Csak nekem sántít ez az írás?
Kr.u 120 körül íródott apokrif irat, kis írás az első századi keresztények életéről, erkölcsi rendjéről szól. Kitér a hamis prófétákra, és ezt írja velük kapcsolatban: "Az apostolokkal és prófétákkal az evangélium rendelkezésének megfelelően járjatok el. Minden apostolt, aki hozzátok érkezik, úgy fogadjátok, mint az Urat magát! De egy napnál tovább ne maradjon! Ha esetleg szükséges, maradjon még egy napot: ha azonban már három napig marad, akkor hamis próféta. Amikor az apostol elmegy tőletek, ne vigyen magával mást, csak kenyeret, addigra, amíg szállást talál. Ha pénzt kérne, hamis próféta."
Nem azzal van a bajom, aki ezt bemásolta, hanem azzal, amiről szól, hisz Krisztus után 120al már nem voltak apostolok, mert csak az az apostol, aki Jézus Krisztussal személyesen találkozott. 12 apostolt ismerünk, nem többet. Majd a szöveg végén már prófétát említ, így egyre zavarosabb ez a tanítás. Ráadásul tudjuk, hogy az apostolok közül például Pál sokszor volt vendég egyes gyülekezetekben és biztos, hogy három napnál többet időzött ott.
Ez nem apokrif irat, hanem a Didakhé néven közismert szabálygyűjtemény, és ma is érvényes az egyházban.
A Didakhéban a Kr. u. 50. körül Jeruzsálemben megtartott apostoli zsinaton hozott döntéseket (vagy egy részüket) foglalták írásba, amit addig csak szóban adtak át.
Apostoloknak a felszentelt püspököket nevezték akkoriban:
@Kérdező
Már annál a kérdésnél is leírtam, ahonnan másoltál, hogy ez nem apokrif irat. A Didakhé esetében egy nagyon is tekintélyes keresztény dokumentumról beszélünk, hiszen azon kevés írások egyike, amit az apostoli atyák műveihez sorolunk.
A Didakét egyébként nem biztos, hogy 120-ban írták, vannak, akik 65-90 közötti keletkezési időt feltételeznek, ekkor meg volt még élő apostol, például Szent János. Tágabb értelemben az apostolok tanítványait is nevezhették apostoloknak, ahogyan mi is apostoli atyáknak nevezzük Antiochiai Szent Ignácot, vagy Római Szent Kelement, így ha a művet 120 környékén írták, akkor sincs ellenmondás.
Másrészt, miért lenne zavaros az, hogy prófétát említ? Amikor ezt a szót hallod vagy olvasod, ne csak a klasszikus, izraeli prófétákra gondolj. Az 1Kor 12,28-ban azt mondja Szent Pál rendelt az Isten az Egyházba prófétákat. Maga Jézus Krisztus is felhívja a figyelmet arra, hogy vigyázzunk a hamis prófétákkal, az Mt. 24-ben, ami már önmagában hordozza azt a tényt, hogy a korai kereszténység idején is létezett egy bizonyos értelemben a prófétaság. Ha nem így lenne, nem kellett volna külön felhívni a figyelmet a hamis prófétákra, hanem elég lett volna annyit mondani, hogy mindenkitől tartózkodjanak, aki prófétának mondja magát.
Ami pedig Szent Pált illeti... Értelmezésem szerint itt nem a kereszténység tekintélyeiről, Pálról és a többi apostolról van szó, inkább azokról, akik prófétának vagy apostolnak adják ki magukat. Ezzel teljesen összecseng az, amit a Jelenések könyve 2. fejezetének 2. versében olvasunk, amelyet az 1. század végén, vagy a 2. század elején írtak, tehát kb akkor, mint a Didakhét:
”Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, a kik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket”
”Szabályrendszernek pedig elég a Biblia, minek mellé még emberek által is kitalált dolgok kötelező betartása?”
Ezt a tévtanítást a neoprotestánsok és a kis szekták terjesztik. Azért mondom, hogy ők, mert eredetileg a 16. századi reformáció sem volt olyan elvakult, mind az említett közösségek. Ugyanis a közhiedelemmel ellentétben Luther a Biblia mellett védeni kívánta még mindazt ami az Atyák írásaiban, az egyházi törvényekben és a pápai határozatokban van.
