Mi történik velünk, amikor meghalunk?

A Prédikátornak vajmi kevés ismerete lehetett sok olyanról, amit később Jézus és apostolai hirdettek. Ő Mózes törvénye alapján nézett szét a világban, és csupa hiábavalóságot talált, mert a törvényben ígért földi viszonzás nem kísérte mindenkor a jó cselekedeteket és földi büntetés a gonosz tetteket. Viszont Jézus és az apostolok ennél nagyobb távlatot csillantottak föl, többek között a halál utáni mennybeli jutalmazás ígéretét is.

A Préd 9:5 sokat idézett mondata nem tanítja az öntudatlan létezést a halál után, csak hogy nincs részük semmiben, ami a nap alatt történik. Éppen ezt idézed te is a folytatásban, és én sem állítottam soha, hogy a halottak tudják, mi folyik a földön. De talán te kész vagy elfogadni szó szerint (magadra nézve is), hogy a halottaknak nincs többé semmi jutalmuk?

Mer azt tán még te is elfogadod, hogy végső elemzésben mégsem minden hiábavalóság, és hogy van az embernek jobb dolga is, mint enni, inni és élvezni az életet. Ha elfogadod, nem érzed úgy, hogy ellentmondasz a Prédikátornak?

Először is a vers önmagában csak annyit mond, hogy az élők a jövőről csak annyit tudnak, hogy meg kell halniok; ez a leverő tudat azonban értékesebb, mint az alvilági állapot, amely a tudást teljesen nélkülözi. Az ószövetségi bölcs még nem tud a túlvilági jutalomról; a földi jutalom a halál után a halhatatlan hírnév lenne, de ez is csak hiúság, mivel az emberek hamar felejtenek. Tehát az élők érzékeik teljes használatában vannak, s még élvezhetnek; de az elhunytak, még a jámborok lelkei is, némi aléltságban és szomorú csendességben vannak együtt. A prédikátor itt az ószövetségi, a kereszténység előtti idők elhunytairól szól. Mielőtt Krisztus a váltságmunkáját véghezvitte, az ég be volt zárva; s ez idő alatt az elhunytak mind az alvilágban voltak együtt örömtelen bús létben, habár örök üdvre voltak is választva. Ennyiben életök szomorúbb volt, mint melyet e világon élnek az emberek. A pokol, az alvilág (Móz. IV. 16,30.33.), hol a megholtak mind összegyűltek (Jób 30,23.) mielőtt Krisztus az ő nagy munkáját végbevitte volna, a gonoszokra nézve, mint valóságos pokol, csakugyan a fohászkodás helye volt (Jób 26,5.); de a jámborokra nézve is, mint pokol tornácza, nem volt az öröm helye, hanem a néma szomorúságé (Zsolt. 29,10. 87,13. Izai. 38,18. Préd. 9,10.), s ennyiben nem volt ama hely, hol az Isten magasztaltatik és dicsértetik, mint még a földön. Csak Krisztus által szűnt meg a halál szomorú lenni, mert ő megnyitotta a mennyet, azon helyet, hol Isten magasztaltatik és dicsértetik. Az imádkozó kereszténynek jusson eszébe a bűn halála, s az örök halál a pokolban, az elkárhozottak büntetéshelyén, hol az Isten nem áldatik és nem magasztaltatik.

Az Őrtorony Társulat azt tanítja erre a bibliai versre hivatkozva, hogy, amikor egy ember meghal, akkor megszűnik létezni. A halott nem lát, nem hall, nem gondolkodik. Nincs halhatatlan lelke az embernek, amely tovább élne a halál után. Ez az ún. annihiláció, ami teljesen szemben áll a keresztény tanítással.

