Kedves ateisták, megválaszolnátok ezt nekem az ősrobbanással kapcsolatban?

Kérdez, anélkül hogy észrevetted volna, magad megválaszoltad kérdésed.

"Ugye ti abban hisztek, hogy ..." - írod. Ateistának lenni sokféleképp lehet. Tegyük fel, hogy valaki tudományos alapon az. Nos ő ebben nem "hisz", mert a hit (e témában) a vallás dolga. A tudományé a folyamatos vizsgálódás és modellezés, hogy megértsük a világ működését. E pillanatban arra a régi dologra van egy modell (ezt nevezzük köznyelven ősrobbanásnak), amely leírja a mai ismereteink szerint a világ akkori működését. Nincs okunk mást gondolni, mert még nem bukkantunk ellentmondásra. De van okunk tovább vizsgálódni, mert gyanítjuk, hogy van még mit megismerni onnan. Nagyjából ennyi. Ha neked kevés, akkor a téma (és hozzá az előtanulmányok) alaposabb elsajátítását tudom ajánlani, különben nincs közös nyelvünk.

Az anyag valójában nem az, aminek mi azt tapasztaljuk és ismerni véljük, nem az a szilád vagy cseppfolyós vagy akár légnemű dolog, amit tapintani, látni, mérni tudjuk, vagy valamilyen módon észlelhetünk. Az anyag eredetében szellemi jelenség, nem anyagi. Az anyag észlelése valójában csak illúzió, ábránd. Az amit mi bármilyen módon észlelünk, csak az anyag ideiglenes alakja megjelenése, az anyag valójában szellem vagy tudat, ez az anyag 'várakozó halmazállapota', amely egy 'tökéletes utasításra' várakozik, hogy az általunk ismert halmazállapotok egyikét a kívánt formában felvegye.

Ha tehát létezik egy „ősrobbanás”, akkor ez a tudat, az anyagnak ez a 'várakozó halmazállapota' az ami egy 'tökéletes utasításra' nagyon kis pontban összesűrűsödik, hogy az általunk ismert halmazállapotokban szétrobbanjon.

Van ennek a folyamatnak egy fordítottja is, ez a „fekete lyukak” elnevezést kapta, ahol az anyag vagy annak alakja vagy az általunk ismert halmazállapota végleg megszűnik, az anyag visszatér a 'várakozó' vagy szellemi halmazállapotába.

"Az anyag valójában nem az, aminek mi azt tapasztaljuk és ismerni véljük, nem az a szilád vagy cseppfolyós vagy akár légnemű dolog, amit tapintani, látni, mérni tudjuk, vagy valamilyen módon észlelhetünk. Az anyag eredetében szellemi jelenség, nem anyagi. Az anyag észlelése valójában csak illúzió, ábránd. Az amit mi bármilyen módon észlelünk, csak az anyag ideiglenes alakja megjelenése, az anyag valójában szellem vagy tudat, ez az anyag 'várakozó halmazállapota', amely egy 'tökéletes utasításra' várakozik, hogy az általunk ismert halmazállapotok egyikét a kívánt formában felvegye."

Erre valami bizonyíték?

Ugye ti abban hisztek, hogy volt ez az Isten dolog. Előtte nem volt semmi és ebből ő létrehozta a világot. Isten honnan keletkezett? Honnan volt?

Csakhogy az Ősrobbanásra ma már vannak objektív bizonyítékok.

Istenre?

@Kérdező

Miért kötöd az Ősrobbanás modellt az ateistákhoz?

Tudtál arról, hogy eredetileg egy katolikus pap dolgozta ki? Egyébként én hívő emberként magam is elfogadom az Ősrobbanást.

Most függetlenül a kérdés pontatlanságától, megpróbálom röviden elmagyarázni, bár nem vagyok ateista.

A tudósok a kozmosz megfigyelése során azt tapasztalták, hogy kozmikus méretekben olyan állapotok állnak fenn, illetve olyan folyamatok zajlanak, amikre az akkori tudományos modell nem tudott magyarázatot adni. Megfigyelték például, hogy a nagy anyaghalmazok (galaxisok) mind távolodnak egymástól. Felírták a galaxisok megfigyelt mozgását leíró egyenleteket, és ezek alapján kiszámolták, hogy a mozgásuk időben korábban hogy történhetett, és ebből következtettek arra, hogy az Univerzum anyaga a nagyon távoli múltban kis térbe lehetett összesűrűsödve. Ez a modell magyarázatot adott továbbá a hidrogén és hélium megfigyelt előfordulására, illetve következett belőle, hogy léteznie kell egy maradék sugárzásnak, ami a korai szakaszból maradt vissza, amit később sikerült is megfigyelniük.

Ami a lényeg, hogy az Ősrobbanás elmélete nem foglalkozik azzal, hogy az Univerzum és annak anyaga honnan van, mert nem ezért alkották meg, hanem hogy leírják vele azt, hogy az Univerzum időben hogyan változott, és hogyan nyerte el mai formáját.