Véleményetek szerint miért van az, hogy az emberiség egyik része hisz Istenben (vagy valami hasonlóban), másik része pedig nem?

Az is érdekes hogy sok nagy tudós is, akik egyre mélyebbre ásták magukat a tudományokban egyre jobban arra halottak hogy van a természet felett egy "intelligens tervező", mert egyre jobban látták a világ összetettségét, ami aligha jött volna létre véletlenek sorozatából.

Szerintem aki elgondolkozik a dologról az felállít egy teóriát magában hogy Isten, vagy tudomány. Mármint a nyugati világban. A Közel-Keleten ilyen szabadon nem lehet vàlasztani, ott hinni kell Allahban, nincs olyan hogy nem.

Európa a legfejlettebb ebből a szempontból: itt már lassan felnőnek az emberek.

Felnőtt ember pedig nem hisz a Télapóban.

2 látszólag egyforma ember között pedig az adottságuk a különbség. Van olyan, akinek eleve nagyobb hajlama van a hitre, másnak kisebb.

Az, hogy vannak akiket elég erősen beleneveltek ebbe, vannak akiket meg nem. A vallásra hagyományként, nem gondolkodás eredményeként kell gondolni, és akkor azonnal van értelme mindennek. A hívők nem eldöntötték hogy hívők lesznek, hanem úgy tanulták, mint te azt hogy ne rágj meg mindent kiskorodban. És ezért ma nem rágsz meg mindent, és soha nem gondolkodsz rajta, hogy lehet kéne. Ilyen a hívő is, hisz mert nagyon kis kora óta nagyon erősen beleégették hogy ő keresztény, és ugyanúgy ahogy neked sem egy nagy kérdést, hogy megrágd-e a laptopodat, nekik sem kérdés hogy hisznek-e. Csak úgy hisznek mert mindig is hittek és kész. És vannak, akiknél meg ez a kondicionálás nem történt meg, vagy nem volt elég sikeres. Ők meg nem hívők.

Szóval ez egy olyan hagyomány, mint hogy az egyik családban le kell venni a cipőt a házban, a másikban meg nem. Csak ha hatalmat kapnak azok, akik szerint nem kell levenni a cipőt (=a vallások és követőik), akkor brutálisan elnyomják a másik oldalt.

"ha személy szerint engem kérdezel, inkkább hiszek a szájhagyománynka, meg egy 2000 éves könyvnek, mint egy alkoholista látomásainak (Darwin)."

Szóval neked lényegtelen a bizonyíték, és még hangoztatod is. Bravó. Komolyan, hogy lehet valaki annyira hülye, hogy Darwin személyes karakterisztikáit hozza fel az evolúció ellen? Ez nem szimplán hülye, ez már különleges hülye. A BIZONYÍTÉK miatt igaz az evolúció, nem Darwin miatt.

"Az is érdekes hogy sok nagy tudós is, akik egyre mélyebbre ásták magukat a tudományokban egyre jobban arra halottak hogy van a természet felett egy "intelligens tervező", mert egyre jobban látták a világ összetettségét, ami aligha jött volna létre véletlenek sorozatából. "

Ennek a megfogalmazása elég érdekes. Ha a "sok" és "nagy tudós" fogalmakat elég tágan értelmezzük, akkor technikailag igaz. De még véletlenül sem fogalmaztál meg egy olyan állítást, hogy a tudományos műveltséggel nő a vallásosak aránya, merthogy nem nő, hanem drasztikusan csökken. Statisztikailag annál alacsonyabb a hívők aránya, minél magasabb tudományos fokozattal és ismeretekkel rendelkeznek. Amit mondtál, az technikailag, megfelelő értelmezést használva nem feltétlenül hamis, csak éppen rendkívül félrevezető. Szóval most akkor vagy tök véletlenül fogalmaztad meg úgy, hogy igaz legyen csak épp teljesen hamis dolgokat is sugalljon, vagy tudtad hogy számotokra negatív a valóság, és ezért direkt választottál egy rosszindulatúan félrevezető megfogalmazást.

Persze nem látok bele a fejedbe, csak tippelni tudok.

A tény az, hogy minél jobban ért valaki a tudományokhoz, annál kisebb eséllyel hívő.

pl: [link]

[link]

Szóval biztos igazad van, és volt "sok" "nagy tudós", akikkel ez megtörtént, de ők statisztikailag észrevehetetlenek azok mellett, akikkel ennek az ellenkezője történt. Megnézték hogy működik a világ, és látták hogy nincs benne szükség semmilyen istenre. És ha jól tippelek, akkor ezt pontosan tudtad, és mégis próbáltad ennek az ellenkezőjét sugallni pusztán azért mert valahogy a hívőknek mindig olyan jól esik félrevezető vagy hazug állításokat terjeszteni. Persze lehet hogy tévedek, és nem tudtad, de nekem mindig nehezemre esik elhinni, hogy pont véletlenül a megfelelő helyeken sikerült pont kellően homályosan fogalmaznod mindenféle hátsó szándék nélkül.

