Isten (JHVH) teremtett mindent, vagy csak a szép és jó dolgokat?

21:19-es válaszoló!

A próféciáknak van értelme, hiszen Jeruzsálem Kr.u. 70-es pusztulásakor az a tény, hogy egy keresztény sem veszett oda, a próféciának volt köszönhető. Kb. 40 évvel korábban ugyanis Jézus Krisztus megjövendölte Jeruzsálem pusztulását, és ezzel figyelmeztette a hívőket. A keresztények emlékeztek erre, és elhagyták a várost még annak pusztulása előtt. Tehát a prófécia életet itt életet mentett.

Én nem gondolom azonban azt, hogy Isten közvetlenül beavatkozna mindig a földi történelembe, azt viszont igen, hogy ellenőrzése alatt tartja a történelmet. Például a fenti próféciánál maradva az Mt 24. és az Lk. 21. fejezetében Jézus elmondja Jeruzsálem pusztulásának az előjeleit. Említ járványokat és földrengéseket is, de azt nem mondja, hogy ezeket közvetlenül vagy az Ördög vagy pedig Isten idézné elő. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy - hívő szempontból - Isten ezekről tudott.

Dante

"A próféciáknak van értelme, hiszen Jeruzsálem Kr.u. 70-es pusztulásakor az a tény, hogy egy keresztény sem veszett oda, a próféciának volt köszönhető."

Történelmileg egyáltalán nem tény ez, sőt, nevetséges és valószínűtlen túlzás, tekintve, hogy lényegében lemészárolták a várost.

A gonoszt nem Ő teremtette? Nem. A gonosz egyszerûen Isten jelenlétének hiánya.

Isten nem teremtett gonoszságot. Az igazság vagy a szeretet olyan erények,

mint a hõ és a fény. A gonosz egyszerûen egy állapot, ahol Isten nincs jelen,

mint a hideg hõ nélkül vagy a sötétség fény nélkül.

„Voltál felkent oltalmazó Kérub” (Ezékiel 28:14). „Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben…, rakva voltál mindenféle drágakövekkel…, és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon,amelyen teremtettél. … Feddhetetlen voltál útjaidban attól a naptól fogva, melyen teremtettél, míg gonoszság nem találtatott benned” (Ezékiel 28:12-15).

„Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességedet fényességedben” (Ezékiel 28:17). „Holott te azt mondtad szívedben: …az Isten csillagai közé helyezem ülőszékemet, … és hasonló leszek a Magasságoshoz” (Ésaiás 14:13-14).

22:57-es:

"Történelmileg egyáltalán nem tény ez, sőt, nevetséges és valószínűtlen túlzás, tekintve, hogy lényegében lemészárolták a várost."

Egy ateista embernek, aki nem hisz Istenben és a jövendölésekben egészen biztosan túlzás ez a jelenség. A hívő azonban azért hívő, mert hisz az Úrnak, és figyel arra, amit mond. Jézus Krisztus megjövendölte Jeruzsálem pusztulását, és felszólította a keresztényeket, hogy fussanak onnan. A keresztények hallgattak az Úr szavára, és Pellába menekültek. Jeruzsálem pusztulásakor egy darab keresztény nem volt már a városban, olyan keresztényekről, akik a zsidó-római háborúban haltak volna meg, meg nincs adat, ellenben zsidókról tudunk, mert beszámol róla a történetíró. Mi ebben olyan hihetetlen? A város pusztulását már Dániel könyvében is megjövendölve találjuk, nincs tehát egy értelmes keresztény, aki ott maradt volna. Jeruzsálemben a végére csak hitetlen emberek maradtak, akik semmibe vették a próféták és az Úr jövendölését, de ők ott is veszítették el az életüket.

Üdv. Dante

Igen, eleget másoltál be.

"Ézsaiás 45, 7

"Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, aki mindezt cselekszem!" "

Hát nem ő teremti azokat is, akik a gonoszt választják? Ki teremtené? De az embernek saját döntési joga van, így a jó ember is az ő műve, a gonosz is, de nem a döntés. A szabad akarat az szabad akarat, abban nincs benne az ő keze, ezt az emberre bízta.

Jóbnál pedig azért nézzük már meg, hogy miért sorolta fel ezeket. :)))) Jób nem kicsit pofátlan volt és szemtelen, amikor számon kérte a saját Teremtőjét, ahogy te is szoktad. És ez a "tisztázzuk már le az erőviszonyokat" beszélgetés. Én is szoktam a gyerekeimnek, vagy te hagyod, hogy a fejedre nőjenek és bármit megtehetnek otthon?

