Istent nem érdekli az emberi élet?

Az ószövetségi teremtéstörténet állásfoglalás a régebbi mitológiai világképpel szemben. A zsidóság története hajnalától kezdve sajátos - a környező népek politeizmusától (sokistenhitétől) eltérő - egyedülálló világképet alakított ki öncélú értelemben, amely az egyistenhiten, a monoteizmuson alapult.

Ha az emberiség valóban rátalálna a vallási ideológiákban a teljes és abszolút igazságra, akkor nem védené fanatikusan, mert bizony a fanatikusság pont, hogy a bizonytalanságot világítja meg. Az abszolút igazságot nem kell bizonyítani, hiszen ellentéte sincs, ezért nincs mit fanatikusan elutasítani. Az igazság ellentéte nem létezik, mivel a hazugság eleve nem lehet valódi.

Mellesleg minden vallás valamilyen szinten a bálványimádatról szól, ugyanis a jelképek is bálványoknak minősülnek, tehát egy kereszt, egy hexagram, vagy egy csillagos félhold is bálvány, akárcsak egy Buddha szobor, vagy egy megfeszített Krisztus.

A vallásos istenhit számomra felfoghatatlanul gyenge alapokon áll, és ezer sebből vérzik mivel Isten létét logikai úton sem bizonyítja, a szubjektív látomások, vélemények nem számítanak bizonyítékoknak! Semmivel nem lép kölcsönhatásba, semmi sem utal rá amit a természeti törvényekkel ne lehetne megmagyarázni, vagy ne lehetne logikus magyarázatot találni rá.

A keresztények Istene, aki meg tud haragudni emberekre, de egyben a világ teremtője/irányítója és egy egész Univerzumot teremtett a semmiért a semmiből, (előtte azonban saját magát varázsolta elő egy másik dimenzióból), hogy aztán egy kis szegletén kialakuló apró fajnak egy primitív törzsébe prófétákat küldjön? Aztán feláldozza magát önmagának, hogy megbocsásson egy régebbi bűnt olyanoknak, akik azt nem követték el. Ennek semmi értelme. Aki szerint ez nem nevetséges, az egyszerűen mentálisan hátrányos helyzetű, már bocsánat.. Gyakorlatilag 100%-ot adok rá, hogy a kereszténység nem igaz. Iszlám pepitában ugyanez, emberi kitaláció, nem tudnék annyi 0-t írni a 0,0..001-be, hogy kifejezze az igazának a valószínűségét.

Végül meg ha esetleg valamiről nincs semmi megfelelő tudás, vagy elmélet, esetleg hipotézis, akkor indokolt beismerni azt, hogy nem tudjuk mi az, vagy mi okozza.

Szervusz.

Nem kifordítani akarom a kifejezést. Részben igazad van.

Személy szerint nem szeretem a vallás szót, mert rossz múltja van ennek a kifejezésnek, és így mindenkit egy kalap alá vesznek ha erről beszélünk.

ez olyan mit az uralom szó.

az uralom negatív jelentéssel bír az emberek által gyakorolt hatalmak miatt.

Szerető Istenünk nem ilyen uralmat, vagy hatalmat fog gyakorolni.

Kérdező, te nem vagy jó kereszténynek.

Azok nem agyalnak ennyit, csak birkaként hisznek. :D

Sokszor két, egymásnak ellentmondó dolgot is.

Túl sokat gondolkodsz.

Ez gyakran előforduló kérdés, hogy miért vár el tőlünk Isten megbocsátást, ha Ő közben bosszúálló.

Miért zárják börtönbe a gonosztevőket, mikor a személyi szabadság korlátozása bűncselekmény? Vagy ahol van halálbüntetés, ott ki is végezhetik az elítélteket.

Azért, mert mások az egyén jogai, és mások a közösség jogai. Nyilvánvalóan a közösség joga előbbre való, mint az egyéné. Felsőbb érdek. Ugyanígy más az ember joga és más az Istené.

Lehet ez ellen zúgolódni, de Isten szemében kollektív bűnösség is létezik, és egyéni bűnösség is egyszerre.

