Miféle isteni jogszerűség az, hogy Ádám bűnéért egy egész emberiség vált átkozott elítéltté?

Ha az én patyolat tiszta lakásomba a szeretett gyermekem betrappol engedetlenül nyakig sárosan és körbeugrál és körbedobál mindent, mert azt hazudta neki valaki neki, a kis naivomnak, hogy ez mekkora poén, akkor nem csak ő lesz sáros, hanem minden és mindenki körülötte. A szülői szeretet az, ha én takarítok ki helyette, mert tudom, hogy csak átvágta az a nyomorult hazug.

De ezt drasztikusabban is el tudom mondani, de szerintem aki érteni akarja, az érteni is fogja.

"A teremtes es a bunbeeses tortenete nem jelkepes tortenet, hanem egy valoban megtortent esemeny."

->Egy hiszékeny embernek elfogadható ez a válasz, de egy racionalistának nem. Ha azt mondod, hogy a teremtés és a bűnbeesés valóságosan megtörtént, akkor be kell tudnod bizonyítani tudományosan. Jelen állás szerint a kutatás alapján semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy a szöveg történelem akar lenni, annál több bizonyíték van viszont arra, hogy mitológia. Ezzel senkinek sincs semmi baja, csak a Bibliát teljes egészében történelem- és természettudományos könyvként kezelő fundamentalistáknak okoz problémát. Nem gondolkodtál el még azon, hogy mi lenne, ha legalább egy hónapra félretennéd az Őrtorony fundamentalista magyarázatait, és megismerkednél a modern bibliatudomány eszközeivel, illetve eredményeivel?

Kezdésnek ezt a könyvet ajánlom:

[link]

Dante

Kedves kérdező!

Isten nem büntet, ezt tévesen tanítják a különböző speciális keresztény vallások.

Jézus egyértelműen és szó szerint tanította tanítványait az újból és újból történő testbe születésre Illéssel kapcsolatban. Keresztelő János valójában Illés volt az előző életében.

Ebből egyértelműen következik, hogy mindenki csak azért a bűnéért felel, amit ő saját maga követett el, előző életeiben.

Ezért teljesen jogos az a felvetésed Isten becsületével kapcsolatban, hogyan büntethet mások bűnei miatt.

Ádám és Éva története a Te személyes bűnbeesésedet írja le, általános formában. Így vagy úgy, de ezt a bűnt mindenki elkövette, aki itt él a földön emberként. Csak könnyebb ennek a felelőségét áthárítani Ádámra és Évára, mint beismerni, pedig ez nem más, mint a felelősség elhárítása:

Ádám: nem én vagyok a hibás, hanem az Éva.

Éva: nem én vagyok a hibás, hanem a kígyó stb….

Keresztény XY: nem én vagyok a hibás, hanem Ádám és Éva stb…

A keresztény vallások egy olyan istenképet erőltetnek amely: gonosz, bosszúálló, és irgalmatlan, ami teljesen ellentétes azzal az Istennel, akit Jézus mutatott be.

De Jézus óta tudjuk, hogy az Isten nem ilyen, nem gonosz, nem bosszúálló, hanem irgalmas, és megbocsátó. Mindenki csak saját magának árt, akkor amikor vétkezik.

A helyes megfejtés az, hogy ez az egész csak mese és nincsen semmiféle hókuszpókusz, ezért kár is komolyan venni.

Csak egyesek nem bírják elfogadni, hogy nincsen semmiféle természetfeletti, a világunk pedig szürke törvényszerűségekre épül és nincs benne semmiféle színes varázslat meg abrakadabra.

Egy zsidó mítoszt nem kell komolyan venni, emberek írták, ihletettségről szó sincs.

Akkoriban az volt a szokás, hogy ha elkövetett valamit az illető, az utódai is viselték a következményét.

"...mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyűlölnek..." (5Móz 5:9)

De ez teljesen emberi gondolkodásra vall. Ha létezne egy isten, aki valóban kegyelmes, az megbocsátana, és nem büntetné az embert fölöslegesen.

