Mi a jó ebben a korlátozott emberi életben?
Jövőre negyven leszek, és egyre gyakrabban eszembe jut ugyanez, amit vázoltál. Szeretek élni, meg van egy 10 hónapos szép kislányunk, sok öröm van ugyan az életben, fiatal vagyok még, de tényleg botrányosan rövidnek érzem azt ami kiméretett az embernek. Úgy eltelt az idő, szinte tegnap lettem felnőtt, és tessék, itt vagyok a közepén - jó esetben!
Persze a hit jelenthet egy megoldást, csak nekem a nevével van gondom mindjárt: hit. És ha mégsem úgy van, ahogy hiszik?
Persze egyáltalán nem zárható ki, hogy van valami odaát, de ez, az itteni, mostani életünk mindenképp véget ér egyszer, és ez mindenképp veszteség, és valahogy engem kevéssé vigasztalna, hogy akkor majd angyalok között fogok hárfázni, vagy épp egy másik dimenzióban leszek szellemlény, vagy pedig a lelkem egy indiai maharadzsa újszülött csecsemőjébe száll. Ettől az életemtől, a szeretteimtől mindenképp elszakadok. Sosem látom őket többet.
Az, hogy igazságtalannak érezzük, hogy így van, és ennyi az egész, abból még nem következik, hogy bármi is van odaát. Jó lenne (?) ha lenne, de az is lehet, hogy semmi sincs. Hiszen a születésünk előtti időkre sem emlékszünk. Nem volt semmi - lehet, hogy nem is lesz semmi. Egyszer mindannyian megtudjuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!