Mit szóltok ehhez a gondolathoz?

A kérdésben szerintem nincsen logikai hiba, csak éppen a kiinduló pont, az elképzelés Istenről az, ami nagyon kezdetleges.

Ezzel kapcsolatban néhány dolgot kell tudni:

«Ha isten tökéletes, mindenható ...»

az egyik az hogy Isten mindenhatósága nem azt jelenti, hogy mindent tud és mindenre képes, hanem azt hogy mindenre kihat, Isten ugyanis nem egy valaki.

«… de ha tudja valaki jövőjét akkor az már előre meg van szabva, …»

Ahogy Isten mindenre kihat, úgy az idő is kihat mindenre, de csak a mi korlátozott tudatunkban. A mi tudatunkon kívül nincs se múlt se jövő, minden a jelen pillanat végtelenségében megy végbe. Erről mi csak egy halvány elképzelést alkothatunk, ha elképzeljük, hogy a tegnap déli harangszó most hallatszik, és az is most megy végbe, ami a mi időszámításunk szerint csak ez után fog megtörténni.

«… akkor tudja egy egyén jövőjét, …»

A jelenben jelen van minden ismeret, hiszen minden a jelenben megy végbe. Ez nem egy valakinek az ismerete, feljebb írtam már, hogy Isten nem egy valaki, de mi a korlátolt képességeinkkel nem tudunk elképzelni egy tekintélyt, anélkül, hogy egy valakire, egy személyre gondolnánk. Isten egy személynél, egy valakinél minden tekintetben végtelenszer nagyobb, több, bölcsebb, hatalmasabb, stb., stb.

Közelebb állunk a valósághoz, ha Istent úgy képzeljük el mintha egy önfejlesztő ihlet lenne, Az Eredeti Ihlet, melyből minden kifejlődött, mindennek oka és forrása, melyből minden más ihlet ered; mint egy mindenható örvény, a Vezérlő Alapelv mindenben.

Isten látja minden embernek a jövöjét.És minden embert szabad akarattal ruházott fel.Szóval ezen gondolkodjunk.

Minden ember a szabad akaratával irja saját maga jövöjét,amit isten lát elöre.

El kellene dönteni, hogy istenről van-e valami hiteles tapasztalat, mert akkor ezt kell elővezetni, vagy pedig kinek kinek vannak elképzelései róla, mert ekkor mindenki korábbi tapasztalatai, beállítottsága alapján képzel valamit, amiről nincs mit vitatkozni, hiszen szubjektív.

Ha valaki mond valamit erről, mindenképpen az a probléma merül fel, hogy ő mire építi állításait. Saját tapasztalat, vagy mások tapasztalatának elfogadása kevés, mert ezt egy máik ember vagy elfogadja, vagy nem. Általánosan azt fogadjuk el igaz állításnak, amelyet több erre alkalmas ember képes megvizsgálni, és ugyanarra jut. Ezáltal ez lesz a közvélekedés. Ma azonban a közvélekedés az, hogy isten léte hit kérdése, vizsgálni nem lehet (legalábbis senki nem tudja, hogyan kellene). Ezzel ismét oda jutottunk ,hogy a vita arról szó, ki miképpen vélekedik. Márpedig az én vélekedésem az enyém, senki el nem vitathatja. És ezt mindenki mondhatja.