A hit egyenlő lenne a tudással?

Dante és az 5. válaszoló jókat írtak.

Szent Pál ezt a definíciót adja meg: "A hit reményeink szilárd alapja és a nem látott dolgok igazolása." (Zsid 11,1)

Keresztény értelmezésben a hit fogalma magában foglalja:

- a hitigazságokban való szilárd meggyőződést,

- az Istenbe vetett feltétel nélküli bizalmat,

- a nyitottságot (és alkalmasságot) Isten kegyelmének befogadására,

- a jócselekvő tevékeny szeretetet.

A keresztény spirituális irodalomban pedig gyakran fogalmaznak úgy, hogy a hit alapja a racionális tudás, mert a tudásból indul ki a hit - ugyanakkor a hit célja ennek a racionális tudásnak a meghaladása, a spirituális megtapasztalás.

A hit tehát a tudásból indul ki, de meghaladja azt, Isten kegyelméből és a jócselekedetek által.

A hit beteljesedése a megismerésben rejlik, a bizonyosságban, meggyőződésben. Aki már Krisztusban van, és él benne Jézus az Ő Szent Lelke által, akkor az az illető megismerte az Élő Istent, az Atyát. Az ilyen embernek a hite már nem csak hit, hanem ismeret és meggyőződés is egyben, azaz egyfajta tudás. Istent viszont nem lehet megismerni és megérteni könyvből való tanulás által.

Hiába olvassa valaki egy ismert személy élettörténetét, attól az még nem ismeri őt személyesen.