Ateisták, ha tudományosan igazolható lenne, hogy az Ószövetség Istene létezik, akkor megtérnétek hozzá?

Egy wicca válasza...

Elfogadnám, ha bizonyított lenne, de szomorú és csalódott lennék, szeretni nem tudnám. Ha előtte állnék, meg is mondanám neki, h nyissa ki a "szent" könyvét itt és itt, h mit csinált.

Az Ószövetségi Isten egy démonfajú köcsög.

Soha nem tudnám őt tisztelni. Megjátszani meg nem tudnám magam előtte, mert gondolatolvasó, ha jól tudom.

Hát akkor?

Nem ternek meg, tovabba sem lennek vallasos.

Viszont tudomanyos szempontbol kivancsi lennek a "mukodesere".

"Az Újszövetség alapján elég alapos okunk van azt gondolni, hogy a Szentháromság tagjai közül Jézus Krisztus az, aki beszél az Ószövetségben, ami azt jelenti, hogy ő azonos JHVH-val."

Hát zsidók ezt szerintem igencsak megkérdőjeleznék. Ha ez így van a zsidók miért utasítják el a szentháromságot és ragaszkodnak egy Istenhez?

# Dante, Mojjo, és sokan mások

Kicsit úgy érzem magam, mint azok az alaszkai aranyásók, akik több tonnányi föld és iszap átrostálása után találnak egy kevés aranymorzsát. Ha a vállalkozásukba befektetett tőkéjüket nem is fedezi, de legalább arra elég, hogy végre elhúzzanak melegebb éghajlatra a reumájukat napsütéssel kúráltatni.

Na kábé ilyen élmény, amikor itt a gyakorin, a trollok tengerén, és az önjelölt hittérítők vadászmezején, végre egy Dante-Mojjo párbeszédet olvas az ember. :)

Emellett pedig, ezt is meg kell hogy jegyezzem, Dantenak nem ez az első kérdése, amiről az jut eszembe, hogy "őrült beszéd, de van benne rendszer". Na persze ezt az idézetet nem egészen úgy értem, mint ahogy az eredeti shakespeari kontextusában értelmezendő, de mindenesetre jól hangzik.

Na de a fő kérdésre válaszolva. Természetesen tudva lévő, hogy tudományosan (mármint természettudományosan) Isten léte se nem igazolható, se nem cáfolható. A filozófiai istenérvek illetve istenérv-cáfolatok nem ez a kategória. Azoknak pro és kontra egyaránt van létjogosultságuk, de természettudományos igazolásnak/cáfolatnak "per definitionem" még létjogosultsága sincs.

Akár igazolható, akár cáfolható lenne Isten, máris nem lenne Isten - és itt most rögtön zavarba is jöttem. Én ugyanis spontán módon az újszövetségi (keresztény) Isten-képből indultam ki.

A kérdés viszont az Ószövetségi Isten-képre vonatkozik.

És itt rögtön külön kell választani két dolgot:

1) magát az Ószövetséget, és az abban megfogalmazott Isten-képet,

2) illetve az ószövetségi kor zsidóságának az Isten-képét, illetve nyugodtan használhatunk többesszámot: habár egy az Isten, de erről az egyetlen Istenről több, egymástól különböző képet őrzött a zsidóság.

Nanármnost, hogy a dolog mégse legyen ennyire egyszerű, magában az Ószövetség könyveiben is keveredik a "vegytiszta" ószövetségi Isten-kép, az ószövetségi kor zsidóságának számos Isten-képével. (Ez megint egy olyan pont, ahol a sola scripturából kiindulva még a legnagyobb jóindulattal, a legtöbb tudással és a legtisztább lélekkel sem lehet mit kezdeni.)

Anélkül, hogy ebbe mélyebben belemennénk, Ábrahám a hívő ember olyan prototípusa, vagy inkább archetípusa, amely hívő embernél senki nem lehet "hívőbb". Sem az előhírnök Keresztelő János, sem a tanítványok, az apostolok és evangelisták.

Durván leegyszerűsítve, Krisztus (többek között) oly módon teljesítette be a Törvényt és a Prófétákat (=Ószövetség könyvei), hogy személyes tanítványai eljutottak az Isten-hit "ábrahámi szintjére". Ezt a gondolatmenetet a theózisz, az "átistenülés" fogalma felé érdemes továbbragozni, de ezt itt csak jelzem, nem megyek bele.

Ugyanakkor persze számtalan más Isten-kép is kirajzolódik az Ószövetségben, ebbe sem megyek bele részleteiben.

Nem tagadom, hogy keresztényként (vagy olyasmiként) a mundér becsülete is kötelez, de ettől függetlenül is azt vallom, hogy a kereszténység Isten-képe nélkül nem lehet az Ószövetség Isten-képét is a helyén kezelni. (Ez tulajdonképpen már előbb is vallottam, mint hogy érdemben elköteleződtem volna a kereszténység mellett, ezt csak az ok-okozati viszonyok miatt említem, de nincs jelentősége.)

Talán banálisan hangzik, de mégis így van: az Isten azért testesült meg emberként, hogy helyre rakja a dolgokat, és a sok találgatás közül a próféták ihletett sejtései mellett tegye le a voksát, és mintegy pontot tegyen az I-re.

Szóba jött, Jézus és JHVH kapcsolata.

Nos az teljesen egyértelmű, hogy a patrisztika irodalma, azaz az apostoli hagyomány, az ószövetségi JHVH-t a a Fiúval, az Igével azonosítja, még emberi megtestesülése előtt. Két teológiai kifejezés van erre, az hogy "preegzisztens logosz" illetve "preinkarnáns logosz".

Véleményem szerint a második kifejezés a korrekt, az első kicsit félre visz, hiszen a Logosz létezni létezett, tehát egzisztált, csak éppen nem testesült meg, nem inkarnált. Mindenesetre a szerintem téves "preegzisztens logoszt" is ebben az értelemben használja néhány szerző.

(andrás)

"Nem. Olvastam az Ószövetséget. Nem tudnék megfelelni neki akkor sem, ha szeretnék.

Állatáldozatokat kíván bizonyos időközönként. Én nem tartok állatokat. Gondolom a vásárolt hússal nem elégedne meg, annak nem lehet úgy szétfröcskölni a vérét az oltáron, ahogy le van írva, hogy kell. "

A bűn miatt kívánt áldozatokat, hogy megtanítson minket, hogy a bűn vérontással, halállal jár. Az ószövetség oktató jellegű, akkor kapták a zsidók a törvényt. Pál mit tanít, miért volt ez? Hogy mindenki belássa, hogy bűnös és halálra méltó és Jézusra van szüksége ennek elkerülésére (megváltó). Ezért más jellegű az ó és az újszövetség. Úgyhogy az Újszövetséggel, Jézussal foglalkozz. Őt azért lehet szeretni, nem? És a jó hír Neked, valóban nem kell az "ószövetség Istenét" imádni.

(Bár ugyanaz az Isten).

A tanítás ma is folyik, láthatjuk a világban, hogy mi zajlik, milyen a bűn mélysége. Ha ezt elutasítod, akkor Jézushoz fordulsz. Folytathatnám ...