Mikor keletkezett Dániel könyve?

Ez sajnos nem érv, a Septuaginta ugyanis folyamatosan bővült. Például a Makkabeusok első könyve is eredetileg héberül íródott a Krisztus előtti első században, s része a Septuagintának.

Az a tény, hogy Dániel könyve a héber kánon Írások részébe került, s nem a Prófétákéba, azt valószínűsíti, hogy későbbi keletkezésű.

szp72 érveire reagálva:

"Dániel könyve tartalmilag a babiloni fogság idején játszódik. A szerző azonban meglehetősen tájékozatlan a babiloni kort illetően, viszont a makkabeusi kort apró részletekig ismeri."

-->A szerző egyáltalán nem tájékozatlan a babiloni kort illetően. Haggadát írt, tehát értelemszerűen legendás elemek is belevegyültek a leírásába, viszont olyan történeti adatokat is hoz, amit csak egy szemtanú láthatott. Nyilván a könyv jelenlegi formája nem Dániel kezéből került ki, hanem hosszabb szerkesztési története van, de mindenképpen valódi korabeli anyagra vezethető vissza, amelynek magja Dánieltől származhatott. Ezzel szemben a makkabeusi korra vonatkozó részletek viszont erősen vitathatóak.

"Dániel szájába olyan jövendölések is adtak, amelyek mindenki számára érdektelenek és értelmetlenek kivéve a makkabeusi szabadságharcosokat."

->Nem látom be, hogy a későbbi nemzedékek számára miért lenne érdektelen dolog az, hogy pl. Dániel megjövendölte a makkabeus háborúkat (ha tényleg arról van szó!) A pogányokkal folytatott vitában ez érv lehetett a kereszténység és a Biblia mellett.

"Nagy valószínűséggel Dániel könyve egy álcázott buzdító irat a makkabeusi korból, mivel nem írhatta nyíltan, hogy a kegyetlen, zsidóüldöző görög szeleukida birodalom megbukik."

->Nagy buzdítás lehetett a szabadságharcosoknak olyat leírni, hogy a várost és a templomot le fogják rombolni, a Felkentet (akin vagy a Dávid fiát, a Messiást, vagy a főpapot kell érteni) pedig megölik (9. fejezet). Egy nacionalista nem írhatott ilyen értelmetlen dolgot, pláne nem egy háború közepette. Ráadásul ebben a szentírási szakaszban nem is a makkabeus, hanem a római korszakra ismerünk, tehát valódi próféciával van dolgunk.

"Tehát mint mondjuk Arany János Walesi bárdok című költeménye, amely látszólag az angol királyról szól, valójában a Habsburg önkény ellen íródott."

Személyes véleményem szerint Dániel könyve jelenlegi formája nem a babiloni korszakban keletkezett, viszont túlzás lenne az i.e. 2. századra kitolni. Ezt a keletkezési dátumot már régen felül kellett volna vizsgálni számos kutatónak.

Dániel könyvének 11 fejezete az, amely erőteljesen árulkodik, hogy a szerzőt mely történelmi időszak izgatja igazán:

Dán 11

2: Dáriusz perzsa király hadat indít a görögök ellen

3-4: Nagy Sándor uralma és birodalma felbomlása

5-20: Ptolemaida-Szeleukida háború nagy részletességgel

21-29: IV.Antiochusz Epifánész hatalomra kerülése nagy részletességgel

30-39: vallásüldözése

40-45: legyőzhetetlensége

45: a bukásának rövid megjövendölése

Dán 12: A világ vége.

Látható, hogy a szerzőnek IV.Antiokosz Epifánész uralma a fontos. Arra buzdít, hogy bármennyire erős és gonosz ez a király Isten hatalmasabb és elpusztítja. A szerző a végidők várásának lázában él, fogalma sincs, hogy a zsidó szabadságharc végül győzni fog, Isten rendkívüli beavatkozása nélkül is.

Dán 8 szintén IV.Antiochusz Epifánész uralmára van kihegyezve:

3-4: A kétszarvú kos a perzsa-méd birodalom, a nagyobbik szarv a perzsa, amely minden irányban terjeszkedik.

5-7: A nyugat felől támadó egyszarvú kecskebak Nagy Sándor, aki legyőzi a kétszarvút.

8: kecskebak szarva letörik, s négy másik vadállat lép a helyébe, amely utalás Nagy Sándor birodalmának 4 részre bomlásának.

9-10: Az egyik vadállat kicsike szarva naggyá nő, IV.Antiókhosz Epifánész hatalomra kerülése.