"De letezik Isten!!!"

Hisztizel, mint egy gyerek.

"De ééén akkor is azt a kisautóóót akarooom!!!"

Nagyon viccesek vagytok haha!

Isten letezik es a TI bajotok lesz ha az utolso iteletkor csattan az ostor!

Az eredendő bűn kapcsán teológiai szempontból azt kell megérteni, hogy ez nem egy "egyszeri bűn." Egyszeri bűn: almát lopni. Ez egy egyszeri bűn, ezt emberi törvények alapján lehet egyszeri büntetéssel sújtani.

A bűnbeesés ennél sokkal bonyolultabb dolog, aminek a megértésében sokan leragadnak azon a ponton, hogy az első emberpár levett egy gyümölcsöt egy fáról, elfogyasztották, pedig Isten ezt megtiltotta, ÉS EZÉRT MEGBÜNTETTE ŐKET ISTEN, meg velük együtt minden további nemzedéket. Ennek a történetnek van egy mögöttes tartalma: nem gyümölcs lopás történet Isten kedvenc fájáról! A "bűnbeesés" történetének igazi értelme, hogy az ember fellázadt Isten rendelése ellen, és hajlott a Sátán lázító szavaira: miközben volt egy egyértelmű utasítás Istentől, az ember tulajdonképpen elhanyagolható hezitálás után végrehajtotta a Sátán ezzel ellentétes utasítását, annak reményében, hogy majd ettől szebb, okosabb, hosszabb életű (örök életű) legyen. Nem tudjuk pontosan, hogy mit kellett tenni, de az biztos, hogy ez nem csak egyszerűen egy cselekvés volt, ami után Isten megbüntetett minket: egészen bizonyos, hogy maga a cselekvés már eleve megrontott minket, bármi volt is az. Erre utal az, hogy a "tiltott gyümölcs" fogyasztásával az ember a jónak és ROSSZNAK tudásához jutott. Máshol már leírtam, hogy a jónak tudásával az ember, aki korábban Istennel járt abban az értelemben, hogy Isten akarata szerint és rendelése szerint cselekedett, birtokában volt a jónak tudásával. A Sátán gyakorlatilag csak a ROSSZNAK tudását tudta felajánlani az embernek, amivel nyilvánvalóan megtévesztette az emberiséget. Bármi is történt ekkor az emberrel, az a valami (hívjuk most csak a ROSSZNAK TUDÁSÁNAK) megrontotta az embert.

Látszólag erre jött az isteni igazságszolgáltatás és ítélet, de valójában Isten a következménnyekkel szembesítette az embert. Az isteni ítéletet így is lehet dramaturgizálni:

>>> Ember, meg lettél rontva, a részeddé vált a rossz. Ebben az állapotodban nem maradhatsz a közelemben, mert az én közelségem nem viseli a gonoszt, ezért elemésztene. Ezért el kell hagynod az Édent, és a Földön kell járj, ahol már élvezed a védelmemet, ahol szembesülnöd kell a szenvedéssel, a betegségekkel, a katasztrófákkal, és saját bűnös természeted minden következményével, amivel kárt okozol a természetben és amivel kárt okozol majd embertársaidnak.<<<

Az ember ebben a megrontott állapotában alkalmatlan arra, hogy visszatérjen Isten környezetébe. Mi keresztények kisebb-nagyobb különbségekkel, de azt valljuk, hogy erre alkalmassá csak Jézus Krisztus által válhatunk, akit ha elfogadunk Megváltónknak, és akinek kezébe ajánljuk sorsunkat, akkor halálunk után újrateremt egy olyan állapotban, amiből már hiányzik ez a megrontottság, és a megrontatásunkkal együtt a romlandóságtól sem kell többé tartani. Amit a nem hívők ítéletnek látnak, az egy hívő szemében a saját tudatlanságunk és Istentől való elfordulásunk következménye, amiből az Istennel kötött új szövetséggel szabadulhat az ember, Jézus Krisztus által.