Az Új Világ bibliafordítást tényleg meghamisították?

Erdekes dolgokat olvastam itt es ugy gondolom hogy mind a 2 fel 1 Istent keres es akar szolgalni.Nekem van egy peldanyom az uj vilag forditasabol es meg sok mas forditast is vizsgaltam hozzateszem magyarul...en az en egyszerusegemben probalom megerteni az Istennek az igassagait es rejtett dolgait...biztos vagyok benne hogy lehetseges hogy megertsem egyszeruen csak hit kell hozza hittel kell olvassam es ha a Krisztus kijelenti nekem Szent Lelke altal akkor biztosan jol ertem es nem tevedhetek...ugy gondolom minden teljesen csak hit kerdese es hogy oszinten meg akarjam ismerni az Istent ugy ahogy van!Az en sajat velemenyem az hogy hiaba tudos az aki mondja hogy jo vagy nem jo a forditas vagy a kifejezes...a tudos sem kulonb ember mint egy egyszeru ember,ugyan ugy teved vagy ferre ertheti.Ugy gondolom legyen akarkinek akarmien diplomaja nem igazolhatja isten beszedet csak egyedul a Lelek igazolhatja mert azt irja a Biblia hogy a "Lelek az Igazsag" (I. János levél:5:6)

Vallasban nincs tokeletesseg mert ember alkotta viszont a Biblia az tokeletes.A Szemelyes kapcsolat az Istennel nem valhat valora egy ortorony tanulmanyozassal oszinten a Jehova Tanui tavol alnak az igazi hittol ha leforditjuk a Jehova szot,jelentese Vagyok,letezest fejez ki ez Lehet a Krisztsu is mivel Uzen az oszevetsegem Hogy meg nem ismerik a nevet de Letezik Letezo Isten!Aztan az Isten kifejezes jelentese a Termeszet feletti mit jelent a termeszet feletti?Velemenyem szerint nem csak anyit jelent hogy tobb mint ember hanem azt jelenti hogy minden termeszetnel tobb mindennel tobb tehat angyali termeszet is van de az angyalok sem istenek megha az embernel hatalmasabbak is.Nemszeretek emberek velemenyere hagyatkozni mert ugy gondolom hogy az isten nem hiaba adta azt a bolcsesseget a fejembe ami van hogy arra hasznaljam hogy azt higgyem el amit egy tudos ember mond hanem inkabb arra hasznaljam hogy hagyatkozzak az istenre es hagyam hogy had nyissa meg o az en elmemet Dicsoseg legyen az Urnak Ugy gondlom hogy nincs szugseg arra hogy bizonygassam hogy tevhit amiben a Jehova Tanui elnek mert ha egyszeruen nem akarnak kizokkeni abbol az allapotbol amiben vannak akkor ugyis rajonnek a vegiteletkor.Ha nekik eleg a kinem erdemelt kedvesseg es nem kell a kegyel nekik akkor legyen az o dontesuk.De kedves enis tudok lenni barkivel megha nem is erdemli...viszont kegyelmet nemtudok adni senkinek,sem bunbocsanatot.Anyit tennek meg hozza hogy mihenst elkezdenenek hinni egy kicsit is oszinte hittel maris elkezdenek erteni is hogy az Isten sokkal tobb mint egy emberi logika vagy emberi felfogas az Isten vegtelen es csak hittel lehet megerteni,nem hiba mondta azt hogy legyunk ojanok mint a kisgyerekek.En hiszem es tudom hogy nekem olyan Istenem van aki mindig megtartja az oveit es nincs szugseg tiltasokra hogy mas tanitast ne halhassak.Ha az Istennel jarok az Istennel Lelke megiteli bennem a tanitast is kepes vagyok az O kegyelme altal megmaradni az Igaz hitben.Ahelyett hogy a Tudosokkal dobaloztok inkabb Imatkozzatok hogy ertsetek meg.Az mi Urunk Jezus Krisztus kegyelme es szeretete legyen veletek!AMMEN!!!