Az előző válasszal nagyjából egyetértek. Digo te sokadszorra hangoztatod ideádat, pedig már többször szóltam, félreértetted. Azok a tudósok egészen mást értettek ez alatt, mint te. Nem szeretnék a részletekbe menni (hogy legyen mit félreértened), de ők (a valódi nagyok) soha nem mondták, hogy a világ bonyolultságából isten léte következik. Inkább valami olyasmit, hogy ekkora bonyolultság már legalább annyira "szent", mint hívőnek isten. A "mintha" egy rendkívül fontos szócska ez esetben.

Kérdező, a világ mindenkori embereit rengeteg tényező befolyásolja. Ma már (nagyjából) tudjuk, amit genetikának hívunk, az lehetőségek bonyolult ötvözete, amit a környezet aktivál. Elsőnek nyilván az anya, már akkor, mikor az utód még a méhében van. Aztán a legszűkebb, később táguló környezete, az egyed tapasztalatai, amelyek egy részéből (a könnyebbség kedvéért) megszokás lesz. Ez is egy strukturált, többrétegű valami. Egyes megszokásokról le tudsz mondani, másokról nem. De még ebben is szerepe van a környezetnek. Lásd, a dohányzásról egyesek csak segítséggel tudnak (de úgy tudnak) leszokni. Mások úgy se. Nincs elég motivációjuk.

Viszont a hitet ezzel mégse indokoltam. Ehhez a személyiség, az ember legfontosabb alaptulajdonságai kellenek. Sőt, nem is az emberé, az élőé. Az ember ebben csak gondolkodási képességében különbözik. És ez az erő az életösztön. A tudatos agy (de csak az) figyeli környezetét, és úgy reagál, ami optimális a z életben maradáshoz. Csakhogy kevés ismerettel, sok és összetett ingerek esetén az agy megbolondul, mert nem tudja feldolgozni a hatásokat, így választ se tud adni. Ezt az állapotot közkeletűen bizonytalanságnak hívják, persze a jelenség bonyolultabb, mint köznapian a bizonytalanságot képzeljük. Az életösztön a bizonytalanságot mindenképpen le akarja küzdeni. Erre az idők során kétféle válasz alakult ki. Az egyik (az erősebb, magabiztosabb, nyitottabb, kíváncsibb) fajta igen erős késztetést érez magismerésre. Mániákusan keresi a válaszokat. Hogy ez mennyire így van, figyeld meg: a tudós társadalom nagy része pocsék érdekérvényesítő. Nem (nagyon) érdekli fizetés, körülmény, csak az, ami a tevékenységéhez kell. Nevezik elhivatottságnak, mániákusságnak, zseninek, őrültnek, ki milyennek látja. Valójában - talán tudat alatt - az életösztön motivál: megismerni mindent, hogy ne kelljen félni, bizonytalannak lenni.

Aztán van egy másik fajta, nem rosszabb, nem jobb, csak más. Ő kevésbé nyitott, kevésbé kíváncsi, de egyáltalán nem kevésbé fél és utálja a bizonytalanságot. És ekkor jön a zseniális felismerés: legyen isten, a mindenható. Akkor viszont minden felelősség a nyakába varrható. Azért halok meg, mert ő akarja. Azért nehéz a sorsom, mert nem tettem eleget kívánságainak. A problémát már nem nekem kell kezelnem. És ez a paradoxon megoldja a félelmet, bizonytalanságot. "Szabad" tudatlannak lennem, majd isten megteszi, amit kell, megvéd, büntet, stb.

Ezek a kezdetek. Aztán mindennek intézményesülnie kell valahogy, a munkamegosztás hamar megkezdődött. Lettek papok, sok egyéb hasznos dolog is kiderült, a lényeg, hogy ez mára intézményrendszerré alakult, és lett a kifinomult, bonyolult vallás, szertartásokkal, dogmákkal. A dogmák szerepe nem annak betartása, hanem az "örökkévalóság" szimbólumai. Az isteniség megtestesülései. Ezért, és nem a tudományellenesség miatt ragaszkodnak hozzá az intézményrendszer vezetői. És akkor még egy sor egyéb tulajdonságról nem is szóltuk.

Van tehát két irányzat, két válasz az alapproblémára, a tudáshiányra, bizonytalanságra, életösztönre. Mindkettő rendszeré vált, versenyez is bizonyos értelemben, hiszen mára az "elfogadottság" mértéke a követők létszáma. Mert mi más lehetne a mérőszám,amit mindenki elfogad? Tudják, hogy ez rossz mérőszám, de megtartják, mert nem tudnak jobbat.

És mindez csak egy erősen leszűkített vázlat, ezer ponton beleköthető, mert nem írható le, pontosan miként kell érteni. Így aztán (jó esetben) mindenki saját ismereteivel méri, vagy jobb híján csepüli, ennyi telik tőle. Ez sem neki róható fel. Viszont nemhogy itt, az élet más területén sincs lehetőség ezt kifejteni. Nem tudjuk feloldani azt az ellentmondást, hogy sok kötet kéne hozzá, amit viszont terjedelme miatt nem olvasnak el. Marad az örök vita, mert a hit és tudomány örök és örök vitára kényszerített. Jól van ez így.