Még szép, mivel ő maga egy kiváló szerzetesként nagyon jól tudta, hogy a keresztény hit alapja az apostoli hagyomány, amelynek tulajdonképpen része a Biblia is, ami így nem külön hivatkozási alap, ahogyan az a népszerű tévtanításban elterjedt. Az ókori keresztény egyház apostoli hagyományban, nem pedig Bibliában gondolkodott, már csak azért sem, hiszen aki ismeri a kanonizálás folyamatát, az tudja, hogy akkor nem volt egzakt értelemben Biblia.
Egy dolog azonban egzakt volt: az apostoli hagyomány, amelynek a középpontjában Jézus Krisztus áll. Ezt a hagyományt az apostolok adták tovább a püspököknek, akik generációról-generációra adták tovább az utódaiknak. Erre alapult a korai egyház hite, nem pedig a Bibliára, amiről még azt sem tudták eldönteni, hogy bizonyos könyveit ki írta. Pl a 2Pétert már az ókori keresztények is egy hamisítványnak tekintettek, amit Szent Péter nevében koholtak...
"Az apostol szó jelentése kiküldött. Ha a katolikus egyház értelmezése szerint vesszük, akkor mindenki apostol, aki tanít. De ez nem igaz, hisz csak az apostol, akit Jézus maga választott és küldött a világba."
Az apostol szó jelentése részletesen meg van magyarázva azokban a cikkekben, amiket a 2. válaszomban linkeltem. Javaslom, hogy olvasd el őket, mert kicsit sok lenne idemásolni.
"Szabályrendszernek pedig elég a Biblia, minek mellé még emberek által is kitalált dolgok kötelező betartása?"
A szabályrendszert Krisztus tanítása alapján maguk az apostolok állították össze.
Ezek egy részét leírták az Újszövetségben, másik részét (ők vagy a tanítványaik) leírták a Didakhében és más írásokban, harmadik részét pedig a szóbeli hagyomány őrzi.
A Didakhé pedig az etióp ortodox egyházban a Biblia kanonizált írása, ugyanúgy, mint a többi apostoli írás. De ez is benne van a belinkelt írásban.
Te sem azért kérdezel, mert érdekel a válasz, hanem csak kötekedni akarsz, mi?
Fogadjunk, hogy szektás vagy! :)))
@Kérdező
Szerintem kiforgatod a szavakat.
Először is, nem tartalak téged szektásnak. A baptista vallású emberekről sose hallok semmi rosszat.
Másodszor: Hát a protestantizmus nem azt mondja, hogy menjünk vissza a kezdetekhez? Ha visszamegyünk a kezdetekhez, akkor éppen az derül ki, hogy az Isten szava nem elég. Most akkor ez hogy is van? Menjünk vissza a kezdetekhez, de ha ott kiderül, hogy nem úgy van, ahogy gondoltuk, vessük el az egészet? Ez a protestantizmus önellentmondása.
Harmadszor, a hagyomány a korai kereszténységben nem negatív értelmű szó. A protestánsok minden bizonnyal Jézusnak a zsidó vallási vezetőkkel folytatott vitái alapján jutottak arra következtetésre, hogy az egész hagyomány úgy értelmetlenség ahogy van. Szent Pál mindenesetre ezzel nem ért egyet. Ő így tanította a thesszalonikai keresztényeket:
”Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok. ” [2Thess 2,15 - új protestáns fordítás]
Mint látod, az apostol arra szólítja fel a keresztényeket, hogy a hagyományhoz ragaszkodjanak. Ez pedig két részből áll. Egyrészt a szóbeli hagyományból, másrészt az írott hagyományból, ez a Biblia. Pál egyiket sem helyezi a másik felé, hanem az apostol írásában a kettő kiegészíti egymást.
Azt gondolom ezek alapján, hogy a protestánsok értelmetlenül vádolják a katolikusokat. Ők nem tesznek mást, csak a korai egyház tanítása szerint igyekeznek élni a vallási életüket, a protestánsokkal szemben, akik ettől eltértek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!