11-12: az istentelen király vallásüldözése, a szentély pusztulása

13-14: Meddig tart a hatalma? Nem sokáig.

15-26: A fenti látomás részletes magyarázata, amely a szerző szerint a végidők.

A szerző babilon kori ismeretei azonban elnagyoltak, persze lehet szándékosan:

Baltazár király például nem létezett, volt ugyan egy ilyen kormányzó, de nem Nebukadnezár volt az apja (Dán 5,2), hanem Nabonid, az utolsó babiloni király. A könyv szerint Dáriusz Kürosz előtt uralkodott (Dán 6,29), a valóságban Kürosz hódította meg babilóniát s szabadította fel a zsidókat, Dáriusz pedig későbbi uralkodó.

@szp72

Este reagálok az érveidre.

Inkább reagálok most, mert később nem tudom, lesz-e időm.

A 11. fejezetet véleményem szerint nem lehet olyan egzakt módon értelmezni, ahogyan a tudósok teszik. Van olyan magyarázat, amely a Római Birodalomra vonatkozó részleteket is kiolvas belőle:

[link]

Más magyarázó pedig úgy véli, hogy a 11. fejezet nem is konkrét történelmi eseményekre utal, hanem az 5. verstől kezdődő Észak-Dél konfliktusnak mélyebb teológiai jelentése van. Ebben az esetben nem lehet szó, sem a görögökről sem a rómaiakról, sem a makkabeus korszakról.

A 8. fejezet esetében pedig szinte biztos vagyok abban, hogy a szerző nem Antiochus-ról ír. A kis szarv keletkezése és jellemzése nem illik a szeleukida uralkodóra, csak részleteiben - ezzel az erővel pedig bárkire rá lehet magyarázni, akire egy kicsit is hasonlít a leírás.

Továbbá, érhetetlen számomra, hogy a tudósok miért kérik számon Dániel történelmi ismereteit, amikor maguk is elismerik, hogy az 1-6. fejezet haggada. Ez alapján írhatták a történeteket az i.e. 6. században, de az i.e. 2. században is. Néhány klasszikus teológiai érvhez pedig, amit felvetettél, fűznék némi gondolatot:

- Baltazár király (Károli fordításában "Belsazár) olyannyira létezett, hogy a 20. század elején a régészeti feltárások megerősítették a történetiségét. A tényleges uralkodó ugyanis Nabonid volt, ő azonban nem tartózkodott a városban Babilon bukásakor, ezért a hatalmát fiára, Baltazárra bízta, aki így mint régens király uralkodott. Erre egyértelmű utalást tesz a könyv is, hiszen az 5. fejezetben Baltazár a harmadik helyet ajánlja fel Dánielnek, nyilván azért, mert a második hely, már az övé volt.

- Említed még, hogy Baltazár nem volt Nebukadnezár fia. Ez igaz, pontosabban a nagyapja volt. A sémi nyelvekben viszont a rokonok megnevezései rugalmasan voltak használva. A Messiást is "Dávid fiának" hívták, noha ténylegesen nem ő az apja, csak a felmenője. Nyilván, mikor Balrazárt Nevukadnezár fiának nevezték, tudták, hogy az unokája.

- A tudósok feltételezik, hogy a 6. fejezetben Dáriusz király a később élt, perzsa származású uralkodó (ha jól emlékszem, III. Nagy Dáriuszt értek rajta). A szerző azonban egyértelműen nem róla beszél, hiszen hangsúlyozza, hogy a király "méd" származású. Bár ilyen uralkodóról nem tud a történelemtudomány, de olvastam arról, hogy Belsazár és Kürosz uralkodása előtt lehetett egy uralkodó.

Elismerem, ez utóbbi érvem vitatható. Viszont nem is állítom, hogy a Dániel könyve a 6. században keletkezett, és azt sem, hogy történelemkönyv, szóval lehetett a történet akár kitalált is.Azt viszont állítom, hogy a makkabeus korra datálni a könyv végső összeállítását - valószínűleg tévedés. Ezt a könyvet szinte biztos, hogy nem az i.e. 2. században írták.

Úgy vélem, hogy a tudósok nem vizsgálták meg ezt a könyvet alaposan, hanem ők is kommentárokból dolgoznak, így a 19-20. századi (elavult) kritika még mindig érvényben van, noha már régen túl kellene rajta lépni, vagy legalábbis szkeptikusabban kezelni.

Ha gondolod itt is folytathatjuk a beszélgetést a szerzőségről, feltettem egy kérdést Dániel könyvével kapcsolatban:

https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskr..