Ha a világmindenség megteremtése Isten műve, akarata ("elképzelése") akkor mégis, hogy jött képbe a Gonosz, aki mindenáron rossz útra igyekszik téríteni az embert?

Szia!

Teljesen jogos a kérdésed. Sokan kérdezik: Miért élünk ilyen világban? Így jött létre a világ, hogy itt sötétség és világosság, jó és rossz szakadatlan küzdelmet folytasson egymással? Hogy "így váltsa egymást örök romolás és teremtés", ahogy költőnk, Berzsenyi Dániel fogalmazta meg? Vagy valamely pillanattól kezdve torzult el az ember történelme, sorsa? De ha Isten létezik és Ő volt a teremtő, hogyan engedhette ezt? Ha Isten a szeretet, ő rosszat nem teremthetett, ha viszont az ő tudta nélkül került a rossz a világ gépezetébe, akkor lehet-e Őt mindenhatónak nevezni? Előbb Isten erkölcsi lénye, utóbb mindenhatósága kerül veszélybe. Így lesz "a rossz a legvitálisabb kérdés minden vallásra nézve" – ahogy Babits Mihály mondta.

Igen, a rossz kérdése valóban sok embert tart vissza Isten keresésétől és az istenhittől. Gyakorta olvassuk itt is: "Hinnék, ha választ kaphatnék arra, miért van a rossz? Ha Isten valóban létezik, miért nem akadályozta meg a rossz megszületését? Ha Isten létezne, nem tűrné el ezt a sok fájdalmat, háborút, az emberi történelem vérontásait." A rossz kérdése valóban újra és újra felelevenedő és erősödő kérdése sokaknak. Csak kevesen ismerik azt az átfogó és mély feleletet, amelyet a Biblia ad ezekre a kérdésekre.

A Biblia határozottan állítja, hogy a rossz nem Istentől ered. Tőle csak "jó adomány és tökéletes ajándék származik" (Jakab 1:17). Isten számára teljességgel idegen és elfogadhatatlan a bűn: "nem lakhatik tenálad gonosz" – olvassuk Zsoltárok könyvében (5:5). Istennek nem állt szándékában az építés mellett a rombolás, a teremtés mellett a megsemmisítés!

A búzáról és a konkolyról mondott példázatában Jézus Krisztus arról szólt, hogy Istentől csak a "jó mag" származik (Máté 13:24). Isten életet teremtett a vetés növekedésére és az örömért, amit a bőséges termés láttán érez a gazda. A rosszat – amit a példázatban a konkoly jelképez – "valamely ellenség" szórta a jó mag, a tiszta búza közé (Máté 13:28). Jézus ebben a példázatában arra utalt, hogy a rossz egy személy cselekvése által jött létre. (Érdekes megjegyezni, hogy a Bibliából ismerős "Sátán" héber szó is ellenséget jelent.)

Egy másik alkalommal így szólt Jézus arról a személyről, aki a bűn szerzője: "Az ördög emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és hazugság atyja" (János 8:44).

A Biblia másutt is szól Sátánról, avagy az ördögről, mint a bűn szerzőjéről, ugyanis a bűn szerzőjeként egyetlen személyt tüntet fel, akinek gondolkodásában és életében legelőször jelent meg és gyökerezett meg a bűn. Ez a valaki Isten magasrendű teremtménye, egy angyalfejedelem volt, aki lázadása után kapta a Sátán (ellenség) nevet.

A Biblia szerint Sátán ellenségeskedése Istennel szemben már a mennyben, a mi földünk teremtése előtt létrejött.

Sokan úgy gondolják, hogy Sátán lázadásának az lehetett az oka, hogy már eleve volt benne valami nemtökéletes, valami mákszemnyi, morzsányi gonoszság, vagy legalábbis torz gondolat. Vagy ha ez nem is, de legalább valami "hiánynak" kellett lennie benne. Jézus azonban azt mondotta róla, hogy ő "nem állott meg az igazságban". Ez magában foglalja azt az állítást, hogy a kezdet kezdetén ő is az "igazságban volt". Ő sem került ki Isten kezéből kevésbé tökéletesen, mint a többi teremtmény. Ezékiel próféta így szól róla: "Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben ama napon, melyen teremtettél" (Ezékiel 28:12–13). Ésaiás próféta is "fényes csillagnak, hajnal fiának" nevezi őt (Ésaiás 14:12).

A Biblia szerint ennek az angyalfejedelemnek semmi oka nem volt arra, hogy Teremtőjével szembeforduljon. Nincs értelmes magyarázata Sátán mennyei lázadásának. A bűn eredetére lehetetlen olyan magyarázatot találni, ami megindokolná létezését, a bűn titokzatos, érthetetlen, mentegetése egyenlő volna igazolásával. Ha mentséget lehetne találni rá, vagy okot létezésére, akkor megszűnne bűn lenni. A "nem állott meg az igazságban" kifejezés azt is magában foglalja: Sátán igazságtalan, és a bűn maga is igazságtalanság. Ez a minősítés pontosan egybevág a bűnnek azzal a másik bibliai meghatározásával, amely lényege szerint ugyanazt mondja, mint az előbbiekben már idézett igéből (I. János 3:4) való meghatározás; "Minden igazságtalanság bűn" (I. János 5:17).