Az írásmagyarázat egyik alapja, hogy nem lehet néhány sort vagy szót kimetszeni a teljes szövegből, és aztán ebből kihámozni valamit. A Bibliának nem az egyes mondatait kell nézni, hanem az egyes szakaszok, illetve könyvek tanítását. Hiszen így lehetne mondjuk akár a Sátán szavaira is hivatkozni, vagy a Bibliában szereplő gonosz vagy ostoba embereknek a szavaira is (pl. „Nincs Isten” Zsolt 14,1). Ugyanez történik ebben az esetben is. A JT-k, csakhogy alátámasszák az egyik tanításukat - amelyre szinte az egész lényegi tanításuk épül -, a Prédikátor könyvéhez folyamodnak, ahol egy szkeptikus, reményvesztett és kiábrándult ember önti ki szívét, vitatkozva önmagával. Az egész Prédikátor könyve egy pont - ellenpont sorozat. Először kifejeződik a reménytelenség és az elcsüggedés, amire aztán jön a hit pozitív válasza. A Préd 9,5-re hivatkozni mint végső szóra, és bibliai tanításra, olyan, mintha pl. a pusztai megkísértésre építenénk fel egy dogmát anélkül, hogy belevennénk Krisztus válaszait.

A JT-k gyakrabban olvasnak csak egyes bibliaidézeteket, és a hozzájuk kapcsolódó Őrtorony-traktátusokat, mint magát a Bibliát. Itt is ez van, ugyanis, ha tovább olvasták volna a Prédikátor könyvét, illetve a 9,5 előzményét, akkor (talán) ők is észrevették volna, hogy mennyire hibás a kép. A prédikátor egy gondolkodó humanistaként fogalmazza meg először azokat a tételeit, amelyekben él, de amelyek nem nyújtanak számára igazi választ, amelyek nem Istenhez tartoznak: az élet értelmetlen (Préd 1,2); csak az a lényeg, hogy az ember egyen, igyon és érezze jól magát (Préd 5,17; 10,19); lényegtelen az erkölcsösség (Préd 7,16-17); látszólag nincs túlvilági igazságszolgáltatás (Préd 3,19-21; 9,2.6). Egy JT is biztosan csóválná a fejét és kézzel-lábbal tiltakozna, ha valaki azt mondaná neki, hogy „mindenkire egy sors vár: az igazra éppúgy, mint a gonoszra, a jóra ugyanúgy, mint a rosszra, a tisztára éppúgy, mint a tisztátalanra; a jóra ugyanúgy, mint a bűnösre, s a hamisan esküvőre éppúgy, mint arra, aki igaz esküt tesz. Egy sors vár mindenre. Senki sincs, aki örökké élne, s aki ebben bizakodhatna.” A JT tuti, hogy azt mondaná, hogy ezek nem Isten gondolatai, hanem egy kétségbeesett emberé, aki nem bízik az Úrban. Pedig ez a rész közvetlenül megelőzi a Préd 9,5-öt, mert ez a Préd 9,2-4-ből van. Tehát ugyanígy kell gondolni az 5-ik versre is.

A Prédikátor később elveti ezeket a gondolatokat, azzal az igenlő bizonyossággal, hogy: „az ember meg örök hajlékába tér és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta. Mivelhogy Isten minden tettet ítélőszéke elé visz, és lát minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz.” (Préd 12,5.7.14)

Másrészről a prédikátor az ószövetségi, a kereszténység előtti idők elhunytairól szól. Krisztus megváltása előtt az ég be volt zárva; ekkor az elhunytak még mind az alvilágban (a Seolban) voltak együtt (vö. pl. Jób 30,23) egy örömtelen, bús létben, még akkor is, ha örök üdvre voltak kiválasztva. Ők bár külön voltak a pokolra ítéltektől (vö. Ez 32,17-32), de ez a hely - mint pokol tornáca -, nem volt az öröm helye, hanem a néma szomorúságé, ahol még Istent sem dicsőítették. Ez tehát teljesen különbözik a mennytől, amit csak Krisztus nyitott meg kereszthalála által. Ekkor vált örömmé a halál, és ekkortól dicsőítik az Istent a meghalt szentek, és ekkortól tudnak közbenjárni értünk.

