerül.

Ezen vallások az embereket a természet részének tekintetették, úgy tartották, hogy ugyan a világ felett természetfeletti lények és erők uralkodnak, de ezen istenségek olyan világot teremtettek, amibe az ember is tökéletesen beleillik, ugyanúgy tagja, mint a szarvas, vagy akár az égen a Hold.

Az ókorban azonban megjelent egyre több olyan vallás, amik az embereket a természettől és a világtól különálló dolognak tartották, vagy pedig azt afféle megtévesztésnek, börtönnek látták, amiből szabadulni kell.

Ilyenek például a Közel-Keleti gnosztikus hagyomány vallásai, és az Ábrahámita vallások.

A keresztény tanítás szerint például Isten azért teremtette az embert a Földre, hogy uralkodjon minden fölött. Az embernek van lelke, az állatnak nincs, még egy okos állatnak pl. a kutyának sincs. Egy embernek nem arra kell törekednie, hogy valahogy beleilljen ebbe az egészbe ami körülöttünk van, hanem arra, hogy meneküljön belőle, halála után a Mennybe kerüljön egy természetellenes örökkévaló létbe. A távol-keleti Buddhizmus is hasonló elveket vall, ott is a cél a Nirvána elérése az anyagi világ megtagadásával.

Most, hogy fejlettebb a tudomány, egyre jobban azt látjuk, hogy mégiscsak a természethívő ősemberek értették meg jobban a világ működését. Az ember is állat, csak okosabb, mint a többi. Az ember is a természet része, a természet pedig az egész világegyetem része. A Földre hatással van a világűr, és a Föld is hatással van a világűrre.

Ugyan reinkarnációra még nem találtunk bizonyítékot, de valamilyen mértékben mégiscsak igaz, mert azok az atomok amik téged alkotnak régebben mondjuk egy tehén részei voltak, azelőtt egy fűszálé, jó sokkal azelőtt egy dinoszauruszé, nagyon régen pedig egy haldokló csillag lőtte ki őket.