Miért beszélik bele mindenkibe h létezik isten?

Olyan ez, mint amikor az élsportoló a nagyversenyt megelőző hosszú, kemény edzés program után kiakad az edzőjére.

"Én edzek, dolgozok, izzadok, nekem szakad el az izmom az erőködéstől, én szerzek sérüléseket. Ő csak kint dirigál a pálya szélén, és még le is ordít, ha egy pillanatra kiengedek, vagy megszól, ha egy este iszom és telezabálom magam. Milyen jogon? Én uszom a csúcsot, a végén én leszek a bajnok (vagy nem)! Ez az egész az én döntésem, én életem! Elég!"

Mindig perelünk az "edzőnkkel". Úgy gondoljuk, mi mindent tudunk, de ha nem is tudunk mindent, mi mindent megtettünk, és amúgy is ez a mi életünk, a mi döntésünk. Közben elfeledkezünk róla, hogy a sporthoz kapunk edzőtermet, öltözőt, gyúrót, orvost, az edzőnk pedig velünk tölti az idejét, belénk rakja szívét lelkét. De bármit amit elérünk, azt gondoljuk, hogy a miénk, és csak a miénk... Mindenkivel perelünk: gyerekként a szülőnkkel, iskolásként a tanárral, dolgozóként a főnökünkkel, mert elhisszük, hogy olyan császárok, egyszeriek és megismételhetetlenek vagyunk, hogy elhisszük magunkat, és ha elhisszük magunkat, akkor minek bármi másban hinni?

Tudjuk mi a jó, mi a helyes, de azt gondoljuk, jogunk van vétkezni, jogunk van engedetlen lenni. Istent nem látjuk, nem halljuk, bizonyára itt hagyott minket, vagy nincs is. Hát hogy jön ahhoz bárki, hogy leírja és megmondja nekünk, hogy Isten szerint mi a jó, hogy kellene élnünk? És oké, egy dolog, hogy én is érzem-tudom, hogy mi a jó, és mi a rossz, mi lenne helyes, de én NEM AKAROK MEGSZABADULNI A BŰNEIMTŐL, MERT AZOK AZ ENYÉMEK, ATTÓL VAGYOK AZ AKI, NEM AKAROK MÁS LENNI, MERT ÉN ÉN VAGYOK! VAGYOK AKI VAGYOK! Ismerős?

Isten sokat vár, mégis keveset. Te beláttad, hogy követsz el bűnöket, és nem tudsz tőlük szabadulni, és ez nagyon fontos. Tudod mi a jó és mi a rossz, és ezt meg tudod különböztetni, nem mondod a hibáidra és a rossz cselekedeteidre, hogy de ez már pedig jó. És ez nagyon fontos. Mit tett a lator a keresztfán, akit rablóként és gyilkosként ítéltek és feszítettek meg Jézus oldalán? Belátta, hogy bűnös, és okkal lóg a kereszten, pár órával a halál előtt tudja, hogy jogos bűntetését tölti. És belátta azt is, hogy aki mellette van MÁS. Aki mellette van, az nem bűnös, aki mellette van, hiába ázik a vérben és tört meg testében, de tiszta, és ott a kereszten haldokolva megértette, mi a különbség a bűnöst és a bűntelent is keresztrefeszítő ember és Isten között. Ez után már nem tett sokat, csak leállította a társát, aki Jézust gyalázta, "elfordult a bűntől" és Jézushoz fordult, elfogadással és azzal a kéréssel, hogy fogadja el őt, a bűnöst, a rablót, a gyilkost, mert már tudja, hogy Jézus az ő királya, és mellette szeretne lenni, ha ennek az egésznek ott a kereszten vége.

Szia!

Azért, mert létezik, csak meg kell tapasztalni. Beszéltél valaha Istenhez? Ápolod a személyes kapcsolatod vele? Ha nem, akkor persze hogy nem hiszel benne. Közeledj felé, olvasd a Bibliát, és meglátod, jobb lesz az életed. Fogadd be életedbe Jézust.

"Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16)

"A hívők elmebeteg erőszakos állatok"

Hogy van képed ilyesmit kijelenteni? Ne ítélj, hogy ne ítéltess!

Én tegnap dobtam máglyára párat.

Azt jajgatták, hogy gyaur kutya mé sütsz meg?

#15

pedig ez az igazság