A Krisztus előtti Alvilág (Seol, vagy Hádész) nem ugyanaz, mint a Krisztus utáni hármas állapot (pokol, tisztítóhely, menny), bár hasonlóságok vannak. A gonoszok számára valóságos pokol (a Gyehenna) volt, de az igazak számára nem volt az Istennel való egyesülés boldog állapota.

Ne bemásolózzon az, akinek felekezetének vakbuzgó tagjai teleszórják a Watchtower Libraryvel az oldalt.

Egyébként igazán elolvashatnád... :-)

Amiben én hiszek:

Meghalsz,egy fény felé közeledve alakok kezdenek kirajzolódni,kellemes érzés fog el,meglátod a rokonokat,barátokat,akik már átmentek,(akár előző életeidből valók is)ha hiszel valakiben,Jézusban,Mohamedben,vagy akárki más prófétában,akkor ő fog téged elkísérni az Igazság csarnokába,ha nem hittél senkiben,egy kedves rokonod kísér el,ahol levetítik neked pillanatról pillanatra az életed eseményeit,meg-megállítva,áttanulmányozva,neked le kell szűrnöd a tanulságokat,mit,hogyan kellett volna tenni,vagy épp mit tettél jól,mennyit fejlődtél ez által..megnyugszol,pillanatok műve az egész,majd van kb 30 napod az itteni idő szerint, addig általában a szeretteid mellett vagy,és nézed,hogy mi folyik itt,ez idő alatt megérted,elfogadod a saját halálodat,megnézed a temetést,stb..ezt általában senki nem hagyja ki..

ha minden rendben megy,akkor nyugodtan visszamész a túlvilágra,ahol folytathatod amit abbahagytál,épp egy művészi alkotás kellős közepén voltál,mikor elhatároztad,hogy megszületsz,hogy tapasztalj,tanulj,stb,akkor azt folytatod,különböző munkákban vehetsz részt,kutatásokat folytathatsz,tanulmányozhatod az állatvilágot,vagy figyelheted egy-egy régi családtag,esetleg rokon életét,hogy viseli a földi megpróbáltatásokat..

vagy elmehetsz az Igazság Csarnokába,ahol tanulmányozhatod az Akasha krónikát,tanulhatsz új dolgokat,amik érdekelnek,vagy lehetsz fejlettségi foktól függően szellemi vezető,akik a testben élőknek súgják a megoldást problémájukra..gondolatoddal teremtessz,úgy is utazol,és végül,ha megpihentél,és kedved van tovább fejlődni,választhatsz,hogy hová születsz,földre emberként,vagy más világokba..ha ide a földre jönnél ismét,kiválasztassz egy kort,gondosan kidolgozod a "vének tanácsával" a sorsodat,(megírod a horoszkópodat)különös tekintettel az előző életeidben el nem végzett próbatételekre,valamint a karmára, egyeztetsz a vénekkel,és Istennel,hogy nem szántál e magadnak túl nehéz sorsot,ami esetleg öngyilkosságba kényszeríthet,vagy akadályozza a fő élettervedet,ha igen,próbálnak egy két dologról lebeszélni.Ez azért van így,mert ahol a lélek nem tudja felmérni a fájdalmat,képtelen belegondolni milyen volt átélni,képes több terhet a vállára venni,mint amennyit elbír,hogy minél többet tanuljon meg egyetlen élet alatt.Ha ez megvolt,és a szüleit,körülményét,mindent megírtak,a legapróbb döntés lehetőségeivel együtt,akkor Isten érzelmi oldala nő képében meglátogatja őt,mint anya,és csókot ad áldásként a megpróbáltatások sikeres leküzdésére.Utána a lélek bemegy egy szoba szerű márványos helyre,ahol kőasztalok vannak,az egyikre felfekszik,és elkezdődik a zsugorodás..a lélek egyre fiatalodik,(amúgy a túlvilágon mindenki 30 körülinek látszik)majd a kiválasztott anyaméhbe kb a 6.-7-dik hónap körül foglal helyet.Az anyaméhben átgondolja a teendőket(még emlékszik),kissé unatkozik,amint megszületik kb 3 éves koráig tisztában van mindennel,próbálja megszokni,hogy testet öltött,és 3 éves korában el kezdi felejteni a túlvilágot,az emlékeket előző életeiből,és mindent,ami befolyásolhatja.És így vagyunk mi most itt,és próbáljuk sikeresen elvégezni a feladatokat,fejlődésünk érdekében,és tudásunk,tapasztalatunk növelése végett.