A Biblia utal arra, hogy mikor Sátán szembefordult Istennel, más angyalokat is maga mellé állított (Jelenések 12:4). Arról is szól, hogy egy "viaskodás" alakult ki Sátán és angyalai, valamint Krisztus és angyalai között (Jelenések 12:7). Istennel fizikai harcot vívni nem lehet, mivel Ő a Teremtő, és minden teremtményének az élete kizárólagosan az ő hatalmában van, őtőle függ. (Lásd Jób 34:14–15) Ezért csak eszmei-lelki küzdelemre lehet itt gondolni. Úgy tűnik, hogy egy nagy lelki küzdelem folyt Sátánnak és követőinek az igazsággal való meggyőzéséért. Sátán végestelen-végig tudatában volt tehát annak, hogy nincsen igaza! Nem tudatlanul lett igazságtalan. Tudta, hogy eszméje és érvelése téves, de a hatalomvágy és az önmagasztalás lelkülete nem engedte már visszafordulni. A teremtmények között befolyásra kívánt szert tenni, és ezt csak úgy érhette el, hogy igazságtalanságát az igazság mezébe öltöztette. Az énközpontúságot igazságnak állította be, mert jól tudta, hogy az igazságos Istennel csak úgy veheti fel a harcot, hogy egy másik "igazságot" tüntet fel ellene.

A világmindenséget teremtő és fenntartó Isten uralma a világmindenségben a szabadság uralma, amihez hasonlót mi a földön nem ismerünk. Ez azt jelenti, hogy kényszert, erőszakot sohasem alkalmaz egyetlen teremtményével szemben sem. Nem használja fel azt a hatalmát, hogy minden teremtményének az élete kizárólag tőle függ. A Biblia utal arra, hogy az emberen kívül sok más, értelmes teremtménye is van Istennek a világmindenségben. Ezek közül azonban egy sem a tőle való függés vagy a félelem indítékából tiszteli Istent és az ő törvényét, hanem szabad választás és belső erkölcsi meggyőződés alapján. Azért tehát, mert törvényét igaznak, őt magát pedig méltónak találják arra, hogy Uruknak, vezetőjüknek fogadják el. Isten világában mindenütt, kizárólag a szabadság uralma érvényesül. Ez a magyarázat a kérdésedre.

Üdv. Péter

Nemlehet,hogy a jó úgymint a rossz,Isten maga,még akkoris,ha ez nem eggyezik meg Istenről alkotott elképzelésünknek?

Ha valami létezhetne Istenen kivül,akkor az is lehet,hogy erősebb Őnála,igy nem hivhatnánk Istennek!

12:46 A szülők "Isten"-nel szemben nem mindenhatóak.

Ha az isten tényleg mindenható akkor eltörölhette volna a gonoszt. Ha nem tette, annak egyetlen magyarázata, hogy vagy nem képes rá, vagy nem akarta megtenni. 1. esetben nem mindenható, 2. esetben kifejezetten nem szeret minket, hiszen folyamatosan kísértésben tart minket.

Miert kell, hogy a kisertes ott lebegjen elotted? Miert kell probat kiallni?

A biblia alapjan egyertelmuen azert, hogy te, mint Adam es Eva gyermeke megmutasd hogy az eredendo bun alol megtisztultal, ellen tudtal alni egy gyarlo, esendo vilagban a kisertesnek, es a gonosznak.

Alapvetoen Ezert kell. Marmint a biblia szerint.

(mellekesen jegyeznem meg, hogy maga a kisertes, es a gonosz elegge keplekeny fogalom, hiszen ha Isten szemszogebol nezed, akkor a gonosz, minden, ami nem O. De ha a tetteit, es az iteleteit tekinted (pl. elsoszulottek, stb) amik mind cellal tortentek (magasabb jo) konnyeden lehet kimeletlensegnek, es gonosz aljas jateknak tekinteni).

Hit. Ero. Megvaltas. Ez a szentseghez, vagy a tisztasaghoz vezeto haromsag.....

Én pl azt sem értem,h ha Isten mindent tud előre,akkor ugye azt is tudta nyilván ,h az egyik angyala ellene fog fordulni,akkor miért nem akadályozta meg? vagy akkor miért teremtette meg az angyalt?

Meg az "almaevést" is tudta előre...akkor miért kellett Ez ahhoz,h kimondja,h nincs örök életünk és pokolba megy aki ezt meg azt teszi...

Ha Isten azért teremtett minket,h megossza szeretetét ,stb akkor miért nem csak olyan embereket teremtett,vagy olyan embereket akart,akik végtelenül jók és nem rosszak és nem tesznek rossz döntéseket?-alapból mi ez ,h rossz döntések? Aki mondjuk nem éppen okos,v nem vallásos családban nőtt fel,az nem is tudja,h léteznek bizonyos szabályok,amik be nem tartásával magukkal hozzák,h a pokolba jut.

A tudatlan nem tehet erről és mégis pokol a büntetése, akkor hogy van ez?

Alapból miért van pokol is ennyi erővel?Miért kell egy olyan szörnyű helyre jutni bizonyos lelkeknek(már ha létezik a pokol..)

Ha Isten tökéletesen jó és szeret minket,akkor miért kell szenvednünk? Miért nem teremtett egy tökéletes világot magának?

És azt sem,mért mondta Isten az almaevés után,hogy:"Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy,jót és gonoszt tudván".Mi az,hogy MIKÖZÜLÜNK???

ezt megmagyarázná valaki!