A Biblia (különösen az Ószövetség) is csak egy mitológia?

S az is érdekes, hogy a Római katonáknak azt a parancsot adták, hogy a eruzsálemi Templomot nem szabad bántani.

ennek ellenére még is beteljesült az amit Jézus mondott, hogy az imádat valamikori központja megszűnik létezni, mert más forrást választ Isten, és soha nem építik fel.

Valamiért az egyik "Kis katona" még is felgyújtotta a templomot, és az romba dőlt.

egyébként pedig az aki "hall" annak nem kell bizonygatni, mert lát is.

Szívesen:

Dániel 8, 9, fejezett ír erről a hatalmakról, a messiás ki irtásáról is, a következő hatalmakról, stb.s elmondja hogy melyik állat melyik ország királya.

A Történelem pedig igazolja ezt.

"Itt van mindjárt Görögország, Róma, Vagy az utolsó világhatalom, ami után nem lesz több, az Angol-Amerikai kettős világhatalom.

Dániel, csodálatosan írja le ezeket, és még be is azonosítja Őket."

->Csakhogy a szakemberek állítása szerint Dániel könyvét a Kr.e. 2. században írták, jövendölései tehát nem próféciák, hanem szépirodalmi alkotások. Késői keletkezését jelzi a héber kánonban elfoglalt helye is.

A kutatás jelenlegi állása szerint pedig a 2. illetve 7. fejezetben szereplő világbirodalmak eredetileg valószínűleg a babiloni, a méd, a perzsa, és a görög világhatalom. A vas és a cserép pedig a Nagy Sándor birodalmának széthullása után keletkező szeleukida és ptolemaida utódállamokat jelenti, akiknek a házasságkötésére egyértelmű utalást tesz az Ige.

Dániel könyve szerzője tehát a régmúlt és a saját történelmét írta meg látomásjellegű prófécia formában.

Dante

"Dániel 8, 9, fejezett ír erről a hatalmakról, a messiás ki irtásáról is, a következő hatalmakról, stb.s elmondja hogy melyik állat melyik ország királya."

->A 8. fejezet ugyanaz, mint a 7. csak a Jeromos kommentár szerint előbbinek valószínűleg más volt a szerzője, ezért vannak benne kicsit másként a dolgok. A 9. fejezetet pedig ma már a szakemberek közül senki sem értelmezi messiási próféciaként, általában a Makkabeus korra magyarázzák, a Fölkentben pedig III. Onias főpapot látják, akit IV. Antiochus Epiphanesz öletett meg.

Dante

Lehet, hogy nem volt egyértelmű: olyan jellegű próféciát kértem, amit ha i.sz.100-ban elolvasol a Bibliában, akkor a homlokodra csapsz, hogy: "AHA! Tehát 1250 év múlva ez fog történni Budán, X király udvarában!"

Még egyszer: 200 és 2000 KÖZÖTT beteljesült, EGYÉRTELMŰ próféciát!

Az egyértelmű azt jelenti, hogy egyféleképpen magyarázható.

Kedves Dante!

Akkor áruld már el nekem, hogy Jézus miért azonosította be magát a Dániel általad megjelölt fejezeteiben előforduló "Emberfia" kifejezéssel?

Kis segítség egy katolikus forrásból: [link]

Miért hivatkozott Jézus a nagy apokaliptikus beszédében erre a próféciára?

Máté 24:15, Márk 13:14

Nem mellesleg Huber Lipót katolikus kánonjogi teológus egyik legszebb írása: A MESSIÁS MEGJELENÉSÉNEK IDEJE DÁNIEL PRÓFÉTA SZERINT - amely bemutatja a Dániel 9. fejezetének az Úr Jézus Krisztusra mutató próféciáját.

Magyar nyelven is elérhető itt: [link]

Üdv. Péter

A Péter nevű felhasználónak írt válaszom:

Szerintem kicsit félreérthetően írtam ezekről a dolgokról, ezért most tisztázni szeretnék 1-2. dolgot:

Nem tudom, hogy neked az Ószövetséghez mi a viszonyod, nekem jelenleg két elvem van.