Kérlek ne harapjatok meg,mert én ezt tartom a leglogikusabbnak..több infót könyvből olvastam,de a saját gondolataimat sem kergettem el,inkább sokat filóztam róla,és szerintem logikus.Remélem nem fogtok lepontozni,vagy lehülyézni,de ezt hiszem,nincs vallásom,vagy csak még nem tudom mi a neve azoknak,akik ezt hiszik..

Többen írtak könyvet ezzel kapcsolatban,én úgy raktam össze ezt,és hagyatkoztam a logikámra,és próbáltam az érzéseimmel "ellenőrizni" ezt az egészet.Nekem ez a hitem,de mindenki másét teljes mértékben tiszteletben tartom!Nekik az a logikusabb,mert mindenkinek más az!

ettől még nem leszünk mások..

:)

BOCS,hogy hosszú lett!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Az élők bedobozolva eltesznek ibolyát szagolni, vagy feltöltenek tartósítóanyaggal és pincébe dugnak, esetleg kremálnak, ill. a holttestet. Ha van valami használható a szervek között, az lehet, hogy értékesítésre, vagy csak egyszerű sorsolással új gazdába kerül.

A nem testtel kapcsolatos állításokat senki nem igazolta hitelt érdemlően. Így aztán felesleges találgatni v. a leghihetőbbet igaznak kiválasztani.

Ingyenjegy a Nirvánába. A semminek ez a legjobb leírása.

"az fog veled történni amiben hiszel" :)) ez üt...

a semmi, az fog veled történni.

én olvastam egy elég logikus dolgot erről.

képzeld el azt, hogy a világegyetemünk, egy darab kézzel megfoghatatlan "elme", egy "lélek", gondolata, csupán egy ideája, kreációja. A saját "képére" létrehozott magában több egyéni "elmét", melyeket felruházott saját tudattal, léttel. Ezek az individuális elmék az "Világ Elme" szabályai által kötött világban élnek, de ők szintén kézzel foghatatlanok, csak elmék, amik gondolkodnak, és a világ, amit érzékelnek csak szimplán egy idea. Az érzékeik le vannak butítva 5 darabra, ezért látnak csak ennyit. A téves tanítások miatt, túlságosan kötődnek az "anyaghoz", a kézzel foghatóhoz, és ezáltal amikor a testük meghal, amibe nem ők vannak bezárva, csak úgy hiszik, az elméjük tovább él, hisz örökkévaló. Mivel túlságosan materialista az egyesek személyisége, ezért halál után a lelkük meg lesz kavarodva, és egy az életük alatt érzékeltekhez hasonló "világot" kreálnak meg magukban, teletűzdelve életükben elkövetett cselekedetekkel, ki rosszat tett, átéli, ki jót, ő azt fogja. Ebben a szellemi világban ahol tartózkodik a "halott" csak magában ,akiket lát, vagy hall, vagy érint, nem valósak, ideák. Az álomhoz hasonlítja a szerző ezt az állapotot. És ezután, mint ahogy az álom után, egy "mély alvás" következik, amit pedig egy új "földi élet" követ, hogy tanulhasson a hibáiból az egyén. Mert a célja visszatérni önmagához. Egyébként a normál állapotban lévő mély alvásnál teljes "lelki" nyugalomban van az ember, és az az igazi "önvalója", ahova akkor tér vissza.

üdv

25/F