Ha igaz a predesztináció akkor nincs szabad akarat?

igen ez az egyik kritikája, és ez csak csepp a tengerben :D

nem is véletlen, hogy kevesen gondolják így

akik melett vannak azt gondolják valójában szabad akaratunk van, de Isten(Allah, mert az Iszlámban van egy ilyen csak máshogy hívják) úgyis tudja előre mit csinálunk, már azelőtt tudta, hogy megszülettünk volna, ezért már akkor meg tudott ítélni

persze ebbe megint számos pontot bele lehet kötni, és bele is kell :D

"bele lehet kötni, és bele is kell :D"

Sivár gyerekkorod lehet, ha ebben leled örömödet.

Nincs predesztináció.

Az ember szabadon dönthet a dolgairól, senki nem kötelezi vagy rendeli el mit tegyen.

Egy ember is kitalálhatja ha ismer egy másik embert, hogy milyen hozzá állása némely dolgokhoz,, hogy ki mikor mit fog tenni, ebből következtethető, mi lesz e vége a ha nem változtat.

S a Teremtő nem él vissza a hatalmával és nem használja minden alkalommal azt a képességét, mint az "előre tudás"

a Teremtő elmondta a törvényeket elvárásokat, mi az amitől az ember elfogadható állapotban legyen az életre.

aki ezt nem értékeli, és nem is akar ezen erkölcsi értékek szerint élni, annak tudni lehet a következményét, nem ezért mert eleve az Isten így döntött

Itt van pl Ninive, akiknek megüzente, hogy negyven nap múlva elpusztítja a várost, mert nagyon gonosz életet éltek.

Ám a város lakói változtattak életükön, és Isten nem pusztította el őket, meggondolta magát, mert látta az őszinte változást

Aki azt hiszi hogy szabadon dönt bármiről is, az álomban él.

Nemhogy a születésem dátumát, de még azt sem tudtam befolyásolni hogy női vagy férfi testben szülessek, és ez még csak a legalapabb dolog. Aki pedig azt mondja hogy ő döntötte el születése előtt, az magának hazudik. Senkivel nem találkoztam, aki ezt a kijelentést a saját tapasztalatából mondta volna. Ugyanígy nem dönthetjük el hogy mikor ér véget az életünk. A köztes cselekedeteink mozgatórugói vágy és félelem. Döntéseink a neveltetésünk és "programozásunk" lenyomatai.

Mondjuk én katolikus vagyok, de van egy megközelítésem:

Ha te személyesen nagyon jól ismersz valakit, akkor tisztában lehetsz azzal, hogy bizonyos helyzetekben hogyan fog dönteni. Nem tökéletesen, mert senkit nem ismerünk teljes tökéletességgel, de azért van ilyen, ezt mindenki megtapasztalja. Most attól, hogy én mondjuk jól ismerem a barátomat, és tudom, hogy mondjuk egy konkrét kérdésre mit válaszol, vagy egy helyzetre hogyan fog reagálni, akkor neki attól még nem sérül a szabad akarata, vagyis nem azért dönt úgy, ahogyan, mert én már tudom előre, hogy hogyan fog dönteni.

Na most ebből azért eléggé hatalmas lépés arról beszélni, hogy valakinek létrejötte pillanatától biztos a sorsa, én mondjuk ebben a formában nem is fogadom ezt el. A predesztináció abban a formában, hogy Isten eleve arra rendel valakit, hogy üdvösségre vagy kárhozatra jut, szerintem téves, még akkor is, ha Isten ismerheti előre valakinek a sorsát. Mert attól még, hogy birtokába van a tudásnak, még nem az Isten döntésén múlik, hanem az egyénén. Ellenkező esetben nincs is értelme döntésekről beszélni, és abból születnek szélsőséges esetben a "tűrnünk kell a csapásokat, amiket Isten rendelt számunkra"-féle baromságok.

Én sokkal inkább közelítőleg úgy szemlélem, mint hogy Isten képes egy végtelen gráfhoz vagy fraktálhoz hasonlóan belátni minden lehetséges (végtelen számú) döntés és lehetőség minden lehetséges (végtelen számú) kimenetelét, illetve ezek összefüggéseit. Ennél tovább értelmetlenség menni, és fölösleges embernek azon gondolkodnia, hogy Isten elrendelt-e valamit számára, és ha igen, mi az. Az, hogy Isten mit hogyan intéz, az az Ő dolga, nem a mienk. Nekünk csak hinnünk kell abban, hogy van mögötte szándék, és ez reményt ad.

>>Mózes ezután így szólt az Úrhoz: „De, Uram, én nem vagyok a szavak embere. Azelőtt sem voltam és most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz. A szám akadozó, a nyelvem lassú.” Az Úr ezt válaszolta: „Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? Menj csak, majd segítek a beszédben, s azt fogod hirdetni, amit mondanod kell.”<<

Kiv 4:10-12

" fölösleges lenne igét hirdetni, fölöslegesek lennének a templomok, az istentiszteletek, fölösleges lenne imádkozni stb, mert Isten úgyis eleve elrendelte az én sorsomat, vagyis én hiába élek akár teljes szent életet, ha engem Isten a kárhozatra rendelt, akkor minden hiába, de ugyanígy egy sorozatgyilkos is gyilkolhatna, nincs jelentősége, mert lehet Isten őt éppen az üdvösségre rendelte."

Kivéve ha úgy van elrendelve, hogy te szent életet élj és igét hirdess, a sorozat gyilkos meg sorozat gyilkoljon, meg az összes többi esemény úgy történjen, ahogy történnie kell.