1. Az egyházatyák azt tanították, hogy az Ószövetséget az Újszövetségen keresztül kell leszűrni. Ez az értelmezési kulcs sokaknak a segítségére lehet, akik némely ótestamentumi szakaszokkal küzdenek.

2. Az Ószövetség lényegében előkép. Minden, ami benne van abban a gyűjteményben - keresztény szempontból - Krisztusra mutat előre (Jn 5,39). Az összes valláskutatásnak, filozófiának, és teológiai vitának semmiféle jelentősége nincs, ha ezt nem vesszük figyelembe. Dániel könyvéhez is így érdemes közelíteni: keresni benne Krisztust, a megtestesült, mindenható Istent.

Ha jól emlékszem, az egyházatyák is így közelítettek a könyvhöz: Szent Jeromos a 2. fejezetben lezuhanó követ Jézussal azonosítja, és azt mondja, hogy Dánielnél jobban senki nem beszél Krisztusról. Aranyszájú Szent János a 3. fejezetben szereplő "Istenek fiában" is Krisztust látta. Tehát összegezve: nem vonom kétségbe, hogy Dániel beszélne Krisztusról!

Akár a 9. fejezet "Felkentje" is lehet Krisztus, de itt adódik a kérdés: Hogyan tekintsek a 9. fejezet próféciájára?

1. Klasszikus messiási prófécia (mint pl a Mik 5,2)

2. Előkép? (Mint pl. a 22. zsoltár).

Ez az, ami nem tisztázott. Huber Lipót atya kommentárját már korábban olvastam, ő klasszikus messiási próféciaként értelmezi. A mai kommentárok szerint pedig a Felkent fejedelem az III. Oniás főpap, ebben az esetben előkép jellegű próféciáról van szó. Kinek van igaza? Úgy látszik, az Egyház sem tudott megfelelő döntést hozni ebben a kérdésben, mert a SZIT Biblia kommentárja úgy emlékszem hozza mindkét magyarázatot, majd a végén hozzáteszi: az Egyház erről a jövendölésről nem adott ki hivatalos magyarázatot.

Dániel könyve értelmezésének megoldását - azon kívül, hogy figyelembe vesszük az egyházatyák magyarázatait - abban látom, ha megkíséreljük feltárni ennek a könyvnek a történelmi hátterét, és rekonstruálni, hogy mi lehetett a szerző eredeti szándéka, ez azonban nem egyszerű, mert messze vagyunk az időben. A bibliatudomány azonban fejlődik, így előbb-utóbb valószínűleg egységre fog jutni benne a szakma.

Üdvözlettel,

Dante

Közben mindenről beszéltem, csak a kérdésedről nem, elnézést, válaszolnék a kérdésedre, ami így szól:

"Miért hivatkozott Jézus a nagy apokaliptikus beszédében erre a próféciára?

Máté 24:15, Márk 13:14"

->Én abból indulok ki, hogy a 9. fejezet próféciája korábbi eredetű lehet. A megfogalmazás és a visszautalás alapján célszerű a dánieli eredetet feltételezni, itt a makkabeusi kori keletkezés számomra kizárható.

Én úgy gondolom, hogy a "pusztító utálatosság" (vagy "vészt hozó undokság") kifejezés a makkabeus korra vonatkozik, figyeld meg a szóhasználatot dánieli és a makkabeusi szóhasználatot:

"...a templomban vészthozó undokság lesz,

és véges-végig megmarad a pusztulás.«" (Dn 9,27/b)

"A száznegyvenötödik esztendőben, kiszlev hó tizenötödik napján Antióchosz király vészthozó undokságot épített Isten oltárán, és köröskörül Júdea minden városában is emeltek oltárokat.." (1Makk 1,54)

Ez alapján számomra nyilvánvaló, hogy a jövendölés elsődlegesen a makkabeus korra érvényes.

Jézus véleményem szerint tehát előképként használta ezt a próféciát, vagyis a makkabeusi krízis valamit előrevetít.

Üdvözlettel,

Dante