Jehova Tanúi Bibliája, az Új Világ fordítás

A Szent Iratok Új Világ Fordítása (UVF) a hivatalos neve annak a Bibliának, amit világszerte használnak Jehova Tanúi. Több magyarországi Jehova Tanúja állította azt, hogy ez a fordítás közvetlenül a héber, arám és görög szövegekből készült és ez a sajátos jellege ad különleges hitelt ennek a fordításnak. Egészen pontosan az angol fordításra igaz ez, mert legtöbb esetben az angol verziót fordítja le az Őrtorony Társulat a nemzeti nyelvekre, akárcsak a magyar nyelven 2000-ben kiadott Keresztény Görög Iratok Új Világ Fordítást (azaz: Jehova Tanúi Újszövetsége). Ha az angol változatra mégis helytálló lenne az az állítás, hogy a legrégibb és leghitelesebb eredeti nyelveken fennmaradt iratok alapján készült, akkor ez egy nagyon érdekes fordítás lenne. Az Őrtorony Társulat irodalmaiban való hosszas és alapos kutatás után azonban rá kellett jönnöm, hogy sehol sem állít ilyet Jehova Tanúi vezetése, ez csupán a tagok jóindulatú lelkesedése a fordítás iránt.

Ez a fordítás mégis rendelkezik egy sajátossággal ami különlegessé teszi. Nem ismerhetők meg a valódi fordítói! A Társulat irodalmai folyamatosan csak annyit közölnek, hogy mind az angol, mind a nemzeti nyelvekre való fordítás egy Jehova Tanúiból álló bizottság munkája, akik névtelenséget kérnek maguknak. Ennek oka, hogy a dicsőséget szeretnék Istennek hagyni, nem pedig maguknak. Ha nem ismerném Jehova Tanúi történelmét és tanításait, akkor egy ilyen kijelentést olvasva nagy érdeklődéssel venném kezembe ezt a Bibliát, hogy vajon mit tartalmaz, ami ennyire minőségibbé teszi a többi fordításhoz képest.

Ennek a fordításnak az elkészítése 1947-ben kezdődött el, az első kötetét 1950-ben adták ki. 1961-ben jelentették be a teljes Biblia lefordítását, amit egy kötetben ki is adtak abban az évben. A magyar változat készítése valamikor a kilencvenes években vette kezdetét, de csak 2000-ben jelent meg az újszövetségi része.

Kik a fordítók?

Ahogy azt jeleztem is, az Őrtorony Társulat titokban tartja kik a fordítók. Ezt úgy tálalja a kiadványokban, hogy ez a fordítók saját kívánsága, amit a kiadó (WTBS) tiszteletben tart. Amikor ezt a mondatot olvasom, kicsit mosolygok, mert eszembe jut a másik kijelentésük: „Úgy véljük, hogy nem a fordító személye dönti el, milyen a fordítás, hanem a fordítás minősít önmagát." Ha rosszindulatú lennék, akkor azt mondanám, hogy ilyen minőségű fordítás készítőjeként én is névtelen kívánnák maradni...

Azonban a fordítók kilétét nem lehetett teljesen titokban tartani. Amikor egyre többen a felsőbb vezetők közül elhagyták a szervezetet, akkor ők elég sokat beszéltek a fordításról és a fordítók kilétéről. Többek közt Raymond V. Franz is nagyon sokat ír a könyveiben.

A fordítás elkészítésének kitalálója és elsőszámú készítője Frederick W. Franz volt, aki akkor az Őrtorony Társulat alelnöke volt, majd 1992-ig az elnöke is. Az általa létrehozott bizottságban (Új Világ Bibliafordító Bizottság) Nathan H. Knorr (akkori elnök), Albert Schroeder, George Gangas és Milton Henschel volt benne. Ez az 5 személy készítette el 1947 és 1961 között a teljes Új Világ fordítást.

Frederick W. Franz mielőtt az Őrtorony Társulathoz csatlakozott volna, lelkésznek készült és az egyetemi évei alatt magánszorgalomból tanulta a bibliai nyelveket. Forognak közkézen olyan iratok, mely szerint bíróság előtt nem volt képes egy angol szöveget héberre fordítani, de tudni kell, hogy akkoriban ezt nem tanították az egyetemeken, legalábbis az USA-ban nem. Frederick W. Franz úgy tűnik fel Raymond Franz írásaiban, aki legalábbis alapfokon tisztában volt a bibliai nyelvekkel, így a göröggel is, de a tudását nem igazság kutatására, hanem arra használta, hogy Jehova Tanúi tanítását támassza alá.

George Gangas görög születésű volt, de gyermekkorától az USA-ban élt. Angolról nagyon sokat fordított görögre, éppen ezért is vették be a Bizottságba. Azt azonban tudni kell, hogy a bibliai görög és a mai modern görög nyelv nagyon eltér egymástól. A klasszikus ógörög nyelv helyett a bibliai kéziratok a köznyelven, koiné nyelvjárásban íródtak. Aligha valószínű, hogy Gangas érdemi nyelvtani javaslatokkal állhatott elő a Bizottság ülésein.

Albert Schroeder helyzete hasonló. Ő is nagyon sok fordítást végzett. Valószínűleg szintén csak fordítástechnikai javaslatai lehettek, a nyelvtani részéhez nem sokat értett.

Milton Henschel és Nathan H. Knorr tagsága ebben a bizottságban leginkább szervezeti megfontolások miatt volt, semmilyen módon sem tudtak szakemberként viselkedni. Henschel Knorr elnök személyi titkára és bizalmasa volt, ezért nem lehetett nélkülözni fontosabb eseményekről. A Jehova Tanúi történelmét jól ismerők tudhatják, hogy sem Knorr, sem Henschel nem rendelkezik írói tehetséggel, amit mind a ketten el is ismertek. Számomra ezért a jelenlétük a Bizottságban arról tanúskodik, hogy ez egy Jehova Tanúinak belső célra készített fordítása, ami a tanításaik alátámasztását szolgálja (ún. teológiai fordítás).

Ezek a tények a legtöbb angolul valamit is tudó internetező személy előtt ismeretesek. Az én fantáziámat sokkal inkább az izgatta, hogy a magyar fordítást kik készítették el. Hosszas utánjárás után ki tudtam deríteni, hogy az akkori Fiókbizottság (Szanyi Endre ésVölgyes Sándor kiemelkedő szerepvállalásával) öt tagja hagyta jóvá a fordítást. Az akkori vezetők névsorán végigtekintve meg kell, hogy állapítsam, hogy egyetlen „szakember" lelhető fel közöttük. Szanyi Endre nemcsak sok fordítást végzett, hanem mielőtt Jehova Tanúja lett, jezsuita szerzetes volt. Talán akkor szerezhetett annyi szükséges elméleti ismeretet, hogy egy ilyen fordítás lektorálására alkalmas lehessen. A feltételes mód azért is indokolt, mert a magyarra fordítás műveletében a fordítók nem kaptak önállóságot.

A nemzeti nyelvekre, így magyarra fordítás művelete nagyon „egyszerű". Az angol UVF-t fordítják, amihez egy CD-ROM-on lévő szótár ad segítséget. Az így elkészített szövegváltozatot helyesírási lektorok nézik át, majd a Fiókbizottság tagjainak kell jóváhagyni. A budapesti Bételben ma is nagy titok, hogy a tulajdonképpeni fordítók megegyeznek-e az akkori Fiókbizottság tagjaival, vagy mások végzik.

Jehova Tanúi fordítását semelyik más vallás nem használja. Ezzel szemben a Magyarországon elterjedt fordítások mindegyikét használják Jehova Tanúi, nem egy alkalommal még most is, hogy rendelkezésükre áll ez a „tökéletes" fordítás. Nem tudok nem gondolni arra, hogy a sok éves munkával készült Újfordítású Revideált Bibliát, ami tényleg visszanyúlik az eredeti nyelvek világába és korába, mennyire sok vallás használja (a legtöbb kisebb protestáns közösség is!). Ma már 2 éve elérhető a Jehova Tanúi Újszövetsége magyar nyelven és a Magyar Bibliatanács meg is fogalmazta tiltakozását. A szokásos örömujjongás el is maradt a szervezeten belül, hogy mennyire szívesen fogadta a magyar tudományos közvélemény...

Jehova Tanúi vezetőinek az volt a nagy szerencséje, hogy 2000-ben Albániában is kiadták az UVF újszövetségi részét, így az Évkönyvben azt dicsérhették. A magyar kiadás csak nagyon szűkszavúan lett bejelentve az olvasók számára.

Milyen ez a fordítás?

Végeredményben azt is meg kell fogalmaznom, hogy miért vagyok ilyen rossz véleménnyel a fordításról. Sajnos nincsen nehéz dolgom. A kicsit olvasottabb (saját kiadványaikat olvasottabb) Jehova Tanúi tudják, hogy a fordítás - mint minden más fordítás elkészítésénél is - egy alapszöveggel kezdődik. Ma és a XX. század derekáig visszamenően a hagyományos alapszöveg, a Nestlé által készített alapszöveg (most csak az Újszövetségről írok), ami közben már pontosítva is lett. Ezt az alapszöveget szokás a nemzeti nyelvekre fordítani. Jehova Tanúi a Wescott-Hort féle alapszöveget használták fel. Ennek a szövegnek a sorközi változatát 1985-ben Kingdom Interlinear Translation of the Greek Scriptures néven (Görög Iratok Királyság Sorközi Fordítása) az Őrtorony Társulat meg is jelentette. Pontosan itt kezdődnek az én problémáim.

Amikor Wescott és Hort szövege ismertté vált, akkor olyan címmel jelentek meg kritikák, hogy „Wescott és Hort szövege: a modern perverzitás" , meg hasonlók. Szakmailag sok kritika érte a szöveget, de később magukat a készítőket is. Nem is olyan véletlen, hogy az alapszövegük nem lett annyira elterjedt és az Őrtorony Társulat meg tudta vásárolni.

A másik gondom pontosan az, hogy ismerem a szóban forgó szöveget. Nekem különösen nincs problémám vele, de Jehova Tanúinak nem felelt meg. Például Wescott és Hort szövege egyes helyeken a többi alapszöveghez hasonlóan élesen megcáfolja Jehova Tanúi tanítását. Csak néhány közismert bibliai vers:

„Szenteld meg a te nevedet" - nem pedig az emberek szenteljék meg

„Miatyánk ki vagy az égben" - nem pedig Jehova; Wescott és Hort szövege ugyanis sehol nem használja a Jehova, JHVH és hasonló elnevezéseket; viszont használja a Küriosz (Úr), a Teosz (Isten), és a Páter (Atya) szavakat

„Bizony mondom neked, ma velem leszel a Paradicsomban" - nem pedig aznap mondja Krisztus a jobb latornak, hogy majd vele lesz a távoli jövőben

Ezeket a helyeket Jehova Tanúi Bizottságának tagjai mind átírták a saját értelmezésük szerint. Amikor valaki ilyen könnyelműen bánik az alapszöveggel abban már igen kevés bizalmam van. Amikor valaki Isten Szavát fordítja, egyszerűen nem másíthatja meg nyomós ok nélkül a szöveget. A nyomós ok például tudományosan értékelhető bizonyíték, hogy az eredeti szövegben és nyelvben, gondolatvilágban az adott kifejezés nem az alapszövegnek megfelelően, hanem másképpen volt. Jehova Tanúi kiadványai egyetlen ilyet sem voltak képesek felhozni 1961 óta, amióta létezik a teljes fordításuk egy kötetben. Ez nem jelenti azt, hogy soha nem is próbálkoztak, csak minden érvük csúfosan elbukott.

Nekem fájó lenne, ha Isten csak kedves lenne, nem pedig irgalmas - holott az UVF ezt tanítja. A Jehova névvel való szembenállás oka nem Isten nevével szembeni ellenérzés, hanem az, hogy a kezünkben lévő kéziratok közül egyikben sincsen benne ez a név. Egyszerűen nem lehet még a leghalványabb nyomára sem bukkanni annak, hogy ha benne volt a JHVH a görög kéziratokban akkor kik és mikor tüntették azt el az akkori világ minden keresztények lakta vidékéről. Az tény, hogy isz. 150-ben már nem volt használatos (ha egyáltalán használatos volt) és az is tény, hogy maga Isten nem gondoskodott arról, hogy ezt a nevet megőrizze a kiejtésével együtt. Az érveket pedig szépen lehetne hozni sorba, de ahogy utaltam is rá, ezt már ezen a honlapon korábban megtettük.

Miért?

Összefoglalva: ez a fordítás teljesen Jehova Tanúi sajátja és megoldásait egyetlen más, szakszerű fordítás sem követi. Az is megesett, hogy spiritiszta fordítást használtak fel a saját megoldásaik alátámasztására, ami megint elvesz az értékéből. Amin nagyon sokat gondolkodtam az az volt, hogy vajon mi az oka ezeknek a súlyos tévedéseknek vagy megtévesztéseknek?

Mint hívő ember úgy érzem és gondolom, hogy a Bizottság tagjai, akik megalkották ezt a fordítást, nem ismerték meg igazából Isten természetét. Nem érintette meg talán a szívüket Isten kegyelme és szeretete ami miatt Istenképüket rávetítették a művükre is. Ezenfelül 1947-1961 között az akkori vezetők a mainál sokkal jobban annak az adventista-millerista kultúrkörnyezet befolyása alatt álltak, amiből Russell mozgalma elindult, és az így hozott háttér megmutatkozott felfogásaikban.

Az egyik akkor divatos felfogás szerint az egyszerű ember is képes mindenféle papi segítség nélkül megérteni és magyarázni a Bibliát. Ezzel az elképzeléssel nem vitatkozom (bár nem teljesen fogadom el ezt az álláspontot Jehova Tanúi értelmezése szerint), de a Biblia fordítása nem mehet így. Mégha valaki rendelkezik is fordítói tapasztalattal, a különböző nyelvekre való fordítás önmagában egy külön szakma, főképpen, ha modern és ó nyelvek között történik. Adott egy átadó és egy átvevő nyelv és mind a kettőnek jól kell ismerni a világát.

Konkrét példa: Gangas testvér görög családban nevelkedett az USA-ban. Neki nem okozott problémát az, hogy angol szólásokat vagy csak az angolra jellemző kifejezéseket görögbe ültessen át, a megfelelő szavakat használva. Amikor görög testvérek esetleg panaszos levelet írtak és Gangas testvér fordította angolra, akkor a görög panaszos mondásokat is azonnal angolra tudta fordítani, esetleg egy másik angol mondással helyettesítve ami ugyanazt fejezi ki, vagy egyszerűen csak körülírta amit ők gondoltak. Miért volt erre képes? Mert ismerte a görögök nyelvét, gondolatvilágát, kultúrájukat és szokásaikat és ugyanígy az amerikaiakéit is. Ugyanilyen otthon kell érezze magát (ez is egy a magyar nyelvre jellemző kifejezés) valaki az ógörög, az arám és a héber nyelvekben ha teljes Bibliát fordít! Az UVF-t 14 évig készítő Bizottság 5 tagja közül egyedül Frederick Franz az, akiről ez elmondható.

Ez a fajta szakértelem akkor is szükséges, ha valaki egy szószerinti nyers szöveget dolgoz át a köznapi nyelvre. Klasszikus Őrtorony-fordítói példa a „harapd meg a nyelved" kifejezés. Egyes nyelveken ez a szólás azzal a jelentéssel bír, hogy „légyszíves maradj csöndbe" (így, udvariasan), máshol „hallgass" (erélyes, kicsit durva utasítás), és több nyelven is - pl.: magyarban - ez semmi elvont értelemmel nem rendelkezik. Éppen ezért kell ismerni mind a kettő nyelvet, nehogy a szó szerinti fordítás komoly félreértésekhez vezessen. És ítt jön a Bizottság lelepleződése! Azzal méltatják az UVF-t a kiadványokban, hogy a „legszószerintibb" fordítás! Ezzel azt üzenik a szakembereknek, hogy ez egy gyülekezeti célú felhasználásra alkalmatlan fordítás...

Vagyis ez a fordítás egy nem hozzáértők által készített és elfogult, pont emiatt helytelen fordítás. Nem vonom kétségbe az UVF-t készítő Bizottság tagjainak jóindulatát, mert lehetséges, hogy az általam leírt tényekkel képzettségük hiányában soha nem szembesültek.

Akkor miért dicsérik a tudósok?

Ezt a kérdést számos olyan Jehova Tanúja tette fel nekem, akikkel sikerült beszélgetnem a fordításukról. Bevallom őszintén, hogy megrázó volt azzal szembesülnöm, hogy az Őrtorony Társulat vezetése a tagság közötti elfogadás érdekében, még neves szakembereket is maga mellé volt képes állítani - látszólag.

Azt még a magyar UVF újszövetségi részének kiadása előtt megtudtam, hogy a fordítás héber alapszövege sokkal inkább elfogadhatóbb, mint Westcott és Hort szövege. A héber alapszöveg a múltban egy széles körben használatos szöveg volt, amit valóban több fordító is felhasznált. Emiatt az UVF ószövetségi részéről a szakemberek könnyedén nyilatkoznak pozitívan. Ehhez azonban azt is tudni kell, hogy a Társulat sok esetben a saját levelezéséből hozza ezeket az idézeteket, amikor ezeket a szakembereket megkereste valamilyen kérdéssel. A választ adó személy udvariasságból könnyen adhatott értékelő szavakat az ajándékba küldött irodalomhoz (netán UVF) amit utólag csak a kiadványokba bele kellett írni, elhallgatva azt, hogy az elismerés vagy méltatás, mire is vonatkozott pontosan. Sokszor a méltatás a nagyobb hibákat nem tartalmazó ószövetségi résznek szól, amivel senkinek nincs különösebb problémája, de úgy van beállítva, mintha a teljes UVF-re lett volna kijelentve.

Mások valóban az újszövetségi részt dícsérték, de közöttük egy olyant sem találni aki a fordításnak lenne a szakértője. Az, hogy egy tudós, kutató vagy akár professzor megdícsér valamit, nem jelent semmilyen valódi elismerést addig, amíg az illető nem azon a területen szakember. Jehova Tanúi kiadványait nagyon sok régész dicsérte meg amit annak idején az Őrtorony le is közölt. Ezek a régészek azonban nem voltak teológusok, így a dicséretük ugyanannyit ér, mint bármelyik más nem teológus emberé. Sok esetben ezek a méltatások úgy vannak beállítva, mintha az UVF nyelvi részére vonatkozna, holott csak egyszerűen egy szövegrészre, esetleg úgy általában az Őrtorony Társulat munkájára, nyomdai és kiadói tevékenyéségére szólt. Nagyon fáj a szívem amiatt, hogy arra is volt példa az ilyen esetekben, hogy maga a Társulat hamisította meg a nyilatkozatokat, amit szakemberek tettek.

Az UVF már több, mint 100 millió példányban lett kiadva. Nem tudom felbecsülni sem, hogy ebből mennyi van nyomdai raktáron, vagy az irodalomszolga szekrényében és Jehova Tanúi könyvespolcain vagy terjesztésre szánt könyveik között. Nagyon bízok abban, hogy ennek a fordításnak a hibái, újabb Tanú-ezrek szemét nyitja majd fel félrevezetőikkel kapcsolatosan.

- - - - -

Jehova Tanúi Bibliája, az Új Világ fordítás 2. rész

gondolatok az előző részhez

Amikor papírra vetettem Jehova Tanúi saját fordításáról a véleményemet, volt amit szándékosan kifelejtettem. Úgy éreztem, nem illene be azok közé a gondolatok közé. Ezek a gondolatok azzal foglalkoznak, hogy miért kell tartani a magyarországi hívőknek ettől a fordítástól.

Ma Magyarországon a legtöbb ember nagyon le van foglalva. Idejüket a munka vagy a megélhetés költséginek előteremtése köti le. Ismerek embereket akik lelkükben nagyon vágyakoznak Isten iránt, de a sok gond nagyon elrabolja a szabadidejüket. Nincs idő felkeresni egy számára távolinak tűnő lelkészt akivel elbeszélgethetne gondjairól és az életéről. Amikor az ilyen emberekhez becsenget két megnyerő modorú, kellemes stílusú Jehova Tanúja, a világ legtermészetesebb dolga, hogy szóba fog velük állni. Ha a két Tanú éppenséggel jól ráérez az Isten iránti éhségre, akkor ott hamar tanulmányozás kezdődhet. Nem is gondolná a kívülálló, hány ilyen eset van. Egy szolgálatát rendesen végző általános úttörő legalább 2-3 óra alatt egy ilyen személyt fog találni. Ezek közül az emberek közül a legtöbb nem lesz Jehova Tanúja 6 vagy 12 hónapon belül, de a vallási éhségére Jehova Tanúi házhoz jövő hírnökei fognak táplálékot adni. Belőlük lesznek a rendszeres „emlékünnepi érdeklődők", a folyóiratkörút szokásos állomásai, és: az Új Világ fordítás használói.

Ők lesznek azok, akik el fogják hinni, hogy az Új Világ fordítás jobb fordítás, mert a nyelvezete más, könnyebben áttekinthető. Ha már ide eljutnak és a házhoz járó Jehova Tanúi jól végzik a dolgukat, akkor csak nagyon kevés idő, az illető már Jehova Tanúja szemmel fogja szemlélni az egész hitvilágot. Szándékosan nem írtam erről, mármint az Új Világ fordítás nyelvezetéről. Annyira idegen a megélt hittől, annyira hivatalos és mesterkélt, hogy még az újprotestáns fordításon nevelkedett ember is meglepődik rajta. Nagyon szomorú lennék, ha a magányos vagy éppen szenvedő emberek ezrei ezen a fordításon keresztül közlednének a hithez.

Azt hiszem a hívő kereszt(y)én(y)ek nem szeretnék, hogyha a magyarországi elkeseredett, magukra hagyatott, szenvedő, vívódó emberek ilyen helyzetbe kerülnének. Akikkel beszélgettem erről, azok erre nem látnak esélyt. Én azonban igen. Mert amíg Jehova Tanúi házhoz mennek, amíg ők a saját szabadidejükből adóznak azért, hogy valakinek választ adjanak a kérdéseire és sokat bírált kiadványaikat és BIBLIAFORDÍTÁSUKAT ingyenesen adják kézbe; ezalatt a magukat hívőnek nevező egyházak és szolgálatok sajnálatos módon 1000 forint felett árulják a Bibliákat (jobb esetben) és az egyéb könyvek is olyan összegekbe kerülnek, hogy a szegényebb emberek nem is akarják már megvenni őket.

[link]

[link]

Az Új világ fordítás sajátos Őrtorony szókincsén túl teológiailag teljesen elfogult fordítás. Amikor az ihletett szöveg ellentmond a tanainak, akkor a Társulat a nyelvtant és a szóhasználatot figyelmen kívül hagyva elferdíti a szöveget (pl. a Jézus Isten és a Lélek személy voltáról, a hívők közös reménységéről és a halál utáni tudatos létformáról szóló kijelentéseknél). Az Előszó ígérete ellenére a sok beszúrás nincs zárójelve téve, így a gyanútlan olvasó nem tudhatja, melyik Isten szava, és melyik a Társulaté. A jogos nemzetközi szakmai kritikára a Társulat sosem tudott érdemben felelni. Ezért még a hasonló tanokat valló vallási közösségek sem használják.

Ezt az Őrtorony Társulat azzal a céllal adta ki, hogy Jehova Tanúinak és a velük beszélgető érdeklődőknek egy olyan “Bibliát” adhasson a kezébe, mely alátámasztja saját teológiáját. Legjellemzőbb vonása, hogy a Jézus és a Szentlélek személyéről ismert bibliai képet az egyes szakaszokban átfogalmazza, és ezzel az eredeti üzenetet megmásítja. A szóhasználata is teljes mértékben a Tanúk ‘szaknyelvét’ tükrözi: kegyelem helyett ‘ki nem érdemelt kedvesség’, Isten megismerése helyett ‘az istenről szerezhető pontos ismeret’, az evangélium hirdetése ill. bizonyságtétel helyett ‘tanúskodó- és prédikáló munka’, a kereszt helyett pedig ‘kínoszlop’ szerepel benne stb.