Viszont mindig fent van tartva a kegyelem lehetősége, csak tudni kell időben élni vele.

Nem vagyok vallásos, de tulajdonképpen van értelme annak, hogy ha van Isten, akkor így megfelelő számára a világ.

"akár teremthetett volna 144000, vagy amennyi kell, Jehova tanúja típusú, vagy másmilyen, de neki megfelelő lelket, oda, abba a másik világba."

Pont, hogy nem. Szabad akaratot adott az embernek, ha olyanra teremtette volna őket, mint amit ő akar, akkor nem lettek volna többek előre programozott gépeknél. Viszont az a lényeg, hogy saját döntésednek kell lennie, hogy neki tetsző életet élsz vagy ilyesmi.

A halál pedig miért is számítana most neki? Ott van a Bibliában, hogy aki hisz benne, az fel fog támadni. Tehát a mostani halott állapotuk csak átmeneti állapot.

Ez a kérdés is, mint ahogy itt nagyon sok, Istenről egy helytelen ábrázolásra, helytelen elképzelésre alapozott. A keresztények jobb híján átvették a zsidó vallás tanítását, ábrázolását Istenről, a Bibliát, melyet Jézus tanításával bővítettek. A Biblia Istent úgy ábrázolja mintha egy személy, egy jóságos, néha szeszélyes, valaki lenne, néha mint egy hatalmas szörnyeteg.

Jézus tudta, hogy Isten nem egy ilyen valaki, nem egy személy, hogy Isten egy személynél minden tekintetben végtelenszer több, nagyobb hatalmasabb, bölcsebb, stb., stb. A nehézség ott adódik, hogy mi egy ilyen lényt nem tudunk elképzelni anélkül, hogy egy valakire, egy személyre gondolnánk.

Ehhez hozzájárul az is, hogy Isten mindennek ellenére válhat nekünk személyessé, mint ahogy Názáreti Jézusnak személyessé vált, aki őt Mennyei Atyának nevezte és úgy is szólította, tudva, hogy saját isteni kilétével van dolga.

Nem úgy van tehát, hogy Istent nem érdekli az emberi élet, hanem Isten az emberi élet, és minden más élet, Isten a teljes lét.

Könnyebben megértjük ezt, ha úgy képzeljük el, mintha Isten egy önfejlesztő ihlet lenne, minden ismeretnek, minden tudatnak, minden hatalomnak, minden bölcsességnek minden szeretetnek oka, kezdete fenntartója, kimeríthetetlen forrása mindennek – az Eredeti Ihlet; mint egy mindenható törvény, a vezérlő Alapelv mindenben.

Istent nem az ember találta ki, csak a rengeteg hiányos és téves elképzelést róla. Isten nem teremtett semmit, hanem mindenné fejlődött: Isten a vezérlő alapelv mindenben; mindenhatósága nem azt jelenti, hogy mindent megtehet, hanem mindenre kihat, mindenütt és mindenkor jelen van, az ihlet ugyanis nincs se időhöz, se helyhez kötve.

Fejleményei szükségleteikhez és képességeikhez mérten hozzáférhetőséggel rendelkeznek az isteni forrás minden kiáradásához. Az ember, mint Isten legelőbbre haladt fejleménye itt a Földön értelmi képessége révén szinte korlátlan hozzáférhetőséggel rendelkezik az isteni forrás minden áldásához.

Helytelen dolog Istent vádolni a bibliában olvasható dolgokért, a biblia, főleg az Ószövetség értelmezésre szorul.

@06:02

Maximum a kis szektások azok, akiknek nem szokások gondolkodni, csak biraként hisznek.

A valódi kereszténységnek elég nagy gondolkodói voltak. Ilyen nagy gondolkodó volt Georges Lemaître katolikus pap is, aki elsőként vezette le a táguló világegyetem modelljét.

Üdv,

Dante

#12 opendoor

Azért írtam mert akaratlanul is félrevezetheted az embereket ezzel. Persze van negatív jelentése is. De akár az isten szónak is van, ott is egy kalap alá vehetik az embert könnyen.