Jó és rossz nem létezik. Ahogy szép sem. Ez mind relatív.

A bűn fogalmát az ember találta ki, hogy a társadalmat szabályozza.

Isten pedig nem teremtett semmit. Ha van is valamilyen istenség, azt már tudjuk, hogy a világ létrehozása nem volt a feladatkörében.

Sziasztok!

Egy apróság egy héberestől az Ésa 45:7-hez:

Itt a "gonosz" szó helyén szereplő héber kifejezés a רָע (ráʿ). Ennek elsődleges jelentése a rossz, de jelent még veszélyest, taszítót, sikertelent, boldogtalant, szerencsétlent és szomorút is.

Ebben a kontextusban a békesség ellentéte, mint háborúság, mint olyan történelmi szituáció, amely megpróbáltatást, nehézséget jelent. Ilyen volt ebben a szövegkörnyezetben a babilóniai fogság, vagy ilyen a babilóniaiak számára Círusz megjelenése.

Üdv. Péter

"Jézus Krisztus megjövendölte Jeruzsálem pusztulását, és felszólította a keresztényeket, hogy fussanak onnan. A keresztények hallgattak az Úr szavára, és Pellába menekültek. Jeruzsálem pusztulásakor egy darab keresztény nem volt már a városban, olyan keresztényekről, akik a zsidó-római háborúban haltak volna meg, meg nincs adat, ellenben zsidókról tudunk, mert beszámol róla a történetíró. "

Ami azt illeti ekkor még minden keresztény zsidó, legalább is ebben a régióban.

Hasonló helyzet állt elő a zsidóságban, mint most a kereszténységben, hogy egy csomó felekezet létezett, akik az ősi zsidó hitet próbálták megújítani, hiszen lényegében a kereszténység sem más.

Tudunk például a zelótákról, amely egy harcos szekta, de az ortodox zsidóságnak is van radikális szárnya, amely a két éves ostrom alatt felülkerekedett Jeruzsálemban és végül minden más vallási irányvonalat kiirtott a városban.

A történelmi háttért sem árt ismerni.

A két szuperhatalom, Róma és a Parthus birodalom feszül egymásnak a háttérben.

Néro éppen komoly hadjáratot indít a parthusok ellen, amikor nyilván azok támogatásával és befolyásolásával kirobban a zsidó lázadás és a fő hadszíntérröl erőket kell elvonni a rómaiaknak, hogy a zsidó felkelést elfojtsák.

A parthusok elleni hadjárat kudarcba fullad, ezért a híres hadvezér, Corbuló, az életével fizet, de a zsidók tagadhatatlanul hősies harcát sem könnyű leverni, ahhoz kevés az erő.

A már pacifikált területeken is újra fellángol a lázadás, ahogy a légiók tovább vonulnak.

Maga Nero is megsínyli ezt, hiszen a két háborút pénzelni kell, pedig ő már iszonyatos költekezést folytat, a leégett Rómát próbálja újra felépíteni, mégpedig igazi birodalmi várossá költséget nem kímélve és ezért a szörnyű adóterhek miatt gyakori az összeesküvés ellene, amibe végül is belebukik.

A rómaiak mindenhol rabszolgákat szednek, de ezeket gyakran ki tudják szabadítani a nem elégséges fegyveres erővel rendelkező rómaiak fogságából és ekkortól indul meg a szörnyű keresztre feszítési láz. Lázadó és ártatlan zsidó rabszolgák tömegeit feszítik keresztre, nem nézve, hogy milyen a vallása, ez aztán egy cseppet sem érdekli a rómaiakat, főleg nem a katonákat, akik egyébként sem tájékozottak a zsidó ügyekben.

A kereszthalál még ekkor is szigorúan csak a rabszolgák kivégzésére szolgál, majd csak sokkal később Democletianus fogja a lázadókra kiterjeszteni, megunva a sorozatos lázadásokat.

Ami a rómaiakat illeti, ők kardélre hánytak mindenféle zsidó felekezetet, keresztényt és ortodoxot, szelídet és harciast, nem tettek semmilyen különbséget.

Bocs, nem demo, hanem Diocletianus.

Miért írtam?