A NWT kritikus részleteit magánszemélyek alig ismert, hibás fordításaival, közismert fordítások közismert „bakijaival”, a szakmailag elfogadott görög nyelvkönyvek szelektív idézgetésével, semmit sem bizonyító „példák” meg­tévesztő sorával, és olyan liberális katolikus és protestáns szerzők műveivel akarják igazolni, akik a Bibliát nem tekintik Isten megbízható szavának. A nagyszámú és terjedelmes „bizonyíték” természetesen igen meggyőzően hat a nem szakemberre, a Társulat pedig hallgat arról, hogy a hivatkozott nyelvkönyvek írói nyílt levelekben már hangot adtak tiltakozásuknak, hogy az ő műveikre hivatkozva ne hamisítsák meg a Bibliát. A fordítói közül kettőnek volt köze a görög nyelvhez: az egyikük görög származású volt (újgörög!), a másik pedig kb. 2 évig tanulta az ógörögöt.

Jehova Tanúi saját Biblia fordításukkal kapcsolatban egyedül két személyt ismernek csak el, egy titokzatos Wescott és Hort nevezetű embereket. A magyarországi Tanú-társadalom szinte semmit nem tud erről a két emberről és munkájáról. Az ezen a lapon található információ ezen a helyzeten kíván változtatni, megtéve az első lépést.

Brooke Foss Westcott 1825-ben született Birminghamban, Nagy-Britanniában. 1851-ben, 26 évesen lett felszentelve anglikán lelkésszé. Fenton John Anthony Hort 1828-ban született és 1856-ban lett lelkész, szintén anglikán. Hort 1853-ban Wescottal közösen készített egy tanulmányt az Újszövetség görög szövegéről. Ez a tanulmány csak egy szokványos értekezés volt, semmilyen újdonságot nem tartalmazott, legfeljebb annyiban, hogy a szerzőknek volt néhány radikális újítási javaslatuk, amiért egyházuk figyelmeztette őket. Wescott és Hort ennek ellenére tovább dolgozott, mígnem 1881-ben közre nem adták nagy életművüket: "Az Újszövetség eredeti görögben" címmel, amit Jehova Tanúi kiadványai Wescott-Hort alapszövegként emlegetnek. Ezt a művet a keresztény egyházak felháborodással fogadták a szövegben található pontatlanságok, alap nélküli változtatások miatt. Tudománytalansággal, vagy éppenséggel tudományos perverzitással vádolták a két szerzőt. Olyan helyeken iktattak be ugyanis változtatást a szövegben az addigi alapszöveghez képest, melyre semmi tudományos bizonyíték nem volt. Ők próbáltak a véleményük szerint kellemes szöveget formálni, de ez eléggé balul sült el. Azt érdemes megjegyezni, hogy Jehova Tanúi szövegváltoztatásai nagyon távol álltak Wescottól és Horttól, mert nem használták ők sem a Jehova nevet, Krisztust Istenként írták le, valamint a szövegükben a jobb lator még aznap a Paradicsomba jutott - akárcsak a többi más fordításban. Azt is meg kell jegyezni, hogy Wescott és Hort is nagy tudású szakemberek voltak, akiknek hibáik teljesen más forrásból eredt, mint az Őrtorony-féle fordítás készítőié. Míg utóbbiaknál a megfelelő szakértelem hiányzott, addig Wescott és Hort a hitében, felfogásában szereplő elképzeléseiket, ideáikat vitték bele a szövegbe.

A kiadott művük hamar elfogyott és még 1881-ben sor került a második kiadásra. A mű népszerűsége miatt nem érte a szerzőket semmilyen egyházi szankció. Wescott 1890-ben Durham püspöke lett. Hort 1892-ben, 64 évesen, Wescott 1901-ben, 76 évesen hunyt el.

Wescott és Hort munkássága mögött ahogy említve volt, nagy befolyást gyakorolt a sajátos hitük. Ők azt vallották, hogy a Biblia nem tökéletes. Hittek abban is, hogy az elhunytakkal kapcsolatba lehet lépni, lehet hozzájuk imádkozni, látogatták is olyan társaságok összejöveteleit, mely ezzel a témával foglalkozott. Hort többször kifejtette, hogy nem áll tőle távol Darwin elképzelése (mely szerint Isten az első élőlényt teremtette, a többi abból fejlődött ki).

Ilyen előzmények után már érthető miért nem jelennek meg cikkek a Tanú-kiadványokban Wescottról és Hortról.