Én arra biztatnálak hogy a "vallásodat" büszkén vállald fel mint vallás. Ha őszintén hiszel benne.

Namost néhány alapvető gondolat a bibliáról. Először is, a biblia kettős teremtéstörténettel indul. Az egyikben Isten teremti a világot és benne az emberpárt, mindnek a végén visszaigazolva, hogy amit teremtett az jó. Tehát alapvetően a világot jónak teremtette.

A második teremtéstörténet az kb. az elsőnek úgy a közepe táján kezdődik. És itt az ember teremtése ketté válik és külön teremti meg a férfit és a nőt. Ezzel együtt pedig az itt élő emberpár többször is találkozik fizikai személyében az "Istennel".

Namost, ügyesen van fogalmazva, hogy csak az értelem által fogható fel, hogy itt nem egy teremtésről van szó, hanem egy teremtésről, és egy a teremtésbe beleavatkozásról.

És itt már eleve a két "Isten" fogalom különválik. Hiszen az első teremtés történetben, mindig visszaigazolást kapunk, hogy amit teremtett az jó, és jól is működik. Ellenben a másodikban ő maga mondja ki, hogy nem jó és elromlott. Az első azzal zárul, hogy megáldja a Földet és benne az embert. A második azzal zárul, hogy megátkozza a Földet és benne az embert.

Ezt a kettős teremtést tovább igazolja az, hogy a további történetekben, többször is felbukkan az, hogy már léteznek a Földön más helyeken élő emberek és civilizációk. Hiszen, amikor Káin megöli testvérét, akkor ő is elmenekül és érdekes módon emberekbe botlik.

De milyen érdekes, hogy az aki testvérét öli, életben marad, és "Isten" nem hogy elpusztítaná, hanem még megátkozza (vagy épp megáldja), hogy ne is bánthassa senki. Így megy és a gyilkosság, irigység és a hazugság magvait elveti a jó teremtésben.

---

Jézusnak van egy tanítása, melyben elmondja, hogy volt egy jó gazda (Isten), aki kiküldé az ő munkásait, hogy vessék el a búzát. Azok meg is teszik, ám éjjel, amíg azok aludtak, a gazda ellenségei bevetették azt konkollyal. Ám ezt csak akkor vették észre a munkások, amikor a búza is és a konkoly is megnőtt. És szaladván a jó gazdához kérdik, mitévők legyenek, szakítsák e ki a konkolyt?

De a jó gazda azt mondja, ne tegyenek semmit, majd ha a búza is megérett és a konkoly is megérett, akkor magától meghasonul mindkettő. És amikor majd eljön az aratás a búza külön lesz választva a konkolytól.

---

A te aggályaid és kérdéseid is ebből erednek. A hasonlat nyilván nem csak az emberre vonatkozik, hogy van köztünk búza is és konkoly is, hanem a tanításra is, van közte igaz szó és van közte hamis szó is.

---

Aztán folytathatnánk mindezt azzal, hogy Ábrámot milyen "Isten" hívja ki Úr városából és kéri arra, hogy hagyja el magát az Úr városát. És igen, lehet itt is becsukni szemeket és füleket, de ez akkor is azt fogja jelenteni, hogy Ábrám elhagyja az urat.

És milyen érdekes, hogy Ábrám ez után megfosztva az ő belső énjétől, hisz abszolút hűséget kell fogadnia, hirtelen az Ábrahám nevet kapja. Már csak külsejében az aki volt.

Aztán persze amit tesz, nyilván erkölcsi kérdéseket fog felvetni.

---

No, egy ilyen világba és erkölcsiségbe születik bele Jézus, aki az eltévedett embereket igyekezett megtéríteni, jobb útra terelni.

Kérdés sikerült e?

Egyébként ajánlom figyelmedbe: Jézus vagy Mózes illetve Jézus vagy Pál című igen érdekes olvasmányokat.

[link]

[link]

---

Anonymus